2021
Isten az élet ura
Jézus nyilvános működését végigkísérik a gyógyítások. Három esetben pedig – az egyiket ma hallottuk – halottat is feltámaszt. Istenségének jele ez, hiszen nem különféle gyógymódokat, gyógyszereket használ, hanem szavával gyógyít. A szónak teremtő ereje van. Bizonyos helyzetekben ezt mi is megtapasztaljuk.
Keresztény gondolkodásunk azóta is gyakran szólítja meg Jézust, amikor betegséget tapasztalunk. Ugyanakkor, úgy tűnik, ami modern világunk mintha elfelejtené, hogy földi életünk véges. Éppen ezért érdemes feltenni a kérdést, mit kezdjünk a halállal?
Első reakció a tiltakozás. Ez nem történhet meg. Sokan az elhallgatással próbálkoznak. Nem beszélünk róla, nem megyünk olyan helyzetbe, ahol ez a téma felmerülhet. Ilyenkor persze a halálos betegség sorscsapásként érkezik. Vádolják Istent és mindenkit, akinek kötelessége lett volna segíteni.
Második reakció a beletörődés. Ha már így kell lennie, legyen.
Ebben a két reakcióban az ember csak lefelé tekint.
A harmadik reakció az elfogadás. Belátom, hogy az élet része a földi halál. Ez akkor tud működni, ha mögötte van a feltámadás hite. Hiszen a halál nem végállomás, hanem belépés az örök élet országába.
Minden vasárnap, amikor Jézus feltámadását ünnepeljük, minden Istenre szánt idő segít bennünket, hogy az örök élet hite élő maradjon.
Természetesen a keresztény ember is szomorú a halállal találkozva, megsiratja azt, aki eltávozott. De ebben a szomorúságban ott van az örök élet reménye, amely által Isten letöröl a szemünkről minden könnyet.
2018
Megérinteni az Életet!
A gyógyító Jézus áll előttünk a mai evangéliumban. Két szempont válik fontossá számomra. Az egyik az érintés. Ha csak ruhája szegélyét érintem is, meggyógyulok, vallja az asszony. Jézus megfogja a kislány kezét, és megszólítja. Hányszor tapasztaljuk, hogy egy feszült, ideges emberre rátesszük a kezünket, és megnyugszik. A szentségek között több is van, ahol a kézrátétel megjelenik. Szeretetünk egyik kifejezése a testi érintés.
Szeretném megérinteni Jézust! Mit jelent ez? Jelen lenni számára. Imádságomban, szentséglátogatásomban, szentmisémben. Nyitott lenni Felé. Keresni a csendet, hagyni, hogy megszólaljon. Mindebben benne van a személyesség. Jézus csodáit mindig személyes találkozásnál teszi, még ha nem is a beteg van jelen személyesen.
A másik szempont a hit. Mindkét gyógyulást remélő kifejezi hitét. Vallja, hogy Jézus képes megtenni, amit kér.
Mit jelent számomra a hit? Ismerjük a hitvallás szövegét. Ha közösen mondjuk, még papír sem biztos, hogy kell hozzá. Mégis, az ismeret önmagában kevés. Mert keresztény hitünk nem csupán tanok összessége. Nem önmagában a különféle képzések, tanfolyamok elvégzése tesz jó hívővé. Nem attól válok Krisztus követővé, hogy megértem a hallott szentírási szakaszt, hogy elfogadom a pápa, vagy a pap tanítását.
Hitünk elsősorban találkozás egy Személlyel, Jézus Krisztussal. Hinni azt jelenti, hogy rábízom magamat. Nyilván szükséges, hogy megismerjem, amit tanított, ami az Egyház hinni ad elém. Mégis, ha nem jön létre a találkozás, akkor hitem gyenge marad, nem fog gyümölcsöt teremni. Minden szentmise alkalmat kínál a Jézussal való személyes kapcsolatom megerősítésére.
2015
Jézus az élet ura.
Két történet kapcsolódik egybe. Jairus segítséget kér haldokló lányának, az asszony pedig csendben érinti Jézus ruháját. A betegség életünk velejárója, amely akadályoz bennünket. Akár saját, akár a hozzánk közelállók szenvedése. Éppen ezért testünk gyöngesége valamiképpen az élet és halál határára vezet bennünket.
Isten saját képmására teremtette az embert, férfinek és nőnek teremtette. Isten az élet adója, az ember nem tud életet létrehozni. Jézus csodáival megmutatja, hogy Ő ura az életnek, ezzel Istenségét mutatja meg. Minket is arra hív, hogy őrizzük és szolgáljuk az életet! Nincs jogunk dönteni sem saját, sem a másik élete felett.
Korunkban az ember mintha elfelejtené ezt az igazságot. Eltávolodott az Istentől, megpróbál független lenni tőle. Csak sajnos olyan ez, mint amikor a pók leereszkedik egy ágról, elkészíti hálóját, majd amikor körbejárja, meglát egy kifelé induló szálat. Azt gondolja, ez a szál nem való a szép hálóba, és elvágja. Erre a háló összedől, mert ezen a szálon függött. Ha elvágom az Istennel való kapcsolatot, akkor összekuszálódik az életem.
Mit tehet a keresztény ember? Hirdetni kell, tanúsítani kell, hogy Isten az élet Ura. Meg kell mutatni az Istenhez kapcsolódó élet szépségét!
Mit kezdek a betegséggel? Egy ismerős, amikor súlyos betegséget kapott, azt mondta, minden földi és égi segítséget igénybe vesz. Kell az orvosi, és kell a kegyelmi segítség is. Nehéz elengedni az élete végéhez érkezőt, főleg, ha erős szálak kötnek hozzá. De fontos, hogy merjünk, tudjunk imádkozni a jó halál kegyelméért. Merjük kimondani, hogy Istenem vedd magadhoz, amikor nálad elérkezett az ideje. Merjük elkísérni ezen a végső úton is azt az embert, aki olyan fontos számunkra. Kérjük számára Isten kegyelmét, erejét, és minden imánkban mondjuk ki hittel: Legyen meg a Te akaratod!
2012
Ne félj, csak higgy!
Egy ember, egy édesapa, gyermekéért aggódva megy Jézushoz. Jézus útnak is indul, de közben valami megzavarja őt. Egy asszony furakszik hozzá hátulról, amiből párbeszéd lesz. Az idő telik, emberünkben nő az aggodalom, ami beteljesedni látszik, amikor hírvivők érkeznek, késő már, a gyermek meghalt. Jézus bátorító szava ekkor hangzik el: Ne félj, csak higgy!
Milyen erős az én hitem? Milyen próbát tudna kiállni? Jézus időnként tudatosan késlekedik. Indul, de nem rohan, még másra is van figyelme. Van, amikor szavára a távolban levő is meggyógyul. Máskor meg személyesen megy, hogy megtanítson: nála soha sincs késő, ahova őt hívják, onnan Ő nem késhet el, mert mindig övé az utolsó szó, a teremtő erejű szó. Van-e merszem hozzá menni csendben, majdnem titokban, amikor tömeg veszi körül, amikor bajom, bánatom miatt talán gúnyos megjegyzéseket kapok, amikor már szinte reménytelen a helyzetem? Csendben megérinteni ruháját, csendben kérni segítségét, csendben belé helyezni bizalmamat.
Jézus a mai evangéliumban bizalmunkat akarja megerősíteni. Vajon ezt a bizalmat tovább tudom-e adni másoknak? Merem-e bíztatni, Jézushoz vezetni a szenvedő, a bizonytalan embert? És tudok-e Jézushoz menni a másik emberért, a körülöttem élőkért?
