Kategóriák
A évben Heti hírlevél elmélkedései

Húsvét 2. vasárnapja A év

2023

Keresztény létünk alappillérei
„A tanítványok állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságokban.” Az Apostolok cselekedetei könyvében keresztény életünk alappilléreit hallhatjuk. Húsvét ünnepe megerősített minket hitünkben. Szeretnénk ezt megélni, hogy jellé válhassunk környezetünkben. Ehhez mindegyik alappillérre szükség van. Olyan lehet ez, mint egy háromlábú szék. A tanítás, az imádság, a szentmise. A közösség pedig a szék támlája. Mindhárom lábnak egyformának kell lennie, különben felborul a szék.
Az apostolok húsvét utáni tevékenysége is erre mutat rá. Tamás nincs együtt a többiekkel. Számukra mégis fontos amit átéltek, hiszen elmondják neki: láttuk az Urat. Ő pedig minden kételkedése ellenére velük marad. A közössé megtartó erő lehet a legnehezebb időkben is.
A tanítás, amelyet újra és újra hallunk, egyre elmélyül bennünk. A kenyértörés, a szentmise (ide kapcsolhatjuk a szentségeket) táplál és erősít minket. Az imádság pedig személyes kapcsolatot ad Megváltónkkal.
Húsvét a keresztség ideje. Az újonnan megkereszteltek nyolc napon át viselték a fehér ruhát. Innen a fehérvasárnap elnevezés.
Jézus halálában és feltámadásában Isten irgalmas szeretetét látjuk, tapasztaljuk. Ezért vált századunk elején ez a vasárnap az irgalmasság vasárnapjává.
Húsvét örömét őrizve szívünkben szeretnénk keresztényként járni életutunkat. A hétköznapokhoz ad erőforrást minden vasárnap, amikor találkozhatunk Urunkkal, hallgathatjuk szavát, táplálkozhatunk testével.

2020

A közösség a Jézussal való találkozás helye
A hét első napján együtt vannak a tanítványok. Több apró mozzanat is utal erre. Jézus – bár néhány esetben külön is megmutatja magát – alapvetően az apostolok közösségében jelenik meg. A most hallott jánosi beszámolóban is, de Lukácsnál is így olvassuk.
Tamás, aki nincs ott, rádöbben, hogy vágya csak úgy teljesülhet, ha együtt marad a többekkel. Keresztény hitünk, krisztusi életünk közösségi élet.
A mai járványos helyzetben talán ez a legnehezebb. Távol maradni egymástól, a közösségtől, a közös Istentisztelettől. Persze tudjuk, a szeretet leleményes, sokféle érdekes próbálkozásnak lehetünk tanúi. Ugyanakkor fenn áll a veszély, hogy még inkább befelé fordulunk, túlzott teret engedünk a félelemnek. Abban, hogy ezt el tudjuk kerülni, segít minket számos technikai eszköz, Isten kegyelme, a Szentlélek indítása. Ha ezekkel élünk, majd úgy lehetünk újra együtt a templomban, hogy nem ismeretlen idegenként állunk egymás mellett.
Tegyük fel hát a kérdést: Kik azok, akiknek közelségét, barátságát nem szabad elveszítenem? Mit tudok tenni ennek érdekében?
Krisztus feltámadása keresztény hitünk alapja. Ebben erősödtünk meg húsvét ünneplésében, erről szeretnénk tanúságot tenni a hétköznapokban.

2017

Találkozás az élő Jézussal
Keresztény hitünk nem elsősorban leírt tanítások gyűjteménye, hanem találkozás egy eseménnyel – Jézus feltámadása, illetve találkozás az élő Jézussal. Húsvét ünnepe éppen ezért nem csupán emlékezés egy régen volt eseményre, hanem ma is történik velünk, bennünk, közöttünk.
Húsvét hetében, a fényes héten, ahogy a görög katolikusok nevezik, az evangéliumokban a Feltámadott megjelenéseit olvastuk. Ezeknek a találkozásoknak a következménye egyrészt az öröm, másrészt az örömhír továbbadása. Ez a tanúságtétel olyannyira vonzó volt, hogy szinte azonnal jelentős számban csatlakoztak a Jézust követők közösségébe.
A mai evangélium két találkozást tár elénk. Jézus megjelenik a tanítványoknak, akiknek küldetést ad, majd 8 nap múlva újra eljön, hogy Tamást megerősítse. Mi is megkaptuk a Szentlelket, hogy tanúságot tegyünk a feltámadás örömhíréről. Vajon hogyan állok ezzel? Tudtam-e, próbálkoztam-e hitemet, a húsvét lényegét megmutatni a környezetemben?
Tamásban megcsodálhatjuk a vágyakozást. Ő is szeretne találkozni Jézussal, ezért ott marad a közösségben. Kitart a többiek mellett, akik elfogadják „hitetlensége” ellenére is. Mindezek eredménye, hogy 8 nap múlva Jézus újra megjelenik. Nem akármikor és akárhol. Megtehetné, ahogy Péternek is megjelent az első napon. János hangsúlyozni szeretné a 8. napot, amely újra a hét első napja. Úgy tűnik, a keresztény közösségben igen korán kialakult a feltámadás napjának heti megünneplése, amelyhez kapcsolódott a kenyértörés, az utolsó vacsora emlékezete.
Mennyire igyekszem megmaradni a közösségben? Hogyan tudom megszólítani, hívni az eltávolodót? Húsvét ünnepe, a feltámadás örömhíre küld azokhoz, akik még nem hallották, akik már nem kíváncsiak rá, akik közömbössé váltak. Ma különösen is fontos a hívő ember tanúságtétele. Tegyük meg, amire Krisztus hív minket!

2014

Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Húsvét hetében, olvasva a feltámadásról szóló beszámolókat, megerősödött hitünk. Különféle emberek különféle módon reagáltak az eseményekre. Az asszonyok, az első tanúk híradása elkezdi oldani a szomorúságot a tanítványokban. Az emmausziak elmentek, csalódásukat az események nem tudták oldani, de az idegennek megnyitották szívüket, így végül is felismerték Jézust. A halászni induló tanítványokat a közös munkában látjuk, de munkájukat Jézus teszi eredményessé.
Ezen a vasárnapon Jézus első jelenését láthatjuk, majd Tamás megerősítését. Nézzük meg mélyebben ezt a jelenetet!
Jézus a Szentlelket adja az apostoloknak. Még nem a pünkösdi jelekkel, de már elkezd bennük munkálkodni. Készíti őket a nagy feladatra.
Tamás nincs ott. Ez nem szakítást jelent, inkább az események feldolgozásának egy módját. Szüksége van a csendre, a történtek ilyen módon való átgondolására. A többiek elmondják neki, mi történt. A kapcsolat közöttük élő, egyik oldal sem akarja megszakítani. Tamás bizonytalansága mindannyiunk bizonytalansága lehet. Tamás kitartása mindannyiunk kitartását segíti. Tamás hitvallása mindannyiunk hitvallását erősíti.
A feltámadásról szóló történetekben sokféle emberi reagálást fedezhetünk fel. Szükség van az események csendes átgondolására. Ugyanakkor elengedhetetlen a közösség támogatása is. Ennek helyes arányát megtalálni nem mindig könnyű. Van, amit kinek-kinek magának kell megtennie. Támogatásunk ezt nem helyettesíti, persze segítheti.
A feltámadás öröme szívünkben él. Hogyan tudom ezt megosztani másokkal? Talán legkönnyebben azok felé fordulhatunk, akik feltűntek az ünnepen, bár ritkán látjuk őket a templomban. Kérdezzük meg tőlük, hogyan érezték magukat, milyen örömeik voltak, esetleg vannak-e kérdéseik. Szeretetünk, érdeklődésünk talán közelebb hozhatja őket közösségünkhöz.

2011

Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Húsvét hetében az evangéliumokban a Feltámadottal való találkozásokat olvastuk. A találkozás előtt a tanítványok félelemmel, aggodalommal telten bezárkózva szomorkodtak. Elveszettség érzése lehetett úrrá rajtuk. Akiben bíztak, nincs többé. A Jézussal való találkozás örömre változtatta szomorúságukat. Az öröm mellé bátorság, bizalom társulhatott. Feladatot is kaptak Jézustól: akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer.
Tamás nincs velük az első találkozásnál. Nem is hiszi az emberileg hihetetlent, hogy Jézus újra él. Mégis megmarad a közösségben, kitart azok mellett, akikkel együtt járta Jézus követésének útját. Ebben a közösségben jön el hozzá is Jézus. Ha megmaradunk a közösségben, az Egyházban, akkor is, amikor nehéz, találkozhatunk Jézussal.
Húsvét ünnepe életemre is hatással van. A bennem megbúvó félelmeket legyőzi, örömre gyújtja szívemet. Ez az öröm túl kell csorduljon, mások számára is láthatóvá kell váljon. Húsvét öröme megerősít a közösséghez, az Egyházhoz való tartozásomban. Hogyan vagyok jelen ebben a közösségben? Csak kapni szeretnék, vagy adok is valamit a közösségbe? Kapcsolataimban is vannak csalódások, ezeken a tudatos közösség melletti döntéssel tudok átlendülni. Húsvét öröme ebben a tudatos döntésben segít. Húsvét öröme megmutatja az irgalmas Istent, aki bűnbánatra és megbocsátásra hív. Isten irgalmasságát szeretném hirdetni és megmutatni a világban.
A mai nap különleges eseménye II. János Pál pápa boldoggá avatása. Ritka az olyan boldoggá avatás, ahol ennyien ismerhették, talán személyesen is, a boldogok sorába lépőt. Tanítása máig ható, személye ma is sokakat lelkesít, erősít. Kérjük közbenjárását, hogy Isten irgalmasságát naponta tapasztalhassuk, és arról tanúságot tehessünk!

2008

Mennyei Atyánk nagy irgalmasságával, Jézus feltámasztása által élő reményre hívott meg.
Szent Péter apostol levelének kezdete Húsvét ünnepének a lényegét mintegy matematikai képlettel fogalmazza meg. Mennyei Atyánk irgalmas szeretete, amely Jézus Krisztus feltámadásában mutatkozik meg, az élő reményre vezet el bennünket.
Szentatyánk reményről szóló enciklikája, vezetett bennünket a húsvét ünneplésében. A feltámadás örömében Isten irgalmas szeretetét ismerjük fel. Ez a szeretet erősíti reményünket.
Nem csak a Péter levélben ismerhetjük fel az irgalmas Istent. Tamás története megmutatja, hogy Isten nem hagyja el a kételkedőt sem. Persze ehhez kell a kételkedőnek a kitartása: bárcsak igaz lenne, még ha nem is tudom elhinni. Tamás hitetlenségében ezt láthatjuk meg.
Isten nem hagyja el a kételkedőt, nem utasítja el az elbizonytalanodót, ugyanakkor nem akárhol és akármikor, nem azonnal, mintegy automataként válaszol kérdéseinkre. Tamásnak a közösségben, a nyolcadik napon jelenik meg. Éppen ezért nekünk sem rendkívüli jeleket és alkalmakat kell várnunk, hanem ki kell tartanunk a keresztény közösségben, így tudunk megmaradni Jézus közelében, a feltámadás örömében.
Ahogy az első tanítványok állhatatosan kitartottak, kell nekünk is – a mai kor nehézségeiben is – kitartanunk a közösségben, az imádságban, a kenyértörésben, vagyis kell élnünk a teljes keresztény életet. A mindennapok apró hűségében megerősít Isten, és ezt a kitartást teheti jellé a világban. Ezáltal tudjuk Isten üzenetét megmutatni másoknak is.

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük