2022
Jézus társaságában
Krisztus Király ünnepe az egyházi év lezárása. Mintegy megkoronázzuk az egész évünket. Alkalmat ad az ünnep a visszatekintésre, hálaadásra, bűnbánatra. Természetesen azzal a szándékkal, hogy megerősödve az elmúlt eseményeken haladhassunk tovább az örök élet útján.
Egy érdekes gondolatot olvastam az ünneppel kapcsolatban. A jezsuita rendet Jézus Társaságának nevezik. Ennek kapcsán gondolkodhatok el azon, hogyan vagyok én Jézus társaságában.
Szemlélhetjük ehhez Jézus életének különböző állomásait, és az ott jelenlevőket. Születésekor a pásztorokat, a bölcseket vagy az agg Simeont. Nyilvános működése alatt a tanítványokat, a farizeusokat, a csodaváró tömeget. Vagy halálakor, amelyet az evangéliumban is hallottunk, kik vannak a kereszt körül. Melyik jelentben hol van a helyem?
Jézus társaságában szeretném élni életemet, tenni a dolgomat. Lehetőségem van újra és újra néven szólítani az Urat. Ismerem őt. Nem mindig könnyű vele járni. Mégis, megéri az erőfeszítést.
Persze feladatom, hogy másokkal is megismertessem Őt.
2019
A kereszten trónoló király
Krisztus Király ünnepe az egyházi év lezárása. Az ünnepet XI. Piusz pápa vezette be, október utolsó vasárnapjára téve, amely Mindenszentek ünnepét előzte meg. A szentek Krisztus követői, királyságának követei. A II. vatikáni zsinat után került az egyházi év végére. Krisztus a zárókő, a korona egész évünkön, egész életünkön.
Az idei évben a kereszten trónoló királyt látjuk. A jobb latornak mondott szavai – „még ma velem leszel a paradicsomban” – a szenvedő Megváltót is uralkodónak mutatja be.
A ma embere fél a szenvedéstől. Ebben benne van a kiszolgáltatottság miatti aggodalom is. De mindez ma már sokkal szélesebb területet fed le. Már az erőfeszítésektől, küzdelmektől is félünk.
Jézus keresztje felemel. „Ha majd felemelnek a földről, mindeneket magamhoz vonzok.” Az erőfeszítés, a küzdelem kiemel a megszokottból. Segít, hogy kicsit visszanézzek, értékeljem életemet. Bár lehet, a világ – sokszor gúnyolódó – hangja körülvesz, mégis felül tudok rajta emelkedni. Megláthatom, hogy Jézus ott van mellettem. Hozzá fordulhatok: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel!” (Lk 23, 42)
A mai világban, amely kényelmességbe, közömbösségbe süpped, különösen is fontos, hogy tanúságot tegyünk mindarról, amit Jézus hozott el a Földre. Mutassuk meg, hogy érdemes erőfeszítéseket vállalni, megharcolni a jó harcot! A mi Királyunk ugyanis nem egy elnyomó hatalom, hanem népét, a benne bízókat országába elvezetni akaró Jó Pásztor.
2016
Jézus Krisztus, szívünk királya.
A mai vasárnapon lezárul az irgalmasság éve. Voltak kiemelt események, de a legtöbb dolog bennünk, és közöttünk történhetett. Visszatekintve erre az évre bennünk is megfogalmazódhat a szentlecke szava: „Örömmel adjatok hálát az Atyának, Aki arra méltatott benneteket, hogy részetek lehet a szentek örökségében.”
Krisztus Királyra tekintünk, aki leginkább szívünk királya. Bennünk szeretne uralkodni, belülről akar alakítani minket. Mennyire engedem ezt Neki? Mit jelent számomra, hogy hozzá tartozom?
Egyre jobban érzem, hogy az önzés korszaka beszivárog lelkünkbe, tetteinkbe. Nehezen hozunk áldozatot, nehezen válunk jellé a környezetünkben. Jól kimunkált indokaink vannak, ami önmagában tetszetős, ami fontos is, de mégis elszakít bennünket attól a közösségtől, amelyben Krisztus a király. Ha komolyan veszem az Egyházhoz tartozásomat, akkor meg tudom találni a helyes arányokat a munkahely, a család és az Egyház közössége között.
Közösséggé szeretnénk formálódni. Ennek a közösségnek alapja a közös imádság. Ebből az imából fakadhat az élő közösség.
Közeleg advent időszaka. Szeretnénk a készület idejét komolyan venni. Olyan kedvesen megmaradt régi szokás a hajnali mise. Már most kezdjem el alakítani a programomat úgy, hogy eljussak legalább néhány alkalommal!
Krisztus Király alakítsa szívünket, gondolatainkat, cselekedeteinket, hogy életünk szeretetének jelévé válhasson!
2013
Megerősödött hittel a hit éve után.
XVI. Benedek pápa által meghirdetett hit éve 2012. október 11-én kezdődött és a mai napon ér véget. Érdemes visszatekinteni az eltelt bő egy évre, milyen gyümölcsöket hozott számomra, személy szerint. Ha történt valami, ami kimozdított a megszokottból, ha tanultam valamit, amit eddig nem tudtam, ha megfogadtam valamit és azt viszem magammal a következő hónapokban is, akkor számomra nem volt ez a tematikus év hiábavaló. Gondoljuk hát végig bátran, mi történt az elmúlt évben! Miben erősödtem meg? Mi tudatosodott bennem?
Persze, természetesen folyamatosan haladunk előre a hit útján. Nagy baj lenne, ha megálltunk volna, ha hitéletünket nem úton levésnek tartanánk, hanem valami statikus dolognak. Ebből következik, hogy bár egyrészt egy év befejeződik, de mégsem ér véget. Folytatódik hitünk útja. Továbbra is kérjük Isten kegyelmét. Folyamatosan számítunk a közösség támogatására, és szeretnénk a közösség asztalára tenni képességeinket, értékeinket, segítő szeretetünket.
Szent Erzsébet ünnepe kapcsán szeretnénk megtalálni a segítségnyújtás, a rászorulók támogatásának módját. Nem csupán az évi perselygyűjtéssel. Nem csak azzal, hogy a Szent Antal perselyen keresztül támogatjuk a plébánia nehéz sorsú tagjait. Leginkább azzal, hogy figyelünk egymásra, hogy szólunk megfelelő helyen, ha segítségre van szükség. „Azért vannak a jó barátok, hogy a rég elvesztett álmot visszaidézzék egy fázós alkonyon.”
Jézus tovább vezet bennünket a hit útján, ma is közösségbe kapcsol bennünket. Járjuk bátran vele együtt utunkat, és mutassuk meg másoknak is ennek az útnak szépségét!
2010
Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében!
Krisztus Király ünnepe mintegy megkoronázása az évnek. Megünnepeltük hitünk nagy eseményeit, Jézus születését, halálát és feltámadását, elmélyítettük magunkban a húsvét örömét, megtapasztaltuk a Lélek erejét, amely arra küldött bennünket, hogy a mindennapok forgatagában éljük meg keresztény hitünket. Az évközi időben hitünk egy-egy mozzanata került elő a vasárnapi evangéliumok kapcsán. Arra szolgált mindez, hogy a hétköznapokban is találkozzunk Krisztussal, megtapasztaljuk erejét és tegyünk tanúságot szeretetéről.
Krisztus Királyra tekintve összeáll a kép, egyben látjuk hitünket. Hálát adunk mindazért, amit kaptunk. Megköszönjük a mindennapok hűségét, örömeinket és fájdalmainkat, sikereinket és kudarcainkat.
Krisztus Király ünnepe előretekintésre is hív. Közeleg az advent időszaka. Készüljünk rá! Gondoljuk végig, mit fogunk tenni egyénileg és közösségben! Erre az időszakra is igaz, hogy „most többet imádkozzanak, buzgóbban gyakorolják az irgalmasság tetteit!” Figyeljünk, tervezzünk előre, hogy ne váratlanul érjen bennünket az advent ideje!
2007
Jézus Krisztus a királyok királya és az uralkodók ura
Krisztus Király ünnepére kettősséggel tekinthetünk. Egyrészt mai világunk, amely a szabadság világának hirdeti magát, semmiféle uralmat nem szeretne eltűrni. Illetve egy minimálisat, amely az anarchiától megóv bennünket. Úgy tűnik, a szabadság utáni vágy az ősi társadalmi konvenciókat is lassanként megszünteti. A szabadság nevében lassan már nem mondhatjuk ki a rosszról, hogy rossz, és a jóról se, hogy jó.
Ugyanakkor a túlzó szabadságnak megjelenik az ellenhatása, a belső igény arra, hogy valaki mondja meg, mi a jó, mit kell tennem, de azt konkrétan.
Jézus Krisztus királysága, uralma a valódi szabadságon alapul. Azzal mutatja meg a szabadság mibenlétét, hogy egészen az Atya akaratát teszi meg. Engedelmes mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ha Jézus uralma alá helyezem életem, ha az ő parancsai szerint alakítom tetteimet, akkor megtapasztalom a teljes és igazi szabadságot. Vállaljuk hát bátran, hogy engedelmeskedünk Isten törvényének! Úgy vagyok szabad, hogy megteszem Isten akaratát. Úgy vagyok szabad, hogy tudom a célomat, és e cél felé haladok, megmaradva azon úton, amelyen Isten indított.
