Kategóriák
C évben Heti hírlevél elmélkedései

Évközi 22. vasárnap C év

2019

A helyemen lenni.
Sokunknak ismerős a puzzle játék. Ki kell rakni egy képet apró darabokból. Minden darabnak megvan a maga helye, máshova nem rakható be. Akkor szép a kép, ha minden darab a helyén van.
Mennyire találom meg a magam helyét? Hogyan ismerhetem fel? Úgy tűnik, akkor tudom boldogan, megelégedettséggel végezni munkámat, ha a helyemen vagyok. Mindannyiunkban benne van a vágy, hogy értékeljenek. De nem mindegy, mivel vívom ki a másik elismerését. Egyrészt fontos, hogy belesimuljak a nagy képbe, másrészt szükséges, hogy személyesen megkapjam az értékelést.
2005-ben, a kölni ifjúsági világtalálkozóra készítettek egy hatalmas képet II. János Pál pápáról. A nagy kép sok millió kicsiny arcképből lett kirakva. Aki szívesen bekapcsolódott a dologba, elküldte arcképét a szervezőknek. Mi hívő emberek Krisztus képét szeretnénk felmutatni a világban. Ha a helyemen vagyok, ha teszem a dolgomat hűséggel, becsülettel, akkor hozzájárulok ennek a képnek a tejességéhez.
Kezdődik az új tanév, munkaév. Új lendülettel, a régi kitartással szeretném tenni a dolgomat ott, ahová Isten állított.

2016

A helyemen lenni.
Szerzetesi templomok szentélyében látunk stallumokat. Egymással szemben egy vagy két sor padot, ahol a rend tagjai a zsolozsmát végzik. Itt kinek-kinek megvan a saját helye, általában a belépés sorrendjében.
Nagyobb, ünnepi étkezéseken ülésrendet készítenek a szervezők, hogy ne legyen fennakadás, ki-ki megtalálja a maga helyét. Egyházmegyés papoknál a szentelési sorrend szokott számítani, ha egy közös szentmisén sorba kell állni.
Emberi vágyunk, hogy kitűnjünk a tömegből, a többiek közül. Ha valakinek nem megy a saját tehetségéből, van, hogy nem megfelelő eszközhöz folyamodik. Jézus a mai evangéliumban arra hív, hogy ismerjük meg, fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, találjuk meg a helyünket. Nem könnyű egyrészt legyőzni a bennünk lévő feltűnési vágyat, másrészt elkerülni, hogy beleszürküljünk a tömegbe. Ehhez arra van szükségünk, hogy saját értékességünket ismerjük. Amely nem a többi ember véleményétől, a világban való sikerességtől függ. Az ember értékességének alapja, hogy Isten teremtette, mégpedig a saját képmására. Éppen ezért helyemet leginkább az Istennel való kapcsolatom alapján találhatom meg. Tőle tudhatom meg, milyennek álmodott, mire hívott. Így ott, ahová helyezett, tudom megvalósítani életemmel Isten álmát.

2013

Önzetlenül a mindennapokban
A ma embere számára a sokszor sugallt, erőltetett gondolkodás, hogy én vagyok a fontos. De nem csak azért van ez így, mert a világ ezt erőlteti. Milyen sokszor megtapasztalom magamon, hogy elfog az irigység a másik sikere kapcsán. A tehetséges ember sokszor kritikákat kap, csakhogy ne kelljen őt értékelni. Szeretném jobb színben feltüntetni, többnek mutatni magamat a valóságosnál. Szeretném, ha értékelnének, és ezért sok mindenre hajlandó vagyok.
Mindennek az alapja, hogy az ember egyik alapigénye, hogy értékes legyen. Akkor érzem jól magam, ha értékelnek, ha elismerik munkámat. Ebben nincs semmi rossz addig, amíg nem egészen mást mutatok magamból, mint aki vagyok.
Értékességünk alapja, hogy Isten a saját képére teremtett minket. Isten nem teremt selejtet. Ha ismerem önmagamat, képességeimet, akkor el tudom fogadni helyemet, és nem fog bántani a másik helye, értékessége. Így el tudom ismerni a másik tehetségét, értékeit.
Ha a másikat, a mellettem élőt el tudom fogadni, akkor az ő kedvéért le tudok mondani magamról, akkor ő fontosabb lesz szememben. Mindez az önzetlenség útján, tetteiben erősít meg,
A kezdődő munkaév elején önmagunk számára két célt szeretnék kitűzni. Egyik az iskolai hittanosok bekapcsolása a plébánia életébe, a másik a templom belső felújításának szervezése. Mindkettőről részletesen a jövő vasárnap szólok majd.

2007

Jézusra figyelő ember
Az evangélium bevezető mondata is fontos lehet számunkra. Bár a jelenlevő farizeusok azért figyelték Jézust, hogy cselekedeteibe, szavaiba belekössenek, minket ez a mondat arra hív, hogy figyeljünk Jézusra. Szavaira és tetteire figyeljünk. Máskor csodáiról olvashatunk, ma inkább tanítását hallgathatjuk.
Miért ez a tülekedés az emberek között? Mert minden ember alapigénye: értékesnek lenni – szeretve lenni – szabadnak lenni – tartozni valakihez.
Egy étkezésen, egy-egy programon, egy-egy helyzetben mindannyian szeretnénk közel lenni a tűzhöz, olyan helyen lenni, amely fontosságunkat, mutatja meg, mert ezáltal ismernek el, tartanak értékesnek sokszor. Persze sok csalódási lehetőség van benne, ha nem a helyemen kezelem magam. Minden ember értékes, mert Isten teremtette. Ha ezt tudatosítom, akkor legyek bármilyen messze is a központtól, nem érzem magam, értéktelennek.
Mivel Isten teremtménye vagyok, értékemet is Isten mutatja meg, Ő az, aki a valós helyemen kezel. Ezért ülhetek bátran akár az utolsó helyre is, mert nem az emberek értékelése a legfontosabb számomra. Jézus arra tanít, hogy ezen az úton induljak el! Nem könnyű ez az út, de mégis érdemes erőfeszítéseket vállalni miatta.
Emberi kapcsolatainkban is jó, ha figyelünk saját és a másik alapigényére. Minél erősebb egy szeretet kapcsolat, annál jobban tudunk egymás alapigényére figyelni.
Jézusra figyelve, az ő kegyelmével szeretnénk ma megerősödni ezen az úton.

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük