2022
Örüljetek velem!
Ismét egy klasszikus példabeszédhez értünk, legalábbis a tékozló fiú története mindenképpen. Érdemes úgy elolvasni a szentírási szakaszokat, hogy mit mond ma nekem.
A három mai példázatban összecseng az öröm. Talán érdemes ma erre jobban odafigyelni. Örömtelen világban élünk. Bár mindennél jobban hajszoljuk a boldogságot, de mindig csak a hiányt, a negatívat vesszük észre. Milyen jó lenne otthon örömeinkről rendszeresen beszélgetni!
A mai példázatok arra is rámutatnak, hogy az igazi öröm nem magától jön. Azért meg kell dolgozni. Utánamenni, keresni, várni a hazaérkezőt.
Mi minden adhat örömet? Egy találkozás, egy jól végzett munka, egy megvalósult kirándulás. (Lehet még sok mindent sorolni.) Ezek az örömteli események, élmények meghatározók lehetnek. Milyen sok olyan helyzet van, amire jó visszaemlékezni! Kiindulópontja lehet egy jó beszélgetésnek az élmények felidézése. A közösen megélt tapasztalatok megerősítik az összetartozást. Emberségünknek alapja, hogy vissza tudunk emlékezni dolgokra, eseményekre.
Éppen ezért fontos tudatosan keresni az örömöket. Ahogy Polianna teszi Az élet játéka című regényben.
Istennel való kapcsolatunknak is lehetnek ilyen örömteli, élményt adó alkalmai. Ezeket is érdemes felidézni.
2019
Megkeresni az elveszettet.
A hallott három példázatot összeköti, hogy valami elveszett. Valami, ami fontos, ami szükséges, aminek megtalálására érdemes időt és energiát fordítani.
Az első lépés, hogy észreveszem, a hiányát. Milyen sok eset van, hogy fel se tűnik. Mert nem volt fontos, nem volt szükségem rá.
Ha már tapasztalom a hiányát, érdemes visszamenni addig, amíg még megvolt. Hol találkoztam vele utoljára? Innen lehet elindulni, megkeresni. Tűvé tenni érte a lakást, felmenni a hegyre, kiállni a kertkapuba, hátha jön. Sokszor tehetek érte, kereshetem, máskor csak a passzív várakozás marad.
A példázatokban talán az idősebb fiú esete a legmegdöbbentőbb. Ő úgy veszett el, hogy nem veszett el. Teste ugyan otthon volt az atyai házban, de lelke valahol nagyon távol járt. Szolgált megszokásból, rutinból, de nem érezte otthon magát.
A hazaváró Atya számára a reményt az atyai ház emléke jelenthette. Vajon bennem hogyan él az atyai ház emléke, az Istennel való kapcsolatom emlékezete? Sikerült-e a rám bízottakban ezt az élményt elültetni? Fontos-e számomra a másik, a mellettem élő? Mit teszek, ha szemem elől tévesztem?
Nézzünk ma körül templomunkban, egyházközségünkben! Ki hiányzik, kit láttam már régen? Mit tudok róla? Meg tudom-e szólítani, meg tudom-e mutatni neki az atyai ház örömét?
2016
Keresztény életünk feladata
A mai szentírási szakaszokban a kulcsszavak: közbenjár, utánamegy, megkeresi, hazavárja, hálát ad.
Mózes közbenjár az Isten útjáról letért népért. Mi is rendszeresen kérjük Istent másokért. Becsülettel végezzük imáinkat. Ugyanakkor megvan a veszélye, hogy mindez teljesítménnyé silányul. Elvégzem, mert vállaltam, mert értem szükségét, de a lényeg, a kapcsolat Istennel valahol kisiklik mindebből.
A pásztor utánamegy, az asszony keresi az elveszettet. Minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megtalálja. Mit teszek azokért, akik eltávolodtak a közösségtől? Istentől kapott feladatom, hogy megkeressem őket, még ha ők ezt nem is akarják. Könnyen feladom. Ha ő nem akarja, ha nem látom az eredményt, akkor hiábavaló az erőfeszítés. Az apa hazavárja, majd elébe siet az elveszett fiúnak. Talán ez a legpasszívabb kép, mégis érezzük mögötte a törődést. Milyen sokszor nézünk furcsa szemmel a visszatérőre. Bezzeg most, amikor …
A három példázat összekötő eleme az öröm. Örüljetek velem, gyertek velem a lakomára! Van-e örömöm a keresztény életben? Meglátszik-e rajtam? Az idősebbik testvér csak a munkát, a kötelességet látta, nem tudott mit kezdeni az örömmel. A közösségben válik teljessé a megtalálás öröme. Szomorú látni, hogy vannak, akik a mise végén elsietnek. Ők még csak talán a kötelességteljesítés szintjén vannak. A közösség erejét még nem fedezték fel. Sokszor tapasztalom, hogy a vasárnapi misén kívül sokak nehezen tudnak időt szánni a közösségre. Pedig egyedül sokkal nehezebb megmutatni a hit örömét.
Szent Pállal együtt mi is hálát adhatunk meghívottságunkért, keresztény életünkért!
Új munkaévet kezdünk. Ebben az évben Istennel és egymással való kapcsolatainkat szeretnénk megerősíteni. Éppen ezért fő témánk az imádság és a szentségek lesznek. Kérjük a Szentlélek erejét, támogatását minden munkánkhoz, hogy felfedezhessük és megmutathassuk keresztény életünk örömét.
2013
Az idősebbik fiú
Az evangéliumi három példázat közös, összekötő eleme az öröm. Öröm a megtalált, hazatért felett. Ez az öröm már benne van a várakozás, a keresés aggodalmában. Hogyan állok az örömmel? Van-e minek örülnöm?
A pásztor, az asszony észreveszi, hogy valami hiányzik, elveszett. Fontos neki, ezért keresni kezdi. Én mit teszek az elveszettel, az eltávolodottal? Próbálom-e megkeresni, utánamenni? Tudok-e örülni a visszatérőnek, a megtaláltnak?
A tékozló példázatában jól látjuk, hogy az eltávozott mit tékozolt el. Megsejtjük az apa szeretetét, amelyet mérték nélkül ad hazatérő fiának. De talán ritkán nézzük meg az idősebb, az otthon maradt fiú alakját.
Ez a fiú belemerevedett a szolgálatba. Kicsiben olyan lehet, mint az ószövetségi világ Jézus korában. Belemerevedett a formákba, és a lelkület elveszett. (Persze ez túl általános ítélet, nyilván voltak sokan, akik az Istenkapcsolatukat jól élték meg.) Talán abban bízott, hogy egyszer majd jó lesz. Az atyai ház, az otthonlét öröme elveszett, ő is tékozló fiúvá vált. Talán még irigykedett is testvérére, hogy ő el mert menni otthonról. Azt látjuk, hogy mindent tudott róla.
Hogyan vagyok jelen az atyai házban? Egész valómmal, testemmel, lelkemmel, vagy már csak a testem van itt, a megszokás hoz el? A megszokás, a rutin lehet jó is, de rabbá is tehet. Miért vagyok itt, mi az, ami lelkesít, ami örömet ad? Tudom-e úgy, olyan örömmel tenni a dolgomat, hogy a körülöttem élők irigyeljék életemet?
Vajon én mit tékozlok el éltemben? Mai rohanó világunkban sok helyre éppen hogy beesek, de ezzel lemaradok valamiről. Elmarad a ráhangolódás, a programra, eseményre való megnyílás.
2010
Örüljetek velem!
Mit jelent az öröm?
A Szentírás három kifejezést használ:
– euphraion: megörvendeztet valami vagy valaki, közös öröm. A boldogság érzése, a maga helyén és másokkal közösen. (ebből a tőből származhat az eufória kifejezésünk)
– chara: (összecseng a Charis=kegyelem szóval) az öröm forrása az üdvösség jelenléte Jézusban, a várakozás beteljesedése.
– agalliasis – örvendezik, örömujjongás – gyakran a Chara szót nyomatékosítja. Öröm jellemzi a hívőt, aki Jézusban felismerte a legnagyobb ajándékot.
Minek tudok örülni, milyen az örömöm?
Legtöbbször apró örömeim vannak: megérkeztem, megérkezett, találkoztunk, elvégeztem, előreléptem, legyőztem magamban valamit.
Néha nagy örömeink is vannak: nagy családi esemény, a nagyobb közösség ünnepe.
Vajon mennyire veszem észre életem örömteli eseményeit? Ha rendre elsiklok az apró örömök mellett, félő, hogy a nagy ünnepek öröme is elsikkad majd.
Az evangélium példázata a megtalálás örömét mutatja be számunkra. Jó tudni azt, hogy engem már megtalált a Gazdánk. Azt is felfedezhetem a történetben, hogy a megosztott öröm növeli az öröm érzését. Az én örömöm mást is örömre indíthat. Ezért is fontos meglátni az apró örömöket, ezáltal átélni Isten szeretetét, ezekben pedig a kegyelem áradását.
2007
Reményt és jövőt adok nektek!
A mai evangélium három példázatot állít elénk, amelynek közös motívuma az öröm. Jézus ma arra hív minket, hogy örömmel álljunk embertársaink elé, mellé. A mai világban hangzik fel az örömre hívó szó, amikor egyre nagyobb keserűséget érzünk, egyre nagyobb a befelé fordulás. Az úgyis mindegy, nem tudok semmit tenni hangulat uralkodik el sok emberen.
Ebben a világban, ebben a hangulatban hangzik az idei év jelmondata: reményt és jövőt adok nektek. Arra hív ma bennünket egyházunk, hogy emeljük fel szemünket, nézzünk fel bátran, és lássuk meg, nem saját erőnkből kell kimásznunk nehézségeinkből, hanem van segítség, amely onnan fentről érkezik, mert a Jó Pásztor már úton van, hogy megkeresse azt, aki elveszett.
Minden vasárnap arra kapunk erőt Istentől, hogy reményünkben erősödjünk meg, és ebből a reményből fakadóan lássuk a jövőt, lássuk az utat, amely Isten felé visz bennünket.
Mindaz, amire készülünk, amit ezen a héten tenni szeretnénk, ebből a reményből fakad. Saját reményemet szeretném megmutatni, saját örömömet szeretném átadni. Jézus ma arra hív minket, hogy sugározzuk a reményt, sugározzuk az örömet.
Lehet, úgy érzed, sugárzásod gyenge, alig látható. Gondolj Mécs László szavára! Az Isten küldött szentjánosbogárnak. Szükség van a szentjánosbogárnyi fényre is. Szükség van arra a jelenlétre, amely csendes, talán meg sem tud szólalni, de mégis ott van a másik ember mellett. Támaszt, biztatást nyújt.
Ma a világ különösen is sóhajtozik és vajúdik, várja Isten fiainak megnyilvánulását, megmutatkozását. Ebben mindannyiunknak szerepe van. A magunk helyén, lehetőségei között, azzal a tehetséggel, amelyet Istentől kaptam kell állnom a világban, kell kicsiny kis fényemmel világítanom az emberek előtt.
Adja Isten, hogy örömünk, szeretetünk, Isten iránti bizalmunk egyre inkább az Istenből fakadó reményt, az Isten felé vezető jövőt tudja mutatni az emberek felé.
