Károlyi Amy: Három Mária ének
I.
Kisasszony született…
Mikor a bimbók aludni mentek,
kinyitotta szemét egy gyermek.
Széles térdén ringatta Anna,
kicsi- Mária édesanyja.
Fiút akart. És mostan bánta,
hogy ölében, csak lány a lánya.
De amint nézte, amint fogta,
mellét egy kis kéz szorította.
S mint eső után a nap szárít:
felszárította szempilláit.
S mint kaptár zsongott a reménység
táruló szívén. S szólott száján:
olt még rózsát e kis ágacska
Dávid száradó rózsafáján!
Tegnap ünnepeltük Szűz Mária születésnapát. Olyan szépen Kisboldogasszonynak nevezi magyar népünk ezt az ünnepet. Mi már tudjuk, hogy Szűz Mária boldogsága nem egy életállapot egy kellemes érzés, hanem: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.” (Lk 1, 45) Ez persze nem mindig könnyű.
Károlyi Amy verse érdekes gondolatot vet fel.„Fiút akart. És mostan bánta,
hogy ölében, csak lány a lánya.” Lehet, hogy szent Anna tényleg fiút szeretett volna. Elképzelhető, hogy számára a kislány születése egy kis fájdalmat vegyített a nagy örömbe. Azt sem tudjuk mit szólt az édesapja.
Mi mindannyian tiszteljük a boldogságos szűz Máriát, viszont ritkán jut eszünkbe, hogy neki is voltak szülei, akik nélkül nem juthatott volna el oda, hogy megszólítja őt az angyal. Isten tervében benne van az a sok – sok ember is, aki együttműködik vele, hogy mindent meg tudjon valósítani. Mi olyan szívesen megfeledkezünk erről.
Ha tudatosan éljük keresztény életünket, akkor mindennap hálát kell adnunk azért, hogy Isten meghívott minket munkatársainak. Ami persze azzal is jár, hogy keressük az Ő útját, igyekszünk megvalósítani akaratát.
Persze nem könnyű beteljesületlen álmainktól búcsút venni. Ilyenkor eszünkbe juthat szent Anna. Biztosan nem bánta már, hogy lánya lett, amikor megtudta, hogy ő lesz a megváltó édesanyja. (Boronkai Zsuzsanna)
