2022
A megkísértett ember
Nagyböjti utunkon, amely húsvét misztériumához vezet el bennünket, találkozni szeretnénk személyes megváltónkkal, Jézus Krisztussal. Ő vezet az üdvösség felé vivő úton.
Évek, évtizedek óta belénk rögződött ez az időszak. Vajon miben lehetne más, mint korábban?
Nehéz, feszült helyzetben vagyunk. Évek óta harcolunk, különféle eszközökkel. Ehhez jön még a közelünkben kitört fegyveres konfliktus is. Mindebbe már-már belefáradunk. Ferenc pápa arra hív idei nagyböjti üzenetében, hogy ne fáradjunk bele az imába, a gonosz elleni küzdelembe, a felebaráti szeretet tetteibe.
A mai vasárnapon a kísértést megtapasztalt Jézussal találkozunk. Miután megéhezett, megkísértette őt a sátán. A kísértések ellen úgy vehetjük fel a harcot, ha nem engedjük, hogy lelkileg megéhezzünk. Ehhez szükség van arra, hogy „…most többet imádkozzunk, buzgóbban gyakoroljuk az irgalmasság tetteit, és az újjászületés szentségei által az Istengyermekség teljességére jussunk.”
A kísértések gyökere, hogy másra várok, én passzív maradok, hogy mások elvárása szerint cselekedjek, hogy könnyen, befektetett munka nélkül elérjek valamit.
A kísértések jelen vannak a mindennapjainkban. Számos alakot felvesznek, nem mindig könnyű észrevenni. Amikor most a nagyböjtben elcsendesedünk, vállaljuk az étel s italban hősi féket, az imádságot, a jócselekedeteket, akkor feltárulhat a kísértő alakja, de találkozunk Jézussal is, aki legyőzte a kísértőt.
2019
„Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását” (Róm 8,19)
A nagyböjt, amelyet a héten elkezdtünk, arra hív, hogy a megtisztult lélek örömével ünnepelhessük húsvét ünnepét. Ferenc pápa idén három mozzanatot emel ki: böjt, imádság, alamizsna. Így ír erről:
„Böjtölni annyit tesz, mint megváltoztatni magatartásunkat embertársainkkal és a teremtményekkel szemben: attól a kísértéstől, hogy mindent „elnyeljünk”, eljutunk az arra való alkalmasságig, hogy szeretetből szenvedjünk, ami szívünk ürességét be tudja tölteni. Imádkozni nem más, mint megtanulni lemondani a bálványimádásról és az egónk önelégültségéről és beismerni, hogy az Úrra és az ő irgalmára szükségünk van. Az alamizsnálkodás annyit tesz, mint hogy túllépünk azon a balgaságon, hogy csak magunknak élünk, csak magunknak halmozunk fel abban a téveszmében élve, hogy így biztosíthatjuk a jövőt, ami nem is a miénk. Ezekkel az eszközökkel ismét meglelhetjük az örömet abban a tervben, amelyet a teremtés Istene a szívünkbe vésett: testvéreinket és az egész világot szeretni és ebben a szeretetben megtalálni a valódi boldogságot.
Kedves testvérek, Isten Fiának a böjtje a teremtés pusztaságába való belépés volt, azért, hogy azt újra Isten jelenlétének kertjévé tegye, azzá, ami a bűnbeesés előtt volt (vö. Mk 1,12–13; Iz 51,3). Böjtünk során mi is ezt az utat szeretnénk bejárni, azért, hogy a teremtett világnak elvigyük Krisztus reménységét, aki azt „a mulandóság szolgai állapotából felszabadította az Isten fiainak dicsőséges szabadságára” (Róm 8,21). Ne hagyjuk, hogy e kedvező idő haszontalanul teljen el! Kérjük Isten segítségét, hogy rátaláljunk a valódi megtérés útjára. Hagyjuk el az önzést és az önmagunkra irányuló figyelmet és forduljunk Jézus húsvétja felé, váljanak szükséget szenvedő testvéreink felebarátainkká, akikkel testi és lelki javainkat megoszthatjuk. Így életünk konkrét cselekedeteiben Krisztusnak a bűn és a halál felett aratott győzelme megvalósul és ezzel az ő átalakító erejét a teremtésre is lehívjuk.”
A kísértés számtalan formáját megtapasztalva szeretnénk Krisztus erejébe kapaszkodni, és elutasítani a kísértőt! Nagyböjti cselekedeteink, a sokféle lelki kincs, amit kaphatunk, segít, hogy egyre jobban Krisztus útján járhassunk.
2016
„Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.” (Mt 9,13)
Ferenc pápa idei nagyböjti üzenetének a mottójául választotta a fenti idézetet. Így fogalmaz ebben az üzenetben:
„Isten irgalma átalakítja az ember szívét, megmutatva neki a hűséges szeretetet, és ezzel alkalmassá téve őt az irgalmasságra. Ez egy mindig megújuló csoda, hogy az isteni irgalmasság be tudja ragyogni bármelyikünk életét, a felebarátaink iránti szeretetre ösztönözve bennünket, és arra indítva minket, amit az egyházi hagyomány az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek nevez. Ezek arra emlékeztetnek minket, hogy a hitünk mindennapos és kézzelfogható cselekedetekben mutatkozik meg, amelyek arra irányulnak, hogy felebarátunkat testileg és lelkileg segítsük, és amelyek alapján meg leszünk ítélve: enniük kell adnunk, látogatnunk, vigasztalnunk, tanítanunk kell őket.
Ennek a jubileumi szentévnek a nagyböjti időszaka tehát mindenki számára alkalmat nyújt arra, hogy végre kilépjen saját elidegenedett létezésmódjából az Ige hallgatásának, és az irgalmasság cselekedeteinek köszönhetően. Ha a testi szükségleteiken keresztül megérintjük Jézus testét rászoruló testvéreinkben, akiknek ételt, ruhát, szállást adunk, akiket meglátogatunk, a lelki szükségleteik – tanácsadás, tanítás, megbocsájtás, figyelmeztetés, imádkozás – közvetlenebbül megérintik bűnös voltunkat.”
Fedezzük fel Jézus megkísértésén keresztül saját kísértéseinket. Hol, miben vagyunk gyengék, támadhatók? Hogyan tudjuk mindezt visszautasítani? Mibe kapaszkodhatunk?
A nagyböjt tettein keresztül Isten kegyelmi erejét nyerjük el. Ezek a tettek nem csupán lemondásból állhatnak. Nem csupán arról szól a nagyböjt, hogy valamit megtagadunk magunktól. Fontos meggondolnunk, mit kezdünk a fennmaradó időnkkel? Ha komolyan vesszük az irgalmasság tetteit, felfedezzük a másik, a rászoruló embert, aki felé oda kell fordulnunk, akire időt kell szánnunk.
Fontos, hogy az Istenre is szánjunk több időt! Találjuk meg a csendnek, a befelé fordulásnak az idejét! Milyen jó lenne, ha kicsit halkabbá tudnánk tenni a környezetünket! Ha sokak számára tudnánk megmutatni a csend szépségét, fontosságát, erejét!
A nagyböjt a tudatosságot is erősíti bennünk. Odafigyelve Istenre és a másik emberre járjuk nagyböjti utunkat!
2013
A szeretetben való hit szeretetet ébreszt
XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenetéből
A nagyböjti időszak a Hit évében értékes alkalmat kínál nekünk, hogy a hit és szeretet kapcsolatáról elmélkedjünk: arról, hogy milyen kapcsolat van az Istenben, Jézus Krisztus Istenében való hit és a szeretet között, amely a Szentlélek működésének gyümölcse és amely vezet minket az Istennek és másoknak való odaadás útján.
A hit bemutatja nekünk Istent, aki a Fiát adta értünk, és csalhatatlan bizonyosságot ad arról, hogy igaz: Isten szeretet! … A hit Isten szeretetének befogadása, mely szeretet Jézus kereszten átszúrt szívében nyilvánult meg, és szeretetet hoz létre. Ez az a fény – végső soron az egyetlen –, mely ezt a sötét világot újra meg újra megvilágosítja, és erőt ad nekünk az élethez és a tevékenységhez. Mindebből megértjük, hogy a keresztényekre jellemző sajátos magatartás valóban a hitben megalapozott és hittel megformált szeretet.
Az eddig mondottak fényében világos, hogy sosem választhatjuk el egymástól hitet és a szeretetet, és sosem állíthatjuk őket szembe egymással. Ez a két teológiai erény erősen összetartozik, és tévedés lenne közöttük ellentétet vagy egyfajta „dialektikát” látni. Egyrészről ugyanis nagyon korlátozó az a magatartás, amely annyira határozottan a hit prioritására és döntő erejűségére helyezi a hangsúlyt, hogy alábecsüli, és szinte leértékeli a konkrét, karitatív tetteket, és pusztán általános humanitárius tevékenységnek tekinti azokat. Másrészről viszont az a nézet is korlátozó, amely a szeretet és tevékeny szeretet túlzott felsőbbségét vallja, azt gondolva, hogy a tettek helyettesítik a hitet. Az egészséges lelki élethez szükséges, hogy egyaránt óvakodjunk a fideizmustól és az erkölcsi aktivizmustól is. A keresztény életre vonatkozó hagyományos útmutatásokkal a nagyböjt éppen arra hív minket, hogy tápláljuk hitünket Isten igéjének figyelmesebb és kitartóbb hallgatásával, a szentségekhez járulással, ugyanakkor arra is hív, hogy a böjt, a bűnbánat és az alamizsna konkrét gyakorlásával is növekedjünk a szeretetben Isten és a felebarát iránt.
Kedves testvérek! Ebben a nagyböjti időszakban, amikor a kereszt és a feltámadás eseményének ünnepére készülünk, amelyben Isten szeretete megváltotta a világot és bevilágította a történelmet, azt kívánom mindnyájatoknak, hogy éljétek át ezt az értékes időszakot, élesszétek fel hiteteket Jézus Krisztusban, hogy belépjetek szeretetáramába, amellyel szereti az Atyát és minden testvérét, akikkel találkozunk életünk során. Ezért imádkozom Istenhez, és kérem mindnyájatokra külön-külön és minden közösségre az Úr áldását.
2010
Isten igazságossága a Krisztusba vetett hit által nyilvánul meg.
Szentatyánk nagyböjti üzenetében az igazságossággal foglalkozik. Az igazságosság azt jelenti, hogy mindenkinek adjuk meg, ami megilleti. De mi az ami megilleti? Ezt nem lehet igazán törvényekkel körülírni, mert ahhoz, hogy az ember létét teljességgel élvezhesse, valami bensőségesebbre van szüksége, amit csak ingyen kaphat meg. Az ember abból a szeretetből él, amit csak Isten adhat meg, minthogy saját képére és hasonlatosságára teremtette.
Honnan van az igazságtalanság? Állandó kísértésünk, hogy az igazságtalanságot valami külső tényezőben lássuk meg. Pedig kívülről semmi nem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Ami belőle származik, az teszi tisztátalanná az embert. (v.ö. Mk 7, 15.20-21) Az ember, az ősbűn következményeként, egy furcsa gravitációt érez magában, amely a magába fordulás felé vonzza, a mások feletti és másokkal szembeni érvényesülés felé vezeti. Ezáltal a szeretetben való bizalom logikája helyére a gyanakvás és versengés logikáját helyezték, a Másoktól való elfogadás és bizalommal teli várakozás logikája helyébe a mohó szerzés és önös cselekvés logikáját állították. Ahhoz, hogy belépjünk az igazságosságba, ki kell lépnünk abból az illúzióból, hogy elég vagyok magamnak, abból a mély bezártságból, amely az igazságtalanság gyökere.
Krisztus igazságossága kegyelemből származó megigazulás, Isten szeretetének gesztusa. A kereszt igazságossága nyilvánvalóvá teszi, hogy az ember nem független lény, hanem szüksége van egy Másikra ahhoz, hogy önmaga legyen. Krisztushoz megtérni és hinni az evangéliumban annyit jelent, hogy kilépni a függetlenség illúziójából, hogy felfedezzük és elfogadjuk saját rászorultságunkat másokra, az Istenre, az Ő megbocsátására, barátságára. Krisztus megváltó tettének köszönhetően mi a legnagyobb „igazságosságba” léphetünk be, amely a szeretet igazságosságát jelenti, amelyben többet kaptunk annál, mint amit várhattunk volna.
Legyen ez a nagyböjt olyan lelki út, amely nem csupán negyven napig tart, amelynek hatásai egész életemet átformálják, amely által láthatóvá válik Isten szeretete.
2007
A mai világ kísértései
A nagyböjt célja, lényege, hogy megújítsuk Istennel való kapcsolatunkat. Hogy egészen neki szenteljem magamat, hogy az élet cselekedeteitől elálljunk, és egész időnket lelki dolgokkal töltsük el. (Aranyszájú szent János) A böjt önkéntes gyakorlat, az Egyház által előírt minimális követelmények mellett, ami tőlem telik, megtegyem, és ezzel megmutassam Isten iránti szeretetemet.
Idei nagyböjtünk mottója legyen: felelősen a világért, felelősen a másik emberért. Ebből a szemszögből nézve a kísértések evangéliumi szakaszát felteszem magamnak a kérdést: mi a mai világ legnagyobb kísértése számomra?
Nekem úgy tűnik, talán a legnagyobb kísértés a kényelem kísértése. Egyrészt a sokféle technikai eszköz, amit használok. Készenléti állapotban van a tv, a számítógép, a zenei eszközeim. Tényleg minderre szükségem van? Milyen egyszerű beugrani az autóba akkor is, ha csak két sarokra megyek. Nem tudnám ésszerűbben használni?
A kényelem kísértésének egyik megnyilvánulási formája a konfliktusok kerülése. Alkalmazkodom a másik elvárásaihoz. De milyen áron teszem ezt? Elveim, értékeim feladása komoly kísértése lehet a mai világnak.
A kísértések mélyén mindig azzal találkozhatunk, hogy nem az Isten akarata szerint alakítom dolgaimat, hanem valamilyen más szempont szerint. Feladom az Isten akaratának keresését a magam kényelme, biztonsága, emberektől való elfogadottsága miatt.
A nagyböjt időszaka arra hív minket, hogy fedezzük fel a sokszor rejtetten jelenlevő kísértéseinket. Ha felfedezem, ha néven nevezem, akkor tudok harcolni ellene. Akkor el tudok indulni a jézusi úton, amelyben jelen van a megerősítés és a megtérésre hívás, jelen van a hazatérés lehetősége. Jézus a bűnös embert felemelni jött a világba. Forduljunk hát bizalommal hozzá!
