2022
Meglátom a másikban az embert
Faluhelyen talán még ma is szokás, hogy az utcán a szembejövő emberek köszönnek egymásnak. De a kirándulóknál is tapasztalhatjuk, hogy nem megyünk el szótlanul egymás mellett. Meglátom a másikban az embert, a társat.
Első olvasásra tűnhet úgy a mai evangélium, hogy a szegény üdvözül, mert szegény, a gazdag elkárhozik, mert gazdag. Azért rögtön megsejtjük, hogy ez elég felületes értelmezés.
Ma a gazdag, a híres, a fontos ember nevét könnyen megjegyezzük, a szegényét, az egyszerűét viszont nehezen. Az evangéliumban éppen ellenkezőt láthatunk. A szegénynek neve van, a gazdag viszont névtelen marad. Tudjuk, minden névnek jelentése van. A Lázár név annyit jelent, hogy Isten megsegít. Máris az evangélium egyik tanítását láthatjuk. Lázárok leszünk, ha Isten felé nyitottak vagyunk, ha felfedezzük segítségét életünkben. Ezzel együtt megnyílunk a másik ember felé is, nem zárjuk el előle szívünket, mint a névtelen gazdag.
A példabeszéd képet ad a túlvilági létről is. Először is tudatos élet lesz. Tudom, hogy jó helyen vagyok, illetve megtapasztalom a betölthetetlen hiányt. Végleges az állapot, nincs átjárás. Mindennek eléréséhez vannak földi eszközeink, amelyeket már itt használni kell. Odaátról csak annak lehet segíteni, aki maga is nyitott Isten felé. (Ezek a csodák.)
Szent Pál apostol felszólítása: teljesítsd megbízatásodat, a hétköznapokba küld bennünket. Tudom, mit bízott rám Isten, igyekszem jól elvégezni, felhasználva a kegyelmi erőt.
2019
Te, Isten embere …
Te, Isten embere – szólítja meg szent Pál apostol Timóteust. A szentségek révén mindannyiunkra vonatkozik az apostol szava. Mit jelent számomra ez a kijelentés? Hogyan leszek Isten embere? A szentlecke felsorolja, mire kell törekednünk, majd újabb felszólítást olvasunk: „teljesítsd megbízatásodat …” Mindezt persze Jézus Krisztus erejében, kegyelme által, akarata szerint.
Timóteus – mai fogalmaink szerint – püspöki szolgálatot végzett. Természetesen nem csak az egyházi rendbe tartozók feladata Isten emberének lenni. Az idei évünk missziós lelkülete segít abban, hogy felfedezzük, miben és hogyan teljesíthetjük a Szentírás szavát.
Az evangélium példázata egyrészt a szegényekkel való törődésre figyelmeztet. Szegénység és gazdagság nem csupán fizikai kategória. Lelkünk állapota is lehet szegény vagy gazdag. Másrészt, talán hangsúlyosabb a szövegben, a túlvilági lét képe. Felvillantja, hogy odaát is tudatos életben lesz részünk, amelyen már nem tudunk változtatni. Isten közelébe vagy tőle távol kerülünk örökre. Az is kiderül a példázatból, hogy ez nem váratlanul következik be, mert már itt a földön megkapjuk mindazt, ami szükséges az eligazodáshoz. Vannak eszközeink, hogy ébren tartsuk az Istennel való lét vágyát életünkben.
Az egyház ma felmutatja a Szentírást, amely Isten szavát közli velünk. Használjuk? Élünk vele? Jól értjük szavát? Az egyház, amely kezünkbe adja, vezet a teljes megértésben, segít a jó út megtalálásában, megerősít az azon való haladásban.
2016
A Szentírásból halljátok meg az élő Pásztor szavát! /Szent Ágoston/
A dúsgazdag és a szegény Lázár példabeszédének felületes értelmezése lenne, hogy a gazdag egyenesen a pokolba, a szegény, a nincstelen egyenesen a mennyországba jutna.
Mit tanít számunkra tehát a példabeszéd? Először is azt, hogy van élet a halál után. Isten nem arra teremtette az embert, hogy a földi élet végén a semmibe hulljon. Örök életet készített számára. Földi életünk lehetőség arra, hogy Isten ajándékaként beléphessünk országába. Ugyanakkor ezt az ajándékot el is utasíthatjuk. Isten megteremett téged beleegyezésed nélkül, de nem fog üdvözíteni beleegyezésed nélkül. (Szent Ágoston)
Mit olvashatunk ki a példabeszédből? A halál utáni élet tudatos élet. Tudni fogom, hogy jó vagy rossz helyen vagyok. Az a lét végleges, változtatni rajta nem lehet. Örök boldogság vagy örök szenvedés lesz osztályrészem.
Erről a végső, teljes életről Isten szólt az embernek. Lelkünkbe írta az örök élet vágyát. Megmutatta az utat is az Élet felé. Vannak eszközeink (Mózes és a próféták), amelyek segítenek bennünket életutunkon.
Ma a Szentírást mutatja fel egyházunk. Vörösmarty Mihály gondolata: „A természet örök könyvét forgatni ne szűnjél, Benne az Istennek képe leírva vagyon.” A Szentírás az a könyv, ahol Isten szava eligazít, bátorít, vezet. Persze akkor, ha jól értem a benne lévőket. Az Egyház segít, hogy felfedezzem értelmét, megérezzem a belőle sugárzó isteni szeretetet. Ha naponta kezem ügyében van, ha hallgatom szavát, és életté is váltom, akkor jó úton járok, akkor biztosan célba érek!
2013
Van Mózesük, vannak prófétáik!
Az evangéliumi példázatot olvasva, a hit évében, elsőként a túlvilági lét valósága tárulhat elénk. Valóságos élet lesz, ott tudatában leszünk helyzetünknek, és annak, hogy ezen nem lehet változtatni. Lázár nem mehet át, hogy enyhítsen a dúsgazdag szenvedésén.
Ugyanakkor hiba lenne azt gondolnunk, hogy a gazdagság önmagában kárhozatra visz, vagy a szegénység, a nincstelenség önmagában üdvözít. Bár a szentírás figyelmeztet, hogy a gazdagnak nehéz bejutni a mennyek országába. Hogy hova jutunk odaát, az itt, a földi életben dől el. De nem valami fatális véletlen útján, ugyanis meg vannak az eszközeink, hogy megismerjük az utat, hogy jól tudjuk életünk harcát megharcolni, a pályát végigfutni, a hitet megtartani. Mózes, a próféták, az evangélium, a szentírás könyvei, az Egyház élete és tanítása, lelkiismeretünk szava iránymutató az Isten Országa felé vezető úton.
Erősítsük meg hitünket, használjuk az Istentől kapott eszközöket, hogy Ábrahám kebelére juthassunk!
Kínálkozik egy másik gondolat is az evangélium tanításában. Hogyan állok a szegényekhez? Hogyan tudom segíteni őket?
A szegénység nem csak anyagi természetű lehet, bár azt a legkönnyebb felfedezni. Manapság sok anyagilag jól eleresztett, mégis szegény emberrel találkozhatunk. Ahogy Kosztolányi Dezső fogalmazza meg: „Itthon vagyok itt e világban, / s már nem vagyok otthon az égben.”
A mai szemlélet könnyen falat húz az emberek közé. A magam ura akarok lenni, függetlenül a másik embertől. Ez a bezárkózás magányba zár, és egyedül nem tudom megjárni az Élet útján, az Isten Országába vezető utat.
A Szentírás vasárnapját üljük. Szeretnénk egyre jobban ismerni és élni a Szentírás tanítását. Vegyük ma különös gonddal kezünkbe az Írást, olvassuk, elmélkedjünk rajta, és váltsuk életre, amit tanulunk belőle!
2010
Vedd a könyvek könyvét, a Szentírást!
A dúsgazdag, a pokolbeli szenvedéseiben szeretne segítségére sietni a földön maradt rokonainak, túlvilági figyelmeztetést küldve nekik. A neki szóló ábrahámi szó nekünk is szól: van Mózesük, vannak prófétáik. Nekünk sem túlvilági figyelmeztetésre van szükségünk, nem álmainkban kell utasításokat várni, nem valami titokzatos módon kell Isten üzenetét megkapnunk. A Szentírásban megtaláljuk Isten üzenetét, az Egyház életében, a szent hagyományban mindent megkaphatunk, ami ahhoz kell, hogy „Ábrahám kebelére” Isten országába juthassunk.
Persze Isten szólhat rendkívüli módon is, de ez mindig a bensőséges, hűséges Isten-kapcsolatból fakad, vagyis már megelőzte Isten üzenetének ismerete, életté váltása.
A mai vasárnapon felmutatjuk a Szentírást, és szeretnénk törekedni arra, hogy egyre jobban megismerhessük azt. Vasárnapról vasárnapra halljuk, amint a Szentmisében olvassák. Talán hét közben is alkalmunk van elővenni, beleolvasni. Ma már könnyen hozzájuthatunk olyan segéd-könyvekhez, amelyek segítenek a megértésében.
Mi szükséges a Szentírás üzenetének megértéséhez? Elsősorban nyitott szív. Istenre nyitott szív. Ebben segít, ha megkérdezem: mit akarsz nekem ma mondani ezen szakasz által? Mire hívsz ma engem?
Szükséges továbbá valamiképpen az egész Biblia ismerete, hogy lássam, ami eszembe jut az olvasottak kapcsán, az vajon beleillik-e, az valóban Isten felé visz-e.
És szükség van az Egyház útmutatására is. Annak az iránynak ismeretére, amerre az egyház a Szentlélek vezetésével halad, hogy megtartson a közösségben, hogy valóban jó irányba haladjak.
A Szentírás vasárnapján szeretném azt kérni, hogy akik értően és érthetően, szívesen olvassák a közösség előtt is a Bibliai részeket, jelentkezzenek bátran olvasásra, hogy a bibliai szövegek felolvasása valóban méltóan történhessen.
Szeretnék bátorítani mindenkit, hogy vegye kezébe rendszeresen a Bibliát, olvassa bátran, hogy egyre jobban életünk formálója legyen Isten szava.
