Balassi Bálint: Adj már csendességet… 1 Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr! 2 Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére! 3 Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg,Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg! 4 Irgalmad nagysága, nem […]
Kategória: Versek
A Mária Rádió napindító című műsorában szerepel egy vers rovat. A versek kiválasztása és a hozzájuk kapcsolt gondolatok megírása Boronkai Zsuzsanna nevéhez fűződik.
Reményik Sándor: Istenarc
Reményik Sándor – Istenarc Egy istenarc van eltemetve bennem,Tán lét-előtti létem emlék-képe!Fölibe ezer réteg tornyosul,De érzem ezer rétegen alul,Csak nem tudom, mikép került a mélybe. Egy istenarc van eltemetve bennem,Néha magamban látom, néha másban,Néha állok, mint fosztott ág, szegényenHa rossz órámban eltűnik egészenAlter-egóm az örök vándorlásban. Egy istenarc van eltemetve bennem,A rárakódott világ-szenny alatt.A rámrakódott […]
Puszta Sándor: TÉKOZLÓ FIÚ
Puszta Sándor: TÉKOZLÓ FIÚa mindenségben kell lenni egy helynekahol még emlékeznek rámapám szíve azmire várok méghaza megyek Az irgalmasság évének alap szentírási szakasza a tékozló fiú története. Talán ezért is nagy hiba lenne, ha a távoli múltba helyeznénk. Itt és most ugyanolyan életbevágó kérdéseket feszeget, mint Jézus korában. Azt mindannyian tudjuk, hogy az Atya irgalmas […]
Puszta Sándor: Jónás
Puszta Sándor: Jónás Késett a hajó, te más hajóra szálltál Azóta hiába várnak rád Ninivében. Nem érünk rá várakozni, mint a versbéli Jónás. Ha nem úgy történnek az események, ahogy elgondoljuk, gyorsan váltunk. Most próbáljuk meg szemüveget cserélni. Így advent előtt talán hasznos is lehet. Mi lenne, ha nem várakozásnak, hanem készülődésnek élnénk meg a […]
Szabó Lőrinc: Enyém volt, s mégsem enyém ma Enyém volt s mégse enyém ma,enyém ma is, és idegen,ha eszembe jut, újra hajnalragyog az életemen. Nézem s nem látom. Az arcacsupa fény, felhő, remegés;virágzene: szóba fognitúl sok és túl kevés. Virágzene, érthetetlen.Ki tudja, nem álom-e?Tűnt évek titka, merengőfény- és illat-zene. Enyém volt s mégse enyém ma,nem […]
Károlyi Ami: Három Mária ének
Károlyi Amy: Három Mária énekI.Kisasszony született… Mikor a bimbók aludni mentek,kinyitotta szemét egy gyermek. Széles térdén ringatta Anna,kicsi- Mária édesanyja. Fiút akart. És mostan bánta,hogy ölében, csak lány a lánya. De amint nézte, amint fogta,mellét egy kis kéz szorította. S mint eső után a nap szárít:felszárította szempilláit. S mint kaptár zsongott a reménységtáruló szívén. S […]
Reményik Sándor: Ma gyóntatóm az erdő
Reményik Sándor – Ma gyóntatóm az erdő Ma gyóntatóm az erdő. Este van,Sötét lombok közt csillag, reszkető,Mint mély templomba tévedt gyertyaláng.Körül az avar: oltárépítőÉs szentélytartó oszlopok: a fák.Az erdőszélről jöttem: bűn honából,Sütött a vétek izzón, mint a nap,Jöttem a bánat szelíd ösvényén,Kezemben reszketett a levett kalap,E mély homályba, e szent fák tövébeTeszem le szívemből ma […]
Nagy László: Tűz
Nagy László: TűzTűzte gyönyörű,dobogó, csillag-erejűte fűtsd be a mozdonyt halálra,hajszold, hogy fekete magányane legyen néki teher,tűzte gyönyörű,ihlet, mindenség-gyökerű,virágozz a vérző madárban,égesd, hogy a sorsot kimondja,nem hamuvá izzó csontja,virrasztó igéje kell,tűzte gyönyörű,jegeken győztes-örömű,ne tűrd, hogy vénhedjünk sorralélekben szakállasodva,hűlve latoló józanságban,ahol áru és árulás van,öltöztess tündér-pirosba,röptess az örök tilosba,jéghegyek fölé piros bálba,ifjúság királya,tűz! A húsvéti időszakban sokszor […]
Radnóti Miklós: Tétova óda
Radnóti Miklós:TÉTOVA ÓDA Mióta készülök, hogy elmondjam nekedszerelmem rejtett csillagrendszerét;egy képben csak talán, s csupán a lényeget.De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,és néha meg olyan, oly biztos és örök,mint kőben a megkövesült csigaház.A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölötts zizzenve röppenő kis álmokat vadász.S még mindig nem tudom elmondani neked,mit is jelent […]
Nemes Nagy Ágnes: Madár
Nemes Nagy Ágnes: MADÁR Egy madár ül a vállamon,Ki együtt született velem.Már oly nagy, már olyan nehéz,Hogy minden léptem gyötrelem. Súly, súly, súly rajtam, bénaság,Ellökném, rámakaszkodik,Mint egy tölgyfa a gyökerét,Vállamba vájja karmait. Hallom, fülemnél ott dobogirtózatos madár-szive.Ha elröpülne egy napon,Most már eldőlnék nélküle. Jövő héten hamvazószerda lesz. Szerencsés, ha a nagyböjt nem váratlanul ér […]