2022
Az Úr lelke van rajtam!
Ebben a liturgikus évben Lukács evangéliumát olvassuk. Ő utánajárt mindennek, ami Jézussal történt. Bemutatja Őt, a Lélekkel felkentet, Aki Isten irgalmasságát mutatja meg. Látjuk Benne a gyógyítót, a tanítót, az értünk szenvedőt, aki meghalt és feltámadt.
Mindannyiunkon rajta van az Úr Lelke. Hiszen a keresztségben, a bérmálásban, a szentségekben elnyertük, és folyamatosan újra eltelünk a Lélek erejével. Éppen ezért engem is küld, hogy tegyek tanúságot hitemről.
Akkor, ott, Júdea vidékén beteljesedett, amit Isten ígért. Isten maga jött el a világba. Emberré lett, hogy felemeljen bennünket. Ebből az eseményből új ígéret fakadt. Íme én veletek vagyok a világ végéig! Ma ennek teljesedésének lehetünk munkálói, tanúi.
Szent Páltól tanuljuk, hogy az adományok, a feladatok különfélék. De mindezt ugyanabban a Lélekben tesszük. A mai kép is megerősít bennünket. Egy test vagyunk, együtt kell dolgoznunk Isten ügyében. Ki-ki a maga képességei, lehetőségei szerint, mégis együtt, egy irányba húzva.
Mindehhez alap és erőforrás Isten igéjének hallgatása. Hétről hétre összejövünk, hogy halljuk az Igét, hogy találkozzunk Istennel. Örömmel jövünk, felfedezzük Isten jelenlétét, és találkozunk a másik emberrel.
2019
Ma beteljesedett az írás
Jézus, szokása szerint, elmegy a zsinagógába, és olvasásra jelentkezik. Mindenben úgy él, ahogyan kortársai. Ismeri a Bibliát, benne él népe közösségében.
Izaiás jövendölését olvassa: elküldött az Isten, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Jézus magára érti a prófétai szót, látjuk majd életében, hogy valóban benne teljesedett be az ígéret.
Ma hogyan valósul meg mindez? Mindannyiunkat felkent az Isten, hiszen a keresztségben és a bérmálásban részesültünk az olajjal való megkenésben. Hogyan tudom hát elvinni az örömhírt másoknak? Hiszen a ma emberét is küldi Isten.
Ez a küldetés nem magányos küzdelemre hív. Szent Pál világosan beszél arról, hogy egy testnek vagyunk a tagjai. Ki-ki a maga feladata szerint teljesítheti a küldetését. Ha megtalálom az életben a helyemet, ha felismerem, mit álmodott rólam az Isten, akkor az örömhír hirdetőjévé válok.
Az ószövetségi olvasmány egy ünnepi alkalmat mutat be. Felolvassák a törvényt, megmagyarázzák, majd öröm ünnepet ülnek. Valamiképpen minden vasárnap ilyenné válhat számunkra. Hallgatjuk Isten szavát, együtt vagyunk a közösségben, majd családi körben folytatjuk az együttlétet. Így a vasárnap a közösség napjává, a találkozások napjává válik, ha megtesszük, ami rajtunk áll.
2016
Elküldött az Úr, hogy örömhír vigyek a szegényeknek
Ritkán olvasunk Nehemiás könyvéből. Nehemiás a tettek embere, a fogság utáni újjáépítést szorgalmazza. Ügyes abban, hogy elnyerje a központi tekintély támogatását. Nagy lelkierővel bír. A törvény felolvasása, megértése ünnep a nép számára, amely segíti a hétköznapok munkáját. Isten szavának hallgatása számunkra is ünnep kellene, hogy legyen, ebből fakadhatna vasárnapunk megszentelése.
Az egyház közössége olyan, mint a test. Sok tagja van, amelyeknek különbözőek a tulajdonságai, képességei, lehetőségei. Mégis együtt tevékenykedve lehet igazán jelévé Krisztus szeretetének. A különféle Isteni ajándékok egységbe kapcsolják a tagokat. Mindez azért fontos, mert együtt válhatunk igazán jellé a világban.
Jézus visszatér Názáretbe, ahol olvasásra jelentkezik. Megszokott dolog, hogy a férfiember a zsinagógai Istentiszteleten olvassa a prófétai könyvet és pár gondolatot hozzáfűz. Minden bizonnyal Jézus sem először teszi ezt. Mégis, most szavai valahogy mások, felemelőek, feltűnést keltőek, zavarba hozóak. Ezt fogjuk látni a jövő vasárnap, tovább olvasva a mai szakaszt.
Meglepőek Lukács bevezető szavai. Egész másképp kezd írni, mint a többi evangélista. Konkrét személynek címzi művét, megalapozza tartalmát azzal, hogy jelzi, alapos utánajárás előzte meg az írásba foglalást. Természetesen mi tudjuk, hogy a Szentlélek működése is mellette állt sugalmazó erejével. Mennyire ismerem Jézus életét, tanítását? Hogyan tudom azt továbbadni? Megtapasztalom a Lélek erejét? Hiszen mindannyiunkat küld, hogy örömhírt vigyünk a körülöttünk élőknek!
2013
Elküldött az Úr, hogy örömhír vigyek a szegényeknek
• Mindennek gondosan utánajártam
Vajon az én hitem mire alapszik? Valamikor régen hallott dolgokon nyugszik, vagy személyes, megküzdött, megélt hitem van? Lehet és kell utánajárni a dolgoknak! Szükséges, hogy frissen tartsam ismereteimet. Fontos, hogy legyen tapasztalatom az Istennel való létről.
• Az Úr kent fel engem
A szentségek felvételekor kétszer kenik meg homlokunkat a krizmával. A keresztségkor és a bérmáláskor. Mi is mindannyian Isten felkent szolgái vagyunk, a királyi papságnak részesei. Keresztény életünk éppen ezért jel kell legyen a környezetünkben.
• Elküldött, hogy örömhírt vigyek
Minden keresztény számára feladat a tanúságtétel, hitünknek a hirdetése. Éppen ezért fontos, hogy az örömhír átjárja életünket, és tapasztalhatóvá váljon rajtunk keresztül. Vajon az örömhír érződik a liturgián való részvételünkön? bennünk él az örömhír, amely sugárzóvá tud válni?
• Örömhírt vigyek a szegényeknek
Kikhez szól a küldetésem? Elsősorban közvetlen környezetemhez, családom felé. A szegénység, amelyet Jézus említ, nem feltétlenül anyagi szegénységet jelent. Milyen sokan vannak, akik belső szegénységet, sivárságot élnek meg. Tudok-e számukra örömhírt vinni? Persze nagy kérdés, ki fogékony az evangélium befogadására? Hiszen az önmagával eltelt ember, aki nem veszi észre gyengeségeit, sérültségét, annak nehéz bármit is mondani Jézusról. Mégis, készen kell állnom, ha szüksége van rá, tudjak segíteni, hogy megsejtse, hozzám fordulhat, ha bajba kerül.
2010
Krisztus testének vagyunk tagjai
Szent Pál csodaszép hasonlata szerint Krisztus testének tagjai vagyunk, sokféle feladattal, de mindannyian egy célért tevékenykedünk. Egy közösséget alkotunk, egy ügyért, Isten szeretetének továbbadásáért dolgozunk.
Fedezzük fel és tudatosítsuk magunkban, mi is a feladatunk! Két terület lehetséges. Egyik, ami talán az egyszerűbb, az Egyházban való feladatom. Hiszen mindannyian, keresztségünknél és bérmáltságunknál fogva, mint királyi papság, arra vagyunk küldetve, hogy éljünk az Egyházban, tevékenykedjünk az Egyházért. Mit jelent ez? Nemcsak a vasárnapi Szentmisén való részvételt, hanem felelősségvállalást a másik, a közelemben lakó, az ehhez az egyházközséghez tartozóért is. Ez megmutatkozhat az egymásra figyelésben, apró segítésekben, tudásom, tehetségem közreadásában, a különféle programokba való bekapcsolódásban. Hol a helyem a közösségben? Menyire tudok már adni is a közösségnek? Mit tennék, vállalnék szívesen?
A másik terület a világban való keresztény tanúságtétel. A keresztény közösségben megtapasztalt kegyelmi erő indít, hogy erről szavaimmal és tetteimmel tanúságot tegyek. Hiszen mindannyiunk feladata, hogy hirdessük az örömhírt. Mindannyiunkat elküldött azt Úr Lelke, hogy tanúságot tegyünk! Persze lehetőségeink nem egyformák, nem könnyen megtalálhatók. Legtöbbször kell egy barátság, annak a jelzése, hogy tudok, és akarok segíteni, ha kéred, ha szívesen fogadod. A világ sokszor arra buzdít, hogy ne mutassam meg keresztény voltomat. El kell döntenem, hogy a világ fiaként vagy a világosság fiaként akarom élni az életem.
A Szentlélek ereje, a karizmák, amelyeket ajándékba kaptam Istentől, megerősítenek a mindennapi tanúságtételben. A Lélek erejében szeretnénk tenni a dolgunkat, élni a mindennapok hűségét, tanúságot tenni Isten szeretetéről.
2007
Az Úr lelke van rajtam, elküldött …
Jézussal indulunk útnak az idei esztendőben is. Jézusra figyelünk, aki napról napra tanít és vezet minket.
Lukács, miután mindennek utána járt, leírja Teofilnak mindazt, amit megtapasztalt, megismert , hogy ő is tudhassa ezeket a dolgokat. Azt szeretné, hogy ismerje meg, mit tett és tanított Jézus. Minden családban ez történik. A szülők elmondják gyermekeiknek, mit tudnak Jézusról. Így válik a szülő az első hitoktatóvá gyermeke számára.
Miért teheti meg ezt a szülő? Mert az Úr Lelke van rajta. Hiszen a keresztségben, a bérmálásban elnyerte Isten ajándékát, a Szentlelket.
De nem csak a szülőket hívja arra Jézus, hogy beszéljenek róla, hogy elvigyék másokhoz az örömhírt. Minden embernek feladata Jézus örömhírének hirdetése. Igaz, mindannyian másképp, más módon tudunk tanúságot tenni hitünkről. Jézus ma arra hív minket, hogy fedezzük fel mi a mi feladatunk és ha megtaláltuk, erősödjünk meg hitünkben, hogy meg is tudjuk valósítani.
Mindannyian egy testet alkotunk, Krisztus titokzatos testét. Mindenkire szükség van Krisztus teste közösségében, az Egyházban. Mindannyiunknak együtt kell tevékenykednünk, egymást segítve, egymást kiegészítve. Közösen kell haladnunk a krisztusi úton, így válhatunk jellé a világban.
