2021
Az igehirdetés eszközei
Olyan világban élünk, amely már elképzelhetetlen technikai eszközök nélkül. Felfedezzük, mennyit segítenek. Rengeteg időt spórolhatunk a mosó- és mosogatógéppel. Üzenhetünk egymásnak, amelyet azonnal megkaphat a másik. Pillanatok alatt megkereshetünk szinte bármit az interneten.
Mit kezdek a felszabadult idővel? Vajon megtelik valami értékessel, vagy csupán elmúlik? Talán érdemes felidézni, megkérdezni idősebbeket, mi zajlott benne például mosogatás közben? Lehet, valamit végig tudott gondolni. Vajon nem a nyugalom pillanatai voltak ezek?
Rá kell döbbennünk arra, hogy a legfontosabbat, a személyes kapcsolatokat nem lehet helyettesíteni semmi mással.
Persze, amikor levelet írok, gondolhatok a másikra. A telefon is segítheti a személyességet. Mégis a személyes találkozást semmi nem helyettesítheti.
Jézus minket is küld. Személyesen a másik emberhez. Persze, használhatjuk a technika eszköztárát, ha nem felejtjük el a személyes kapcsolatok fontosságát.
2018
Eszköztelenül
Amikor elindulok valahova, ellenőrzöm, hogy minden meg van-e. Iratok, mobiltelefon, kulcsok. Ha messzebbre indulok, térkép, pontos cím, név, útvonalterv. Igyekszem a bizonytalanságot minimálisra csökkenteni.
A Máté evangéliumát lezáró végső küldetés előtt, még nyilvános működése idején, Jézus elküldi apostolait, hogy beszéljenek arról, amit láttak és hallottak. Meglepő, hogy szinte a minimálisnál is kevesebb dolgot vihetnek magukkal. Megláthatjuk benne a bizalmat. A küldő – Jézus Krisztus – gondoskodik mindarról, amire szükség lehet. Egészen rá kell hagyatkoznom.
Manapság egyre több technikai eszköz vesz körül minket. Szinte már mindent gépekkel végzünk. Ha meg nincs nálunk, vagy éppen nem működik tehetetlennek és feszültnek érezzük magunkat. Aztán egyszer csak észrevesszük, hogy a legfontosabb eszköz lassan elmaradt. Ez pedig a személyes kapcsolat. Már csak telefonon, sms-ben, különféle üzenetekben beszélünk egymással. Ha technikai eszközök nélkül kell együtt lenni, nem tudunk mit kezdeni egymással.
Nem csak az a feladatunk, hogy Isten országát hirdessük. Célunk, hogy oda el is jussunk. Milyen könnyen elvétjük a feladatot! Olyan ez, mint a tornában az ugrás vagy atlétikában a hármasugrás. A nekifutás alatt a versenyző arra koncentrál, hogy a dobbantás jól sikerüljön. Mi gyakran azt gondoljuk, a futáson van a hangsúly. A dobbantás halálunk pillanata. Akkor kell a végső jó döntést meghozni, a végső igent kimondani. Ha nem ismerem Jézust, hogyan fogok mellette dönteni? Ha nem vágyom Isten Országába, (nem akarok nagyot, szépet ugrani a dobbantáskor) akkor értelmetlen a nekifutás. Ha nem vágyom magam Isten Országába, akkor hogyan fogom a másikban ébreszteni az odajutás vágyát?
