Elkezdődik a tudatos misszió
ApCsel 13, 1-5
1Az antióchiai egyházban több próféta és tanító is volt, köztük Barnabás és Simon, akit Nigernek neveztek, a cirenei Lúciusz, továbbá Manaén, Heródes negyedes fejedelem tejtestvére és Saul. 2Miközben ezek az Úr szolgálatát végezték és böjtöltek, a Szentlélek azt mondta nekik: »Különítsétek el nekem Sault és Barnabást a munkára, amelyre meghívtam őket!« 3Erre böjtöt tartottak, imádkoztak, rájuk tették kezüket, azután útnak indították őket.
4Ők tehát a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig Ciprusba hajóztak. 5Eljutottak Szalamiszba, és hirdették Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. (https://szentiras.hu/Csel%2013,1-5)
Az Apostolok cselekedetei könyvben (Lukács) bemutatja, hogy hogyan indult el a Krisztus feltámadásáról szóló igehirdetés. A könyv első felében spontán misszióról beszélhetünk. A szétszéledő, a hazainduló hívők beszélnek Krisztusról és a feltámadás öröméről. Életükön látszik, hogy valami nagyszerűre találtak.
A 13. fejezettől új módon látjuk a missziós tevékenységet. A Szentlélek küldetésében tudatosan kelnek útra Pál és társai, hogy elvigyék az örömhírt más városokba is. Immár tudatos missziós utakról olvashatunk.
A mi életünkben is van valami hasonló. van időszak, amikor „csak” sugárzik rólunk a hitünk, van, amikor elkezdenek kérdezni, és van, amikor tudatosan megszólítunk másokat.
Azt gondolom, a mai helyzetünkben egyre fontosabbá válik a tudatos megszólítás. Ehhez pedig arra van szükség, hogy tudatosan elinduljunk. Lépjünk túl félelmeinken, kényelmességünkön, önzésünkön! A mai környezetünk – nem csupán a vírus helyzet miatt – az önzésbe, a magányba sodor bennünket. Ebből csak tudatos lépésekkel lehet kilépni. Kérjük ma Istentől a bátorság Szentlelkét!
