Nagy Szent Leó pápa leveleiből
(Ep. 31, 2-3: PL 54, 791-793)
Megváltásunk titka
Semmit sem használ nekünk, ha csak azt mondjuk, hogy Urunk, a Boldogságos Szűz Mária Fia igazi és tökéletes ember, és ugyanakkor nem hisszük, hogy ő az az ember, akit az evangéliumok meghirdetnek.
Máténál ugyanis ezt olvassuk: Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Ábrahám fiának, Dávidnak volt a fia (Mt 1, 1), és emberi származását úgy mondja el időrendben, hogy a nemzetségek sorát egészen Józsefig vezeti le, akinek az Úr Anyja volt a jegyese.
Lukács viszont fordítva mondja el a nemzetségsort, így az emberi nem őséhez tér vissza, és kimutatja, hogy az első Ádám és az új Ádám ugyanazzal az emberi természettel rendelkezik.
Az Isten Fia az ő mindenhatósága folytán úgy is taníthatta volna az embereket és úgy is üdvözíthette volna őket, ha csak úgy jelent volna meg a világon, mint ahogy az ősatyáknak és a prófétáknak megjelent látható alakban, amikor Jákobbal küzdött, vagy szólt az emberekhez, vagy amikor mint vendég látogatta meg őket, sőt együtt is étkezett velük.
De mindezek a megjelenések csak előképei voltak annak az Embernek, akinek az ősatyáktól való igazi emberi származását titokzatos módon előre megjövendölték.
Éppen ezért nem is hozhatták létre ezek az előképek a mi öröktől fogva elhatározott helyreállításunk biztosítékát, mivel még nem szállt le a Szentlélek a Szent Szűzre és a Magasságbeli ereje sem borította még el őt; hogy az ő szűzi méhében – ahol a Bölcsesség építi házát – testté legyen az Ige, hogy így az isteni és a szolgai természet egy személyben egyesüljön, és így időben szülessék az idők Teremtője; és aki által lett minden, maga is a mindenek közé szülessék.
Ha ugyanis ez az új Ember, a bűnös testhez hasonló alakban (Róm 8, 3) föl nem vette volna mulandóságunkat; és aki az Atyával egylényegű, az nem tartotta volna magához illőnek, hogy egytermészetű legyen az édesanyjával is, és így emberi természetünket – a bűn kivételével – önmagával egyesítse, akkor mi még mindannyian a sátán igájában sínylődnénk. Nem élvezhetnénk a Győztes diadalát, ha e győzelmét nem a mi természetünkben aratta volna.
Ebből a csodálatraméltó egységből lett azután világosan érthetővé az újjászületés biztosítéka is, hiszen a keresztség által mi is ugyanabban a Szentlélekben születtünk lelkileg újjá, mint aki által Krisztus Urunk fogantatott és született.
Ezért mondja az evangélista a hívőkről: akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából, s nem is a férfi akaratából, hanem Istenből születtek (Jn 1, 13).
