Kategóriák
A évben Heti hírlevél elmélkedései

Évközi 16. vasárnap A év

2023

Isten országa növekszik
Kiment a magvető vetni – hallottuk a múlt vasárnap. A mai kép alaphelyzete, hogy a magvető elvégezte munkáját, a jó mag a jó földbe került. És mégis, minden jó szándék ellenére, minden erőfeszítés ellenére, felüti a fejét a konkoly. Jelen van életünkben a gonosz. Szórja a meg nem értés, az irigység konkolyát. Ráadásul ahogy a búza és a konkoly közötti különbség nem vehető azonnal észre, nehezen ismerjük fel a belénk hulló rossz magot. Mert nem is mindig egyértelmű elsőre, hogy az adott dolog rossza visz. Ráadásul, mert különböző emberek vagyunk, másként reagálunk dolgokra. Hiba lenne az ebből adódó feszültség miatt rögtön teljesen megszüntetni a kapcsolatot.
Ha a másik két képet nézzük, hasonlót akar mondani. A kicsiny mag nagy fává lesz, az élesztő az egész tésztát megkeleszti. Milyen sokszor érzem azt, hogy önmagam kevés vagyok. Inkább bele sem kezdek. Pedig számos helyen hallhatjuk Jézustól, hogy a kicsi az Ő keze által naggyá lesz.
Bátorítson minket a mai evangélium a küzdelemre a hibáink ellen, a gonosz ármánykodása ellen, és a kishitűség ellen! Isten erejével szolgálhatjuk Isten Országa növekedését bennünk és körülöttünk.

2020

Isten Országa növekedjen!
Jézus folytatja az Isten Országáról szóló példabeszédeket. A mag jó. A teremtés, Isten műve jó. (Látta Isten hogy nagyon jó, amit alkotott.) Mégis tapasztaljuk, hogy jelen van a rossz a világban, életünkben.
Ahogy a magvető példabeszédében felfedezhettük kapcsolatainkat, úgy a mai példázatban is észrevehetjük, önmagunkat. Szépen indul egy kapcsolat, egy barátság. Majd egy idő után apró zökkenéseket tapasztalunk.
A világban jelen van a rossz. A mai közgondolkodás úgy próbál védekezni, hogy nem vesz róla tudomást. Aztán ha kiderül valakiről, akkor már lemoshatatlan marad.
Mi, keresztényként, mert hiszünk a bűnbocsánat lehetőségében, reálisan próbáljuk látni önmagunkat és a másik embert. Jó tulajdonságaival és gyengeségeivel együtt. A rossz jelenléte a világban és életünkben nem szabad, hogy elkeserítsen. Vannak dolgok, amik egy élet küzdelmét igénylik, amiket Jézus vállal a keresztáldozat által.
Ugyanakkor azt is látjuk, hogy egyedül nem sokat tehetünk. Mégis, ha vállaljuk azt a keveset, amit képesek vagyunk megtenni,az hatással lesz az egészre is. Persze a mai türelmetlen világban nehéz kivárni, amíg a piciny mag nagy fává terebélyesedik.

2017

Isten Országa növekedjen!
A kalász, a termés Isten Országának növekedése. A magvető munkája állt előttünk a múlt héten. Ma egy másik szempontból látjuk tevékenységét. Elvégez mindent, amit kell, mégis felüti fejét a konkoly. Milyen sokszor tapasztaljuk, hogy minden tőlünk telhetőt elvégzünk, mégse úgy sikerül, ahogy igazán jó lenne. Természetünk rosszra hajló lett az eredeti bűn következtében. A gonosz jelen van a világban, arra tör, hogy az embert eltérítse Isten útjáról. A megváltás nem azt jelenti, hogy a sátán már nem működne. Harca utóvédharc. A Megváltó legyőzte ugyan, de még van ereje, működik. Éppen ezért nekünk is szükségünk van Isten erejére. Vele sikeresen megvívhatjuk a harcot. Szent Pál figyelmeztet: aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen. Isten megengedi a gonosz jelenlétét, hogy el ne bízzuk magunkat. Ne gondoljuk azt, a magunk erejéből eljuthatunk Isten országába, ahová vágyakozunk.
A másik két hasonlat arra utal, hogy bár kevés, amit tenni tudunk, mégis nagy dolog lehet belőle. Kicsiny magból hatalmas fa, a kevés kovász a sok tésztát megkeleszti. Bár kevesen vagyunk, ha rajtunk keresztül Isten ereje áradni tud, Ő elvégzi azt, amit akar.

2014

A mennyek országa olyan …
Hogyan képzelem el a mennyek országát? Fontos, hogy legyen róla valamilyen képem, azzal együtt, hogy szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogja, amit Isten az őt szeretőknek készített. Ha előttem áll az, ahová tartok, ha ez egy élettel teli kép, akkor tudom vállalni az erőfeszítéseket eléréséért.
Milyen szépen indul egy munkahely, egy közös élet, egy kirándulás! Örömmel teli a kezdet, van bennünk lelkesedés, kitartás. Nekem/nekünk sikerülni fog. Aztán jönnek a nehézségek. ’Én nem ilyen lovat akartam.’ Honnan van mindez bennünk? Olyan ez, mint az evangélium képe. Honnan a konkoly a búza között? Ellenséges ember műve a gyom. Ellenségünk műve, hogy az egyetértés könnyen megszűnik, hogy vetélkedés van ember és ember között, hogy az irigység felüti fejét. Persze hiba lenne csupán egy külső hatalomra ráfogni mindezt. Hiba lenne az eredeti bűnt okolni mindenért. Szabad akaratúnak alkotott a Teremtő, ebből következik, hogy felelős vagyok tetteimért. A gonosz által belém hullatott gyomot kitartó munkával kell irtanom.
Jézus másik két képe Isten országáról abban bátorít minket, hogy a kicsinyből is lehet nagy, a kevés is hatással lehet a nagy egészre. Jézus ismer minket, tudja, hogy könnyen elkeseredünk, elkedvetlenedünk. A példabeszéd megerősíti kitartásunkat, újra éleszti lelkesedésünket. Ha nyitott szívvel hallgatjuk a krisztusi tanítást, újult erővel indulhatunk a hétköznapok feladatainak!

2011

Isten Országának polgáraiként
Életünk végső célja, hogy megkaphassuk azt a helyet, amelyet Jézus készít számunkra az Ő Országában. Milyen is ez az ország, amelyről Jézus példabeszédekben tanít?
Már itt a földön megtapasztalható, de csak csírájában, csak az Istenre nyitott szemmel járók számára. Éppen ezért tűnik kicsinynek. Jézus nem azt akarja, hogy hatalma szava miatt, mintegy félelemből járjunk Országának útján. Szeretettel hív, erőt és segítséget ad, de szükség van a mi erőfeszítésünkre, szükség van a bizalmunkra, szükség van türelmünkre is. Isten Országa rejtetten, kicsinyként indul, de benne van az az erő, amely által kiteljesedik majd a maga idejében.
Bár gyengének érezzük magunkat, bár oly sokszor nehéz ezen az úton járni, de nem szabad elcsüggednünk, mert gyengeségünkben segítségünkre siet a Lélek. Megtanít a helyes útra, megmutatja a növekvő, a jelenlevő Isten Országát, és elvezet egészen a célig.
Ha a Lélek vezet bennünket, bizalommal járhatjuk életünk útját. Akkor el tudjuk fogadni vezetőnket, akkor fel tudjuk ismerni feladatunkat az Egyházban, akkor szeretetben, egymást segítve tudjuk járni a jézusi utat.

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük