Kategóriák
A évben Heti hírlevél elmélkedései

Évközi 17. vasárnap A év

2023

Isten Országa – életem kincse
Életünk valamiképpen kincskeresés. Hány mese szól arról, ki hogyan talált kincset. És mennyi minden kellett hozzá! Lelemény, bölcsesség, odafigyelés, nyitott szív.
Vajon földi életemnek milyen kincsei vannak? Egy kedves ajándék, egy fontos barátság, egy értékes lehetőség, egy hivatás. Ezeknek a földi kincseknek közös tulajdonsága, hogy mulandó. Persze segíthetnek a végleges, az örök kincs, Isten Országa felé. De akadályozhatnak is. Ha nyitott szívvel olvassuk a szentírást, megtaláljuk annak módját, ahogy földi dolgaink az örök élet kincsének megtalálásában segítenek.
Salamonnal együtt mi is éber szívet szeretnénk kérni Istentől, hogy különbséget tudjunk tenni az Isten felé vivő és a Tőle eltávolító dolgok között.
Ugyanakkor nem szabad kétségbe esnünk, ha eltévedtünk. Az éber szív, a lelkiismeret visszasegít a jó útra, és mindenből tanulhatunk. Így válik javunkra életünk minden eseménye.

2020

Isten országa olyan… az Istent szeretőknek minden a javára válik.
Isten Országáról Jézus hasonlatokban szól. A mai két példázat egy-egy embert mutat be, akik a megtalált kincsért mindent hajlandók odaadni. Ez olyan kincs a számunkra, amiért érdemes a legnagyobb áldozatot is meghozni.
Azért fontos kicsit a mélyére nézni a képnek. A földbe rejtett kincset a szántó-vető, tevékenykedő, munkát végző ember találja meg.
A kereskedő is munka közben talál rá az igazgyöngyre, amelyet felismer. Vagyis az Isten Országa nem véletlenül hullik az ölünkbe. Azért meg kell dolgoznunk.
Ide kapcsolódik szent Pál szava: „az Istent szeretőknek minden a javára válik.” Mindaz, amivel meg kell küzdenünk, amiért fáradozunk, ami velünk történik. Minden a javunkra válik.
Manapság divatos, hogy ami régi, azt elavultnak, eldobandónak tartjuk. Valami egészen újat szeretnénk. Viszont így gyökértelenné válik az új, és nem lesz tartóssá. Régit és újat elővenni, erre biztat az evangélium záró képe. Az se jó, ha a régi megmerevedik, de az se, ha az új nem épül rá az eddigiekre.
A megfelelő egyensúly megtalálásához bölcsességre van szükség. Kérjük tehát Istentől – Salamonnal együtt – a bölcsességet!

2017

Isten országa olyan… (Mit kérek Istentől?)
Az ószövetségi olvasmányban Salamon áll előttünk. Kérése a leglényegesebbet fogalmazza meg. Számos népmesében tűnik fel a három kívánság lehetősége. Legtöbben nem tudnak élni a kínálkozó alkalommal. Vagy ismerjük azokat a feladatokat, amelyben valamilyen helyzetre mit vinnék magammal, esetleg ki mellé ülnék? Vajon én mit kérnék? Mik a leglényegesebbek életemben?
Hétköznapjainkban átélünk jót és rosszat, örömtelit és szomorút, könnyűt és nehezet egyaránt. Természetes reakciónk, hogy a könnyebbet, jobbat keressük. Vajon felfedeztem-e már, hogy a nehézben, a szomorúban megerősít az Isten? Legtöbbször csak visszatekintve, kellő távolságból vesszük észre Isten művét az adott helyzetben.
Az evangéliumi példabeszéd olyan embert állít elénk, aki kincset, értéket talál, és azért hajlandó mindent odaadni, egész vagyonát. Számomra mi az igazi érték? Mi az, ami mindennél fontosabb? A hitem, a családom, esetleg valamilyen tárgy, eszköz? Ahol a kincsed, ott a szíved! Amihez legjobban ragaszkodom, az fogja meghatározni életemet.
A gazda kincseiből régit és újat vesz elő. Nemrég olvastuk a magvető példázatát. A gyökér nélküli növény nem bírja a nap hevét, csakhamar elszárad. Nem dobhatom ki büntetlenül a régit, nem szakíthatom el a gyökereimet. Ugyanakkor szükség van a megújulásra, a fejlődésre. A megszokottba könnyen beleszürkülhetünk, ami a fejlődést akadályozza. A kettő helyes arányát fontos megtalálnom.

2014

A mennyek országa olyan… (2)
Jézus hasonlatokban beszél a mennyek országáról. Kicsiny, de mégis erős, bár kevés, mégis nagy hatása van. A mai evangélium elsőként kincshez hasonlítja, amelyet meg kell szereznünk. Ezért a kincsért mindent érdemes odaadni. A másik kép abban erősít, hogy olyanná kell lennem, hogy beválogassanak. A két hasonlat abban sántít, hogy úgy tűnik, csak nekem kell tennem azért, hogy Isten Országába jussak, csak rajtam múlik. De a Szentírása más helyei alapján egyértelmű, hogy az Ország ajándék, kegyelem, kevés a magam ereje. Egy történet szerint egy ember odaér a menny kapujához, ahol Péter fogadja. 100 pont kell a bejutáshoz. Mit tudsz mondani? Minden vasárnap voltam szentmisén. – Rendben, 1 pont. Támogattam sokakat. – Rendben, 1 pont. Zarándoklatokon vettem részt. – Rendben, 1 pont. Mire emberünk kissé kétségbe esve: Jézusom segíts, sose fog összejönni a 100 pont! Ez a mondat 97 pont, mehetsz befelé! Szeretnénk biztonságban tudni életünket. De nehogy új járjunk, mint Kosztolányi Dezső, aki így sóhajt fel:” itthon vagyok itt e világban, de jaj nem vagyok otthon az égben.”
Sok küzdelem van életünkben. Pál apostol minket is biztat: az Istent keresőknek minden a javára válik. Megtapasztalhatom Isten erejét már a földi életemben. Kegyelme erősít, vezet minket.
Napi kapcsolatunk van Istennel. Sok kérést igyekszünk megfogalmazni. Ezek között mi a legfontosabb? Salamonnal együtt kérjük mi is Istentől, hogy különbséget tudjunk tenni jó és rossz között, hogy haladhassunk Isten Országa felé!

2011

Isten Országának polgáraiként
Életünk végső célja, hogy megkaphassuk azt a helyet, amelyet Jézus készít számunkra az Ő Országában. Milyen is ez az ország, amelyről Jézus példabeszédekben tanít?
Már itt a földön megtapasztalható, de csak csírájában, csak az Istenre nyitott szemmel járók számára. Éppen ezért tűnik kicsinynek. Jézus nem azt akarja, hogy hatalma szava miatt, mintegy félelemből járjunk Országának útján. Szeretettel hív, erőt és segítséget ad, de szükség van a mi erőfeszítésünkre, szükség van a bizalmunkra, szükség van türelmünkre is. Isten Országa rejtetten, kicsinyként indul, de benne van az az erő, amely által kiteljesedik majd a maga idejében.
Bár gyengének érezzük magunkat, bár oly sokszor nehéz ezen az úton járni, de nem szabad elcsüggednünk, mert gyengeségünkben segítségünkre siet a Lélek. Megtanít a helyes útra, megmutatja a növekvő, a jelenlevő Isten Országát, és elvezet egészen a célig.
Ha a Lélek vezet bennünket, bizalommal járhatjuk életünk útját. Akkor el tudjuk fogadni vezetőnket, akkor fel tudjuk ismerni feladatunkat az Egyházban, akkor szeretetben, egymást segítve tudjuk járni a jézusi utat.

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük