Kategóriák
C évben Heti hírlevél elmélkedései

Évközi 33. vasárnap C év

2022

Az én gondolatom a béke és nem a pusztulás

Jeremiás próféta akkor írja ezeket a szavakat, amikor a nép legnagyobb traumáját, a babiloni fogságot éli meg. Minden elveszett, miben csak bizakodtak.

Az evangélium (és a Jelenések könyve) képei, amelyek bajokról, pusztulásról szólnak, nem egy esemény gyűjteményt jelentenek, amelyek a világ vége közeledtét mutatják. Sokkal inkább arra akarnak utalni, amit az első keresztény közösségek is megtapasztalnak az evangélium megfogalmazásakor, hogy mindaz a földi dolog, amiben oly erősen bizakodunk, könnyen összedőlhet.

Az elmúlt évtizedben biztonság, nyugalom és viszonylagos jólét vett körül minket. Egyre kényelmesebb életet élhettünk. Azután ránk tört a járvány, majd a jelen háborús, bizonytalanná váló, dráguló élet. Mintha kihúzták volna lábunk alól a talajt.

Nekünk, keresztényeknek viszont van egy biztos kapaszkodónk. Hitünk, Istennel való kapcsolatunk. Nyilván ez nem mindig könnyű és magától értetődő. Ugyanakkor lehetőség a saját Istennel való kapcsolatom elmélyítésére. Ebből fakadóan feladatot is ad Istenünk. Mutassuk meg a világnak azt a végső, biztonságot adó alapot, amelyre nyugodtan építkezhetünk.

2019

Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket!
Hozzáértő emberek mondják, hogy egy-egy beszéd, írás, történet utolsó mondata, csattanója marad meg leginkább azt olvasóban, hallgatóban. A mai evangélium sokféle nehézségről, meg nem értésről, küzdelemről szól. Korunkban sokan megragadnak ezeknél, és elfelejtik a ma hallott záró mondatot: „Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”
Ha tekintetüket felemeljük az ég felé, ha nem csak a földi boldogulást keressük, akkor ez a kitartás valóban fontossá, megerősítővé válik.
Mi az, ami erősíti mindezt bennünk?
Alapvetően egy jó, bensőséges Isten-kapcsolat. Ebbe beletartozik a napi imádság, a szentírás olvasása, és mindaz a tett, amely hitünkből fakad.
Ha tekintetemet az égre emelem, akkor a földi lét küzdelmei eltörpülnek a szemlélt jó, a vágyott örök boldogság fényében.
Mindannyian tapasztaljuk, hogy ez nem olyan egyszerű. Az eredeti bűn következményeit hordozzuk magunkban, amely tekintetünket rendre a földre irányítja. Alapigényeim betöltése könnyen önmagam felé fordít, pedig éppen ezekhez lenne szükség a másik emberre.
Jézus napról napra hív minket! Az odafönt valókat keressétek! Ne féljetek, én megerősítelek benneteket! Nem akarom a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Mindez erősíti állhatatosságunkat!

2016

Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket!
Megszoktuk kényelmes keresztény életünket. Az idősek közül is csak kevesen tapasztalták meg a kommunista idők csendes üldözését. Kialakult egy gyakorlat, nem nagyon hivalkodtunk hitünkkel, ennek fejében békén hagytak minket.
Majd megváltozott sok minden. Szabadabbá vált életünk, megszaporodtak keresztény intézményeink. Furcsa szemmel nézzük a messzi földről érkező, keresztényeket ért támadásokról szóló híreket. Kényelmes keresztény életünk megmaradt. Élünk a lehetőségekkel, fel sem tűnik, hogy kisebb dolgokban életünk már nem keresztény.
Ugyanakkor sokakat érdekel, mi lesz a világ végén. Különféle természeti jelekben a bibliai képeket vélik felfedezni. Mit akarnak ezek a képek elénk tárni? Azt, hogy bármilyen nehézség támad is, bármilyen üldözések alakulnak ki, Isten megerősíti a benne hívőt. Állhatatosan kell őriznünk hitünket. Csak akkor tudunk a nehézségekben hűek maradni, ha a mindennapok hűségét éljük, ha egész életünk folyamatosan keresztény. Ha a hétköznapok egyszerűségében eltávolodunk Istentől, nem vállaljuk fel a keresztény életet, akkor a nagy dolgokban sem fogjuk felfedezni segítő erejét. A szentírás végidőről szóló képei nem félelmet akarnak gerjeszteni, hanem hitünket igyekeznek növelni. Emeljük tekintetünket a gondviselő Istenre, így az élet nehézségeit hordozni tudjuk, és Isten erejének jeleivé válunk a világban.

2013

Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket!
Autóval haladva, ha több sáv van, próbálom figyelni, melyik sáv a gyorsabb. Sokszor persze van, hogy felesleges az átsorolás, a másik sáv nem is gyorsabb, vagy egyenesen lassabb. Mindez a mai élet felgyorsult ritmusát mutatja meg számunkra. Ebben nagy veszély, hogy nemcsak a napi közlekedésben, hanem egész életünkben ilyen kapkodók, ugrálók leszünk. Az evangélium figyelmeztetése az állhatatosságra abban segít, hogy ne csak a pillanatnak éljek, hanem hosszútávra tervezzek, figyeljek.
Az evangélium képe borzalmakat, nehéz helyzeteket tár elénk. A mai világ számtalan bizonytalansága, természeti katasztrófája, háborúja mintha összecsengene az evangélium képével.
Mégis: az evangélium képei mögött ott a remény: Isten a történelem ura, az ember élete Isten országa felé tart, van remény a teljes boldogságra.
Régi közhely, hogy a tudomány előrehaladtával nem kell majd az embernek félnie. Ennek ellenére, nem hogy csökkenne a félelem, hanem, inkább növekszik. De Jézus újra és újra biztat: Ne féljetek, én legyőztem a világot! Ne félj, mert megváltottalak!
Mindez nem azt jelenti, hogy nem kell törődnünk a világgal, hogy ki kellene vonulnunk a világból, hogy semmibe kellene venni a minket körülvevő világot. Sokkal inkább azt jelenti, hogy tanúságot kell tennünk Istenről, az ő szeretetéről, az örök élet reményéről.

2010

Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket!
A mai világ tele van borzalmakkal.
Háborúk és természeti csapások.
A filmek tele erőszakkal, gyilkossággal, harccal.
Az evangélium képe valami hasonlót tár elénk.
Mégis: az evangélium képei mögött ott a remény: Isten a történelem ura, az ember élete Isten országa felé tart, van remény a teljes boldogságra.
Régi közhely, hogy a tudomány előrehaladtával nem kell majd az embernek félnie. Ennek ellenére, nem hogy csökkenne a félelem, hanem, inkább növekszik. De Jézus újra és újra biztat: ne féljetek, én legyőztem a világot! Ne félj, mert megváltottalak!
Mindez nem azt jelenti, hogy nem kell törődnünk a világgal, hogy ki kellene vonulnunk a világból, hogy semmibe kellene venni a minket körülvevő világot. Sokkal inkább azt jelenti, hogy tanúságot kell tennünk Istenről, az ő szeretetéről, az örök élet reményéről.

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük