Kategóriák
Hétköznapi evangéliumok és gondolatok

Húsvét 4. hete, kedd. Az antióchiai közösség születése

Az antióchiai közösség születése

ApCsel 11,19-26

„Azok pedig, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak a zsidóknak. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust. Az Úr keze velük volt, úgyhogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz. Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban, mert derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték először a tanítványokat keresztényeknek.”

István diakónus vértanúsága – az első vértanúság – nem elnémította a hívőket, hanem bármerre is mentek, hirdették a feltámadás örömhírét. Ugyanakkor látható, hogy kapcsolatban maradtak a jeruzsálemiekkel. Tudjuk a szentírás más helyeiről, hogy közösségeket hoztak létre, amelyek élére elöljárókat rendeltek, kézfeltétellel és imádsággal.

Érdekes a fenti sorokban, hogy az apostolok kifejezetten elküldik Barnabást Antióchiába. (Mondhatjuk, persze nem a mai formában, hogy ez az első püspöki kinevezés)

Mit láthatunk ebből? Hogy a keresztény közösség nem egyes városokban elszigetelten élő csoportokat jelent. Közük van egymáshoz. Az apostolok felelősséget éreznek azért, hogy az örömhír hitelesen kerüljön hirdetésre.

Barnabás alakja is fontos számunkra. Elmegy Saulért, aki azután vezetője lesz a misszióknak. Barnabásban pedig nyoma sincs az irigységnek. Számára Krisztus ügye a fontos.

Kérjük Isten kegyelmét, hogy megtaláljuk a helyünket az egyház közösségében, és abban tegyük dolgunkat. Mindezt pedig úgy tegyük, hogy az egyház nagy közösségében benne maradjunk!

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük