Kategóriák
C évben Heti hírlevél elmélkedései

Évközi 30. vasárnap C év

2019

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitemet megtartottam.
A Timóteus levél befejező szakaszában Pál apostol összefoglalja életét. Idézett mondata, reményeink szerint, mindannyiunkra igaz lehet.
Emberi életünkben sok harc van. Önmagammal, gyengeségeimmel, gyerekkorból hozott viselkedésformáimmal, jó és rossz tulajdonságaimmal, környezetemmel.
Mi kell ahhoz, hogy ez a páli mondat igaz maradhasson? Elsősorban az imádság. Napi kapcsolat az irgalmas Istennel. Reggel feladataimat végiggondolva kérhetem segítségét, este megnézhetem, mi volt a jó és a rossz.
A farizeus imájának van pozitív része. Elmondja, mi mindent tett. Persze láthatóan hiányzik belőle az alázat. A maga erejének tulajdonítja eredményeit. „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” /1Kor 4,7/
A vámos imája része kell, legyen minden imánknak. De ha csak az ő nyomorultságát látom, ha nem veszem észre a jó tulajdonságaimat, akkor is félresiklik életem. Szükségem, van Isten irgalmára, kegyelmének erejére, hogy meglássam, és megtegyem a jót, észrevegyem és javítsam hibáimat.

2016

„Istenem, légy irgalmas, nekem, bűnösnek!”
A kitartó imára buzdított minket a múlt vasárnapi evangélium. Az imádság módjára hívja fel figyelmünket a mai szakasz. A farizeus, bár hálát ad, de ebben eredményeit magának tulajdonítja. Inkább dicsekszik Isten előtt, sem mint erejét kérné. A vámos bűnbánattal hajol meg Isten előtt, beismerve vétkességét, kérve Isten bocsánatát, kegyelmét. Milyen az én imádságom? Valóban beszélgetés Istennel? El merem ismerni gyengeségeimet? Tudok valóban hálát adni Istennek?
A mi környezetünkben a bűnbánat mintha értelmét vesztette volna. Az önmagát erősnek ismerő és megmutató ember nem képes szembenézni gyengeségével, hibáival. Állandóan mentséget keres, külső okokban keresi a baj okát. Hogyan állok én a bűnbánattal? Alkalmat ad erre a Szentmise kezdete. (Már ha időben odaérek…) A gyóntatószékben letehetem bűneimet. Napi lelkiismeret vizsgálatomban láthatom sikereimet és kudarcaimat, örömeimet és nehézségeimet.
A mai vasárnap missziós vasárnap. Arra hívja fel figyelmünket az Egyház, hogy milyen sokan nem ismerik Krisztus üzenetét. Nemcsak a messze vidékeken, hanem saját környezetünkben is. Hogyan tudtam a héten megvalósítani Pál apostol szavát: hirdesd az igét …? Elmondhatom majd én is életem végén: a jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitemet megtartottam?
Nemzeti ünnepünket üljük. Mit jelent nekem az ünnep? Pusztán munkaszüneti napot, vagy ennél többet? Tudatosan igyekszem-e ünnepelni, akár családban, akár nagyobb közösségben? Vannak-e példaképeim? Ismerem-e nemzetünk nagy alakjait?
Minden vasárnap alkalmat kínál arra, hogy megálljunk, elcsendesedjünk, találkozzunk Istennel és egymással. A mai vasárnapon hogyan valósul meg mindez?

2013

Az imádságban önmagamat állítom Isten elé
Pál apostol mintegy összegzi életét: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.” Bárcsak mindannyian így állhatnánk Isten elé a nagy találkozáskor!
Megharcolni a jó harcot. Ehhez szükség van arra, hogy napról napra Isten elé álljunk. Ezt teszi az evangélium két alakja, a farizeus és a vámos. A vámos imádsága megigazulást ad. A bűnbánat mindig helyes magatartás Isten előtt. De mit kezdjek a farizeussal? Hiszen azt is jó kimondani, amit sikerrel megtettünk. Azt is odatehetem Isten elé, amiben eredményeim vannak. Hálát kell újra és újra adnom Istennek. A farizeus is így, jól kezdi. Hálát adok Istenem… Csakhogy a hálaadása dicsekvésbe csap át. Én ezt meg ezt teszem, ezért várom a jutalmamat. Hálaadása öndicséretbe torkollik.
Az igazi hálaadás azt jelenti, hogy elismerem, Istentől kaptam mindazt, amit megtettem. Hogy az Ő ereje, kegyelme nélkül semmit sem tehetek. Az igazi hálaadás nem hasonlítgat másokhoz, egyedül Isten kegyelmét dicséri.
A valódi hálaadás a helyes önismeretet alakítja, erősíti. Tudom, mi bennem a jó, és mi bennem a rossz. A jót megköszönöm, a rossz javításához erőt kérek. A jó harcot megharcolni azt jelenti, hogy egyre jobban megismerem önmagam, küzdök gyengeségeim ellen. Megköszönöm és igyekszem mások javára használni mindazt a jót, amit Istentől kaptam.
A mai vasárnapon javítsuk ki a farizeus imáját! Fogalmazzuk meg úgy, hogy az Istennek tetsző, megigazulást adó legyen!

2010

Ite, missa est! – menjetek, küldetésetek van!
(missziós vasárnap)
A misszió alapértelmezése: elmenni oda, ahol még nem ismerik Istent, Jézus Krisztust, a megváltás üzenetét. A múlt vasárnap hallottuk Pál apostol szavát:”Hirdesd az Igét!” Vajon az elmúlt héten mennyire sikerült ezt megvalósítanom? A latin nyelvű Szentmise elbocsátása feladatot ad. Figyelmeztet küldetésünkre, mindannyiunk küldetésére, hogy amit hallottunk, megtapasztaltunk, azt tovább kell adnunk.
Mit tehetek a missziók ügyéért?
– Imádság és anyagi támogatás. Mindkettőnél fontos, hogy azt adom, amim van. Fontos, hogy az anyagi támogatásnál ne csupán a feleslegemből adjak, hanem hozzak valami áldozatot is. A böjt, a lemondás nem csupán a nagyböjt időszakának tette, jó lenne, ha életünknek rendszeresen része lenne.
– Megszólítani a mellettem élőt! Sokan használják az internetet különféle dolgokra. Vajon ezekben megjelenik részemről a keresztény hit, a keresztény tanítás? Szóba hozom? Tudják rólam, hogy hova tartozom? Ünnepi köszöntéseimben jelen van valamiképpen Isten szeretete? Napi kapcsolataimban hogyan van jelen az Isten? Például elköszönésemben használhatom az ’Isten áldjon’ kifejezést.
A missziós vasárnap felhívás tehát egyrészt arra, hogy a távoli missziókban élőket segítsük, de hívás és küldetés arra is, hogy saját környezetünkben találjuk meg sajátos missziós feladatunkat. Ha Isten jelenlétében élve keressük, hogy egészen hétköznapi dolgainkban hogyan lehet jelen Isten ügye, szeretete, ha napról napra keressük a tanúságtétel lehetőségét, ha életünkön látszik, hogy kihez tartozunk, akkor szent Pállal majd mi is elmondhatjuk: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.”

2007

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitemet megtartottam.
Két szentírási szakasz egymás mellett. Mintha ellentétben lenne egymással. Mintha …
Mennyire ismerem önmagam? Hogyan értékelem életem tetteit, eseményeit? Vajon tényleg csupa rosszat tettem volna? Nem lenne bennem semmi jó? Vajon ki mellé állnék az evangéliumi példabeszédben?
Pál apostol harcról beszél, amelyet megharcolt. Nyilván nem csupán az ellene beszélő, időnként köveket ragadó, vagy börtönbe záró emberekkel kellett harcolnia. Ha magamba tekintek, mennyi küzdelem van bennem is. Közdelem a jóért. Közdelem azért, hogy a legjobbat tegyem. És hányszor nem sikerül. Hányszor van szükségem az újrakezdésre, a kiengesztelődésre. Bizony sokszor a vámossal együtt elmondhatjuk: irgalmazz nekem bűnösnek! Ugyanakkor szükséges meglátnom önmagamban a jót. Hogy tudok böjtölni adott esetben, hogy segítek másokat, hogy képességeimet, tehetségemet mások javára használom. Fontos, hogy tudatában legyek a bennem lévő jónak, de azt is tudatosítanom kell magamban, hogy mindezt nem a magam erejének köszönhetem, hanem az Istennek. Ha így tekintek végig magamon , akkor életem végén én is elmondhatom majd: a jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitemet megtartottam.

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük