2021
Hagyomány és megújulás
Mindannyiunknak megvannak a gyökerei. Az a környezet, család, amelyben felnőttünk, akiknek szokásait átvettük. Ennek van egy megtartó ereje, ugyanakkor korlátot is jelent.
Jézus, amikor hazamegy Názáretbe, ahol nevelkedett, bekapcsolódik a közösség életébe. Szokása szerint olvasásra jelentkezik. Ez jelzi, hogy ismerték őt, tudták róla, hogy kicsoda. Ugyanakkor nem tudtak mit kezdeni a róla érkező hírekkel. Betegeket gyógyít, csodákat tesz, tanít nagy erővel. Gyerekkorából semmi nem utalt erre a fellépésre. Ugyanúgy élt, mint kortársai. Mégis, nyilvános működése kezdetétől fogva Isten Fiaként lépett fel.
Jézus küldetésére tekintve a magam küldetését is meg kell vizsgálnom. Ezekiel próféta elbeszélést olvasva saját meghívásom történetét gondolhatom végig. Hogyan szólított meg az Úr? Mire küld most, jelen élethelyzetemben?
Fontos tudnom, és szent Pál levele ebben erősít meg, hogy nem a magam erejére vagyok utalva. Gyengeségem tudatában kell mennem, hogy teljesítsem Isten akaratát. Ezáltal, rajtam keresztül, Isten ereje nyilvánul meg.
2018
Elküldelek hozzájuk
Vasárnapról vasárnapra megállunk egy kicsit, belépünk a templomba, ahol közösségben lehetünk Istennel és a másik, a hasonlóan gondolkodó emberrel. Olyan ez, mint amikor az autó beáll a benzinkútra, üzemanyagot töltenek bele, hogy tovább haladhasson. Ugyanakkor az autóval haladva akadályok is utamat állhatják. Egy dugó, baleset, terelés. Mégis, ha feladom, ha nem megyek tovább, sohase érek el a célig.
Keresztény életünkben is számos nehézség kísér utunkon. A környezet ellenállása, magam belső gyengesége. Mégsem állhatok meg. Egészen a célig kell a jó harcot megharcolnom.
A mai olvasmányok azt mutatják meg, hogy mindig jelen volt a küzdelem, a meg nem értés, az ellenerő. Ugyanakkor látjuk, hogy az erőforrás is rendelkezésünkre áll. Ezért jövünk újra és újra ide, a templomba, ezért kezdjük napjainkat imádsággal.
Küldetésünk, amely minden szentmise végén felhangzik, feladatot ad a hétköznapokban. Megélni és megmutatni keresztény hitünket. Nem a tökéletes tanúságtétellel és élettel, hanem a küzdelmek, gyengeségeink vállalásával. Nem a bűntelen élettel, hanem a bűnbánat, a bocsánatkérés, a megbocsátás gyakorlásával. Nem az azonnali eredményekkel, hanem a magvető türelmes várakozásával.
2015
Elküldelek hozzájuk
Ezekiel próféta szavai van, akit biztat, megerősít, van, akit megijeszt. Elmenni a másik emberhez, beszélni hitemről, Istenről, az ő szeretetéről nem is olyan egyszerű. Mégis, minden vasárnap halljuk Jézus küldő szavát, menjetek, küldetésetek van; menjetek, amit átéltetek itt, az én házamban, azt éljétek meg, mondjátok el másoknak!
Két dolog ijeszthet meg. Egyik a magam gyengesége, küzdelme, hibái. Ha magam is küszködő ember vagyok, hogyan álljak oda a másik elé? Pál apostol helyzete segít ebben. Gyengeségeimen keresztül Isten kegyelme mutatkozik meg tanúságtételemben. Nem a magam erejére kell hagyatkozni, nem a saját tehetségem, képességem a döntő. Én csak közvetítő vagyok.
A másik, ami megrémíthet, a környezetem reagálása. Ahogy Jézust nem fogadják el Názáretben, a szülővárosában, úgy – mert ismerik emberi oldalamat – engem is könnyen elutasítanak. Mégis, nekem is hirdetnem kell az örömhírt. Életemmel és szavaimmal meg kell mutatnom Isten szeretetét. Mert ha a vevő még nincs ráhangolva az adóra, csak akkor találhat rá, ha az adó sugározza az adást.
2012
Próféta a hazájában …
Ha az emberek észreveszik Jézus mélységes vonzását, legbenső vágyaikat fogják benne felfedezni. Azt, akire öntudatlanul is mindig vágyakoztak.
Jézus a születési helyén, Názáretben, szokása szerint tanít. A názáretiek nem értik, nem érzik meg benne a tanítót. Ők továbbra is a közöttük felnőtt embert látják, akiben semmi különleges nem volt. Nem tudnak túllépni ezen, megragadnak a csak emberi szinten.
Tegyem fel a kérdést, nekem kicsoda Jézus?
Még mindig a Jézuska, aki ajándékot hoz …?
Egy biztosító, aki ha baj van, segít …?
Utam társa, aki mindig velem van, akivel jó együtt lenni, akire ráhagyatkozhatok.
….
Hogyan tapasztalom meg vonzását életemben?
Átérzem-e, hogy szükségem van rá?
Ha Jézussal járom utamat, ha nem csak egy ellenőrző főnököt látok benne, hanem sokkal inkább barátot, vezetőt, akivel jó együtt menni, akkor könnyebb lesz az életem.
2009
Az erő a gyengeségben nyilvánul meg
Egy ember nagyon kiabált.
(Nagyfejű, nagynevű, nagytudományú,
Sikerült neki minden,
Csak az élete nem.)
Ezt kiabálta, sokszor, egymásután:
,,Hol van az Isten?
Még sohasem láttam az Istent,
Ki látta?”
Mit tehettem szegénnyel?
Szépen odamentem és megsimogattam az arcát.
Sírt.
(Sík Sándor: A Mindennevű)
A mai világ egyre azt harsogja, hogy az az értékes ember, aki a maga erejéből mindent megold. Akinek ereje fogytán, az már értéktelen, szinte kidobandó.
Pál apostol nyomán azt tanuljuk meg, hogy a gyenge ember is értékes, hogy a gyengeség is erő, ha elfogadom, ha Isten erejét találom meg benne.
Pusztán a saját erőmre hagyatkozni kétes dicsőség, mert az emberi erő véges, az ember esendő, rászorul a másik, az Isten segítségére.
Jézus otthon tanít, de az otthoniak nem fogadják be. Csak a közülük kikerült embert látják benne, az Isten Fiát nem.
Mennyire hagyatkozom a magam erejére? Merek-e segítséget kérni másoktól? Tudok-e önzetlenül, káröröm nélkül segíteni?
Milyen kifogásokat keresek Isten szavával szemben?
Mit tudok tenni azokkal, akik nagy hangon hirdetik kétségeiket? Sokszor csak annyit, amennyit Sík Sándor említ a versében: odamenni hozzá, és megsimogatni.
