2022
Megtenni minden tőlem telhetőt!
Az elmúlt vasárnap felfedeztük a bennünk élő lelkesedést, tüzet. Ez lendületet adhat életünknek. Tennünk kell, végeznünk feladatunkat a mindennapok hűségében.
Mai szakaszunk megerősíti mindezt. Újabb képet kapunk. Bejutni a kapun, amig lehet.
Ma sokan gondolkodnak úgy, hogy a pillanatot megéljük, de mi lesz holnap, az nem fontos. Nem tervezzük életünket. Nincs meg bennünk a tudatosság. Hallgatjuk Jézus szavát a templomban, de nincs hatása életünkre. A mai evangéliumból kiderül, hogy ez kevés.
Haladni Isten Országa felé, hogy beléphessünk a kapun. Ez a mi munkánk, és nem is kevés.
A hétköznapok egyszerűségében kell megélnünk keresztény életünket. A napi imádság, a vasárnapi szentmise mellett a keresztény értékek megélése, megvalósítása, hirdetése a feladatunk. A családi életben, a vasárnap megünneplésében, munkánk becsületes védelmében kell keresztényként tennünk.
Mindez ma nem egyszerű feladat. Mégis, Isten kegyelmével képesek vagyunk rá. Együtt, közösen, egymást támogatva kell haladnunk ezen az Úton!
2019
Bejutni a szűk kapun az üdvösségre
Milyen sokszor halljuk a hírekben, hogy egy-egy leárazásnál tömegegek lepik el a boltot, akár egész éjszakát az üzlet előtt töltve. Mindezt csak azért, hogy egy vágyott eszközhöz olcsóbban jussanak hozzá. Vagy álmaim utazását szervezve mennyi áldozatra vagyok hajlandó…
Amikor vasárnapról vasárnapra halljuk az evangéliumot, mennyire él bennünk az örök élet utáni vágy? Hajlandó vagyok érte tenni? Csak a minimumot teszem meg, vagy többre is képes vagyok?
A mai evangélium kérdezője a mennyiségre kérdez, Jézus azonban inkább a saját felelősségemre, feladatomra mutat rá. Tennem kell az üdvösségemért. Nem csak vasárnap, nem csak heti egy szentmise erejéig, hanem folyamatosan, egész életemmel, minden tevékenységemmel. Eljön a pillanat, amikor bezárul a kapu, amikor megérkezik a vőlegény. Készen vagyok rá? Készen vagyok elfogadni az ajándékot, amelyet Jézus készít nekem?
Minden lehetőségem adott, csak élni kell ezekkel!
2016
Bejutni a szűk kapun
Mindannyian vágyunk – legalább a szívünk mélyén – az üdvösségre. Próbálunk tenni érte, de sejtjük, tudjuk, ajándékba kapjuk, megérdemelni nem tudjuk.
Jézustól azt kérdezik, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek. Nem kapunk pontos választ, mert az üdvösség nem létszám kérdése. Nem lesz helyhiány az Isten országában. Ez egyrészt biztat, rajtam kívülálló ok nem akadályozhat a bejutásban. De el is kényelmesíthet, ha azt gondolom, nem kell tennem semmit, mert automatikusan ott a helyem.
Mi a legkevesebb, amit tehetek az üdvösségemért?
– Ott vagyok a vasárnapi Szentmisén. Megállás, feltöltődés, de önmagában kevés. Ha csak a magam „hasznát” keresem, ha nem látszik meg rajtam a kapott kegyelem, akkor az olyan, mint amikor az autónak jár a motorja, de nem halad sehova.
– Naponta imádkozom. Minőségi időt adok Istennek, vagy csak a maradék időmben fordulok hozzá?
– Kapcsolatom van a másik emberrel. Mai környezetünk nagy kísértése, hogy csak magammal foglalkozzam, hogy egyedül járjam utamat. Az üdvösség útja egyedül nem járható végig!
– Úton vagyok, használom az Isten kegyelmét, a lehetőségeimet. Mindezzel segítem a mellettem élő embert, együtt járhatunk, egymást segíthetjük az úton.
Eljön a pillanat, amikor bezárul a kapu. Földi életem az az időszak, amikor tehetek valamit a magam és a másik ember üdvösségéért. Tudatosítanom kell, hogy a földi élet véges. Nem tudjátok sem a napot, sem az órát, hallhatjuk az evangélium szavát. Ha végzem a feladatomat, ha komolyan veszem hitemet, ha minden tőlem telhetőt megteszek, akkor a hála szavával, az imádság szavával zárhatom majd le életem útját.
2013
Bemenni a szűk kapun
Él bennünk a vágy az üdvösségre. Sokféle kérdés merülhet fel. Egyik ilyen, hogy sokan vagy kevesen üdvözülnek. Jézus nem válaszol a kérdésre. Nem fontos. Van elegendő hely. Az viszont lényeges, hogy én be tudok-e kerülni!
Tesszük a dolgunkat, éljük, néha talán csak éldegéljük keresztény életünket. Sokáig, amíg testünk nem jelez, nem törődünk azzal, hogy földi életünk véges. Igyekszünk minden evilági jót megteremteni magunknak. Megtesszük, amit Ádám sóhajaként hallunk az Ember tragédiájában: „csak az a vég, csak azt tudnám feledni!” Kényelmes, ahogy esik úgy puffan életet élünk.
A Krisztust követő élet tudatosságot, erőfeszítést igényel. Nem csupán fogyasztói kereszténységet, hanem céltudatos cselekvést; képességeim, erőim közösbe adását, olykor küzdelmet, a másik hordozását, Istennel való napi kapcsolatot. Talán attól félünk, hogy életünk így örömtelenné válik, mert mindig csak az erőfeszítést látjuk. Ha bátran belevágunk, megtapasztaljuk ennek az életmódnak az örömeit is. Hozzá kapcsolódik az is, hogy ez az öröm lesz igazán tartós, hiszen az örök élet öröméből részesedik.
Lassan vége a nyárnak. Ideje, hogy tervezzük a következő munkaévet. Mire kell figyelnem, mit szeretnék megvalósítani, hogyan szeretnék haladni utamon? Az új munkaévben újdonság az iskolai hittan elindulása. Ebben kell leginkább összefognunk, befogadnunk, támogatnunk egymást!
2010
Sokan vagy kevesen üdvözülnek?
A kérdés sok szempontból merülhet fel. Van-e elegendő hely? Vannak közösségek, amelyek a Szentírásból igyekeznek kiolvasni a létszámot. De a szerető Isten bizonyára nem állít létszámbeli korlátot. Vagyis nem szoríthatnak ki az üdvösség országából.
Jézus válaszából kiderül, hogy a bejutás nem automatikus, azért tenni kell sokat. És nem kényelmes sétaút, hanem szűk kapu, a bejutáshoz erőfeszítésre van szükség. Ki lehet rekedni, ha nem teszek érte, ha az ej ráérünk arra még állásponton vagyok. Jézus azt szeretné, ha mindannyian üdvözülnénk, de senkit nem fog akarata ellenére üdvözíteni.
Vannak vélemények, amelyek szerint három dolgon fogunk csodálkozni, amikor oda jutunk. Azon, hogy kik vannak ott, akikre nem számítottunk, hogy kik nincsenek ott, akikben pedig biztosak voltunk, és hogy én magam ott vagyok.
Törekedjünk hát bejutni a szűk kapun, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt bejutásunkért. Ha ezt megtesszük, Jézus a többit hozzáteszi.
2007
Sokan vagy kevesen üdvözülnek?
Ma is foglalkoztat sokakat ez a kérdés. A mai ember, a mai világ biztosítékot vár arra, hogy tetteinek meg lesz a jutalma, és szereti előre látni ennek a jutalomnak mértékét. És ha többet tesz, vajon több lesz a jutalma?
Az egyik reklám szlogenje: bizonyíték, nem ígéret.
A szőlőmunkások példabeszéde, ahol a későn jött is ugyanannyit kap – a teljességet, az örök üdvösséget…
• Jézus nem mond számot, hogy hányan üdvözülhetnek.
– a Jelenések könyvének számai a számmisztika körébe tartoznak, nem konkrét létszámot jeleznek. Nincs létszám-stopp az Isten országában.
– Jézus azt kéri, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, és ne csak olykor-olykor, hanem folyamatosan. Nem állhatunk meg, nem mondhatjuk, eleget tettünk.
– eljön a pillanat, amikor végleg bezárják a kaput, és aki akkor kint van, kint reked.
– „Követelek tőled, mert szeretlek téged” Jézus feladatot ad, komoly követelményeket állít, hogy kihozza belőlünk mindazt, amit vár tőlünk.
– a másik emberre való odafigyelést kéri, várja tőlünk Jézus, mert együtt haladva könnyebben juthatunk el célunkhoz, találhatjuk nyitva a mennyei ország ajtaját.
