Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: “Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki – és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”
Lk 16,1-8
Elmélkedés:
Hűtlen intéző, mint példakép? Furcsának tűnik. Végül is mindenkitől tanulhatunk. Kitől a jó megtételét, kitől a rossz úttól való távolmaradást.
Jézus azt szeretné, ha hűséges intézői lennénk, hiszen ránk bízott sok mindent. Hogyan gazdálkodom a rám bízott kincsekkel? Hogyan reagálnék, ha hirtelen számadásra szólítana Isten?
Érdemes kicsit ilyen szemmel visszatekinteni életemre. Mennyi elmulasztott jó, elszalasztott lehetőség. Mégis mindez nem megrémít, hanem megtérésre, újrakezdésre hív meg.
—–
Furcsa egy példabeszédet hallottunk ma. Egy intéző, aki szinte kapkodni kezd, amikor számadásra szólítják. Mintha a rábízott javakkal úgy bánt volna, mint a sajátjával. Hogyan bánok az Isten által rám bízott javakkal?
A világ fiai okosabbak a világosság fiainál. Nézzük meg, mit tanulhatunk a világ fiaitól! Persze nem olyan dolgokat, amik nem férnek össze Isten tervével, útjával.
Talán a legsejtelmesebb szereplő az úr. Megdicséri az intézőt, mert valamit tett, amivel biztosíthatta jövőjét. Ez az úr az utolsó órában érkezőnek is ugyanannyit szán, mint a nap hevét viselőnek, mert jó. Visszafogadja a tékozló fiút. Meghív mindenkit a menyegzőre. Ebben az Úrban Isten tekint le ránk.
—–
Sajnálatos tapasztalata meg többeknek, hogy sokan nem terveznek előre. Ami most éppen jónak tűnik, azt megteszem. Hogy mi lesz a következménye, nem fontos. Hogy miképpen alakul majd az életem, arra nem gondolok. Aztán, amikor önálló életet kellene kezdeni, minden tartalék nélkül, nagy nehézséggel indul a felnőtt élet.
A hűtlen intéző képe azt mutatja, hogy szükséges előre gondolkodni. Persze nem úgy, ahogy ez az ember tette. Sokkal inkább azzal, hogy megtervezem az életemet. Mit szeretnék elérni, hova szeretnék eljutni, és mi szükséges ehhez. Fontos tehát látni a végső célt, az örök életet. Majd számba venni mit kell tennem azért, hogy megkapjam Isten ajándékaként. Ebből következhet egy éves terv, amit lebonthatok hónapokra, napokra.
Ma induljunk úgy neki a napnak, hogy kicsit megállok, és elterezem, mit és hogyan fogok tenni!
—
Az intéző törődik azzal, amit rá bíztak. Mi is valamiképpen intézők vagyunk. Isten tánk bízott valamit, valakit. Hogyan bánok ezzel? Mi mindent eltékozolhatok, ha rosszul bánok vele. Szétfolyik az idő a kezem között, nem használok fel valamilyen lehetőséget, nem figyelek emberi kapcsolataimra.
Ha rádöbbenek, ha közeleg a számadás ideje, hogyan reagálok? Próbálom menteni a menthetőt, vagy egyszerűen az úgyis mindegy állapotába menekülök?
A világosság fiai, vagyis mi, hívő keresztények, sokszor nem állunk ki igazunk mellett. Nem próbáljuk felhasználni azt, amit még jó lélekkel is használhatunk. Legyünk hát bátrak Isten ügyében!
—
Addig üsd a vasat, amíg forró! Addig tedd a jót, amíg teheted.
A hűtlen intéző még hivatali idejében igyekezett valami gesztust tenni az adósok felé. Ha úgy nézzük, hogy a kamatból enged el, akkor nem is károsítja meg igazából gazdáját.
Nyilván nem az intéző hűtlenségét és ügyeskedését akarja Jézus példaként elénk állítani. Inkább a leleményességét, előre gondolkodását követhetjük.
Hova tartunk, merre tart életünk? Szeretnénk-e, hogy befogadjanak a mennyei hazába? Mit teszünk ezért? Még van lehetőségünk megtenni, ami tőlünk telik! Törekedjünk arra, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen kapkodnunk!
—-
A hűtlen intéző megretten, amikor számadásra szólítják. Tegyem fel a kérdést magamnak: mit bíztak rám? Mit kaptam az Istentől, milyen tulajdonságaim, képességeim vannak, mihez van tehetségem? Az intéző eltékozolja ura vagyonát. Én mit tékozolhatok el? Amikor kiszalad kezemből az idő, amikor csupán múlik és nem telik, akkor valamit eltékozoltam. Ha nem veszem észre a kínálkozó lehetőséget a jó megtételére, akkor valamit eltékozoltam. Amikor nem tudatosan élek, irányítom az életemet, akkor valamit eltékozoltam. Ma vizsgáljam meg, mennyire tudatos az életem, mennyire figyelek az elém táruló lehetőségekre?
