Kategóriák
C évben Heti hírlevél elmélkedései

Évközi 19. vasárnap C év

2022

Ne félj, te kisded nyáj!
Mennyi bizonytalanság vesz körül bennünket! A mai helyzet még erősíti is ezeket. Ebben a környezetben különösen is bátorítóan hathat a szentírás felszólítása: Ne félj, te kisded nyáj! Van jó pásztorunk, aki vezet bennünket. Nem úgy, hogy félresöpri a problémákat, hanem azzal, hogy erőt ad a nehézségek hordozásához. A nehéz helyzet arra kell, indítson minket, hogy jobban figyeljünk egymásra! Ha összefogunk, akkor van esélyünk arra, hogy a nehéz időket átvészeljük.
Sok apró képet tár elénk az evangélium a készenlétről. Életünk végessége, Urunk megérkezése nem a félelmet növeli bennünk, hanem a hétköznapok hűségét erősíti. Mindennek alapja a hit, amelyről az olvasmányok szólnak.
A szentírás számos alakja mutat példát a hitre. Ugyanakkor szentjeink, szentéletű elődeink, de akár kortársaink is példát adhatnak a hit szerinti életre. Ezzel együtt mi is segíthetünk másokat a hit útján saját életünkkel.
A hit, mert szilárd bizalom abban, amit remélünk, valódi fogódzót ad számunkra életünk útján. Idézzük fel magunkban azokat az alkalmakat, amikor hitünk segített egy-egy helyzetben!

2019

Virrasztva várakozni
A mai szentírási szakaszok több témát is előhoznak. Hit, bizalom, készenlét, virrasztás, várakozás.
Bizonyára volt már olyan élményünk, amikor az időtlenséget – ha csak rövid időre is – megtapasztaltuk. Ez rendszerint egy találkozásban valósulhat meg. Együttlét olyannal, aki nagyon fontos számukra. Talán az imában lehet ezt leginkább megélni, ha egészen csendet tudok teremteni magamban.
Ma nagyon nehezen tudunk várni. A tevékenységi lázban szenvedő ember nem tud mit kezdeni a várakozással, haszontalanul eltöltött időnek tekinti. Nem könnyű lelassítani, élvezni a helyzetet, a pillanatot.
Végül is egész életünk egy várakozás, egy felkészülés. Találkozni szeretnék valakivel, aki maga az Élet. Aki hazavár bennünket, megérkezve asztalt terít és felszolgál. Mégis ez a legbizonytalanabb várakozás, hiszen az időpontjáról semmit sem tudunk. Bizonyára van egy kettősség legtöbbünkben. Mennénk is, maradnánk is. Persze sokszor bennünk van az az érzés is, hogy inkább a biztos földi életet választanák, minden küszködésével együtt, mint a bizonytalannak tűnő folytatást. Mintha megfogyatkozóban lenne az örök élet hite mai társadalmunkban. Éppen ezért kell nekünk, hívőknek, egyre biztosabban hirdetnünk a feltámadás örömhírét!

2016

Ne félj, te kisded nyáj!
Az ősember hitének egyik mozgatója a félelem volt. Nálánál hatalmasabb erőt próbált a maga javára befolyásolni, hogy neki kedvező módon működjön. Tetszetős elmélete a materialista gondolkodásnak, ha egyre jobban megismerjük a természet erőit, kevesebb okunk lesz a félelemre, így a vallásosság visszaszorulhat.
Valóban egyre jobban ismerjük a minket körülvevő világot, félelmeink mintha mégsem csökkennének. Éppen ezért ma is fontos a jézusi figyelmeztetés: ne félj!
Milyen okai vannak mai félelmeinknek? Földi síkon félünk, hogy elkésünk, hogy lemaradunk valamiről, hogy nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk az, amit elterveztünk. Belső félelmeink a csalódás, az el nem fogadottság, a sikertelenség.
Ugyanakkor félünk a jövőtől is. A bizonytalanságtól, attól, hogy előre nem látható dolgok következnek be.
Félelmeink gátolhatnak minket, de segíthetnek is abban, hogy cselekedjünk. Fontos, hogy le tudjuk győzni félelmeinket. Ami nem azt jelenti, hogy nem törődünk vele, hogy felelőtlenül belevágunk dolgokba, de azt sem hogy nem merünk semmit elkezdeni.
Jézus segít minket, hogy jól kezeljük ezeket a helyzeteket. Az Ő erejével bátran, bizalommal élhetjük életüket, haladhatunk a krisztusi úton.

2013

Tevékeny keresztény életünk
A vasárnap megállásra, felfelé tekintésre hív. Gondoljam át, mit tettem az elmúlt héten, mi sikerült, és mi nem, mire kell jobban figyelnem! Nézzünk kicsit előre, milyen feladatok, események, helyzetek várnak a következő héten! Mindezeket Istennel megbeszélhetjük, ha kicsit csendet teremtünk magunkban és magunk körül. Hisszük, hogy ez az Istenek adott idő bőségesen megtérül a hétköznapokban!
A mai olvasmányok a hitet állítják elénk. A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, halljuk a szentleckében. A hit és a remény így szorosan összekapcsolódik. A hit példaképeként állítja elénk a Szentírás Ábrahámot. Ugyanakkor szentjeink is ilyen példaképek lehetnek számunkra. De nem csak a szentek – időnként távolról ragyogó – alakja lehet példakép. Felfedezhetem környezetemben is a hit példaképeit. Azokat, akiktől kaptam a hitemet, akik ma is erősítenek a hit útján. De én magam is a hit példaképe lehetek, sőt kell hogy legyek. Mert Jézus arra hív, hogy adjam tovább hitemet.

2010

Ne félj, te kisded nyáj!
A mai szentírási szakaszokon a hit gondolata vonul végig. A bölcsesség könyve a hitből fakadó készenlétet mutatja be. A zsidókhoz írt levél, miután a hit meghatározását adja meg, a nagy példakép, Ábrahám alakját állítja elénk. Az evangélium szintén a hitből fakadó készenlétre figyelmeztet. Ez a készenlét egyrészt a mindennapok hűségében áll, amikor végzem becsületesen, legjobb tudásom szerint a munkámat. Nemcsak azért, mert a főnök jön és ellenőriz, hanem azért is, mert rám bízták, és ennek a bizalomnak szeretnék megfelelni. Másrészt a hívő készenlétét, a virrasztás fontosságát állítja elénk az evangélium. Ebbe beletartozik a keresztény élet hétköznapjainak megélése, de benne vannak azok a különleges alkalmak is, amikor valami nagyot adok Istennek. Természetesen az utóbbi az előbbiből fakad. A nyár sok szép élménye erősítheti hitünket. A nyár alkalmat adhat néhány különleges dologra is. Használjuk fel bátran azokat a lehetőségeket, amelyeket kaptunk Istentől!

2007

A hit bizalom abban, amit remélünk
Hívő embernek tartjuk magunkat. Hitvallást teszünk a vasárnapi Szentmisében. Mit jelent a hit számomra? Mit hiszek? Kinek hiszek?
A mai világ racionalista világ. Hiszem, ha látom, hallhatjuk sokszor. Bizonyítsd be! – szólítja fel gyakran egyik ember a másikat. Belefér-e ebbe a világba a hit?
A hit az ismeretszerzés egyik formája. Elhiszem a másiknak, hogy az úgy van, ahogy mondja. De nem fogadhatom el akárkinek a szavát. Éppen ezért fontos, hogy a hit alapja a bizalom.
Milyen sokszor tapasztaljuk, hogy egyrészt a mai ember alapvetően bizalmatlan, másrészt viszont sokszor a hiszékenység áldozata.
Mit hiszek? Hiszem mindazt, amit az Egyház hinni rendel. Hiszem, mert a Szentlélek működik benne. Hiszem, mert Krisztus titokzatos teste.
Kinek hiszek? Annak, akit ismerek, akiben megbízom. Szüleim – ősbizalom. (mennyire nehéz, ha nem tud kialakulni valami miatt)
Tanáraim, barátaim, akikről tudom, hogy hihetek nekik.
Istenhitem alapja is az, hogy hitelre méltó emberektől hallottam Istenről.
A hit szorosan kapcsolódik a reményhez. Hiszek abban, amit csinálok, remélem az eredményességét.

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük