Kategóriák
C évben Heti hírlevél elmélkedései

Évközi 25. vasárnap C év

2019

Tiszta lélekkel emeljük imára kezünket!
Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak – olvastuk az evangéliumban. Mintha korunkban alig hallanánk meg ezt a felszólítást. Mintha Isten felől egyre inkább a mammon felé fordulnánk.
Milyen jelei vannak ennek? A világ gondolkodásában szinte már csak a pénz számít. Van-e belőle, vagy nincs, kevés-e vagy sok, nálam van-e vagy másnál? Számos, hozzánk is elérő hír a másik vagyonáról, lehetőségeiről szól, bennünk pedig óhatatlanul irigységet kelt. Ez pedig arra sarkall, hogy én is minél többet szerezzek, mindegy, milyen áron.
Ne higgyük, hogy hitünk, vasárnapi szentmise látogatásaink önmagukban megvédenek ettől! Ugyanis a kísértőnek rejtett eszközei vannak. Nem feltétlenül a pénzről fog beszélni. Sokkal inkább a világ dolgaiban akar versenyeztetni bennünket. Mennyi különórára menjen a gyermekem, unokám? Fontos, hogy a legjobb iskolába kerüljön. Különben nem fog előre jutni a világ versenyében. Közben pedig Isten ügye egyre hátrább szorul. Már nem jut időm, energiám a közösségre.
Gyakran abba is belerángat, hogy ahol kevesebb energia kell ahhoz, hogy elismerjenek, oda megyek. Szép szavakat hallgatok, amelyek simogatják lelkemet, csak ne kelljen nekem tennem semmit. Saját örömömet keresem, akár lelki dolgokban is, állandóan kapni akarok, de magam nem teszek az asztalra semmit. Habzsolom a lelki táplálékokat, egészen a gyomorrontásig.
Pál apostol arra hív, csak annyit kér: „…, hogy a férfiak tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel.” Ehhez lehet, el kell engednünk dolgokat. Le kell kissé lassulnunk. El kell időnként csendesednünk. Bizonyára az elején nem lesz könnyű, lelkünkben zakatol még a világ. De ha kitartunk, megtapasztaljuk Isten valódi közelségét.

2016

Nem szolgálhattok két úrnak!
A hűtlen intézőről szóló példabeszéd egyrészt felveti a hűség kérdéskörét. Mit jelent számomra ez a fogalom?
Ugyanakkor arról is elgondolkodhatunk, hogy mi magunk is intézők vagyunk. kaptunk Istentől képességeket, tehetséget, lehetőségeket. Hogyan élek ezekkel, hogyan használom fel, amit kaptam? Lehet, másokhoz képest csekélynek tűnik, de nekem azt kell használnom, ami az enyém, nem azon siránkozni, hogy másoknak több van. Persze ahhoz, hogy kamatoztassam kincseimet, szükségem van Isten kegyelmére. A legfőbb kincsem, hogy tudok erről az erőforrásról, ismerem azokat a lehetőségeket, amelyeken töltekezni tudok.
Persze sosem árt tudatosítani, erősíteni azokat a pontokat, ahol Istennel találkozhatom. Ezek az imádságok, a liturgia, a szentségek. Az őszi időszakban igyekszünk különféle fórumokon körüljárni ezeket.
Tudatosítanom kell, mit az a feladat, amit Isten rám bízott. Hogyan állok vele? Próbálok-e minden tőlem telhetőt megtenni elvégzéséért. ’Emberfia, őrnek állítottalak, felelős vagy a másik emberért’ olvassuk a Szentírásban.
Az Úr számon kéri az intézőt. Nem csak azért, mert bevádolták. Mindannyiunk életében, életének végén van elszámolás. Ezt tudatosítva nem a félelmet kell erősíteni, hiszen irgalmas a mi Urunk, Istenünk. De a vakmerő bizakodás, hogy majd úgyis megbocsát sem járható út. ha teszem a dolgomat hűséggel, akkor bizalommal várhatom a számonkérést, a találkozást a szerető Istennel.

2013

Adj számot gazdálkodásodról!
A hűtlen intéző megretten, amikor számadásra szólítják. Tegyem fel a kérdést magamnak: mit bíztak rám? Mit kaptam az Istentől, milyen tulajdonságaim, képességeim vannak, mihez van tehetségem?
Legfontosabb, amit kaptunk, keresztény voltunk. Hitünket életté kell váltanunk. Hogyan használom Isten kegyelmét? Hogyan adom tovább hitemet? Tudok-e, merek-e jellé válni a környezetemben?
Jézus az Egyházba, mint közösségbe hívott meg minket. Hogyan vagyok tagja a közösségnek? Mit teszek bele, mit adok, és mit kapok a közösségtől?
Legyen a mai vasárnapon időnk, alkalmunk arra, hogy kicsit leüljünk és számot vessünk helyzetünkkel, életünkkel. Ha most kellene megjelennem Krisztus előtt, vajon milyen eredménnyel zárulna a számadásom?
Bennünk él a vágy, hogy valami nagyot tegyünk Istenért, a másik emberért. De ha csak arra várunk, hogy mikor jön el ez a lehetőség, ha nem tesszük a napi apró tetteinket, nem fogjuk észrevenni a kínálkozó nagy alkalmat. A kicsiben való hűség készít fel a nagy dolgokra minket.
Nem szolgálhatunk két úrnak. Kinek köteleződöm el? Kinek szolgálok? Tudok-e teljes szívvel Istennek szolgálni?
Minden vasárnap alkalmat ad arra, hogy megálljunk, elcsendesedjünk, Istenre figyeljünk. Tegyük ezt meg bátran ma is!

2010

Aki a kicsiben hű, a nagyban is hű!
Mit jelent a hűség fogalma, hogyan élhető meg ma a hűség?
Az Újszövetséget olvasva a görög szöveg nem tesz különbséget a hit és a hűség, a hívő és a hűséges között. A héber szó, amit a görög lefordít, az ’igazság’ szó származéka. A hit így nem csupán valamely igazság ismeretét és állítását jelenti, hanem bizakodó elkötelezettséget egy személy illetve Isten iránt. Az a hűséges, aki az idő megpróbáltatásaiban szilárd marad a hitben.
A hűséges ember képes megmaradni a jóban.
„Az egyház minden korban, így ma is vállalja tanítását a hűségről, s minden segítséget megad az embernek, akinek személyi méltóságából következik az örök hűségre való képesség. Az ember ugyanis a hűséges Isten képmása. A hűség az embert fegyelmezetté és összeszedetté teszi, megakadályozza, hogy szétszóródjon hangulatai és érzelmi hullámzásai között. Ez jóval több, mint kötelességteljesítés: a hűség az önként és teljes szabadsággal vállalt kötelékben való megmaradás és a szeretet állandó megújítása. Magában foglalja a nyitottságot, a másik ember elfogadását hibáival együtt, Istenre bízva a változtatást. A hűség tehát a mindennapi élet gyakorlataiban mindig Istenben gyökerezik.” (Katolikus Lexikon)
Erre a hűségre készülni kell, kell hozzá a másik megismerése és a bizalom kialakítása. Kell hozzá a szeretet és a szeretet kapcsolat folyamatos megújítása, megerősítése.
Isten arra hív minket, hogy megéljük a hűséget. Ehhez minden segítséget, erőforrást megad. Éljünk bátran a kegyelem erejével!

2007

Aki a kicsiben hű, a nagyban is hű!
Sokszor van úgy az ember, hogy nagy álmokat sző. Milyen jó lenne megtenni! És megvan a veszélye, hogy miközben a nagy dolgokról álmodozik, elsiklik a kicsi mellett, amit viszont lenne lehetősége megragadni. Csakhogy éppen ezeknek a kis dolgoknak a megtétele vezet el a nagy dolgokhoz. Ha a kicsiben hű vagyok, vagyis ha az éppen adódó csendes apró feladatot megoldom, nyílik ki figyelmem arra, hogy észrevegyem a szolgálat lehetőségét, és adott esetben készen legyek a nagy tettek megtételére.
Egy történet szerint egy szerzetes közösség vezetője bizalmas, mély kapcsolatban van Jézussal. Egy alkalommal megígéri, hogy egy adott napon a közeli hegy csúcsán találkozni fog az egész közösséggel. A közösség tagjai izgatottan számolják a napokat, és az adott napon kora reggel sietve útnak indulnak, csak a közösség vezetője készülődik nyugalommal, és később indul a többiek után. A hegyre vezető úton egy szegény koldus ücsörög, és amikor meghallja hova sietnek, kéri, vigyék őt is magukkal. Nem lehet, válaszolják, mert elkésünk. Nagy sietve tovább mennek, ám a hegytetőn nem látnak senkit. Hosszabb várakozás után megérkezik a közösség vezetője, nyakában az út mentén ülő koldussal. Felérve elmondja nekik, hogy út közben találkoztak Jézussal, de rá se hederítettek. A koldusban fel kellett volna ismerniük Jézust.
Mennyire fontos a kis lehetőségeket megragadnunk! Mennyire fontos lenne egy-egy felkínált alkalmat, lehetőséget kihasználnunk, hogy Jézusról beszélhessünk!
Tegyük fel magunknak a kérdést: az elmúlt hét alkalmait mennyire használtam ki? Mibe tudtam bekapcsolódni programjaink közül? Látszott-e rajtam, hogy különleges időt élünk?
És persze gondoljuk végig, hogyan tudunk tovább lépni, mit tudunk tovább vinni, mibe tudnánk még inkább bekapcsolódni.

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük