Kategóriák
Heti hírlevél elmélkedései

Karácsony 2. vasárnapja

2022

Új esztendőben, új szívekkel

Január 1-je, karácsony nyolcada. Számos gondolat tárul ma elénk. Izrael életében a nyolcadik nap a körülmetélés, a névadás napja. Erről szól az evangélium. Mind a zsidó, mind a keresztény hagyományunkban számos helyen volt jelen a 8 napon át való ünneplés. Manapság a liturgiában csak a húsvétnak és a karácsonynak maradt meg a nyolcada.

Ezen a napon Szűz Máriát, mint Istenanyát köszöntjük. Jézust valóságos Istennek és valóságos embernek valljuk. Nagy karácsony napján az emberré lett Istent ünnepeltük, ma kiskarácsony napján Istenségét állítjuk magunk elé Mária Istenanyasága által.

Az év kezdete alkalom a hálaadásra és az előre tekintésre is. Az olvasmány által elénk tárt áldás forma része lehet hétköznapjainknak. Áldó szavunk kísérheti az indulót és haza érkezőt.

Vasárnap még visszaidézzük karácsony ünnepét az evangéliummal. Amikor újra belépünk a hétköznapokba, velünk marad az ünnep öröme. Átéltük, és szeretnénk sokaknak elvinni az örömhírt: az Ige testté lett, Isten emberré lett, hogy megváltson, hogy üdvözítsen minket.

Új esztendőben, új szívekkel, új lendülettel indulunk útnak. Ezen az úton vezetőnk Jézus Krisztus, aki kegyelmével napról napra megerősít. Érdemes átgondolni, miben kell kicsit megerősödnöm! Hol tudok új lendületet kapni, tanúságot tenni Istenről? Hogyan tudom a közösséget szolgálni?

Isten erejével, Krisztus kegyelmével, a Szentlélek bátorításával induljunk az új év útján!

2021

Az Ige testté lett, és közöttünk lakott!

Az idei karácsony ünneplésében úgy hozta a naptár, hogy kaptunk még két napot szemlélni a misztériumot.  Újra felhangzik János evangéliumának bevezetője. Mély szavak, amelyeket megérteni nem, csak szemlélni lehet. Majd pedig elfogadni, befogadni a lényeget: Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember.

Vajon mennyire sikerült megragadnom a lényeget az ünnep alatt? Vagy csupán bosszankodtam, hogy nem lehet úgy ünnepelni, mint eddig?

A héten ünnepeljük a karácsonyi ünnepkör másik kiemelkedő ünnepét, a vízkeresztet. Bár máshonnan közelít, a lényeg ugyanaz. Jézus Krisztus Istenségét akarja nyilvánvalóvá tenni. Keleten ez maradt a hangsúlyosabb ünnep. Nevét a keleten szokásos nagy vízszentelésről kapta, ilyenkor ugyanis Kimennek a vízpartra, hogy megáldják a folyóvizeket.

Emberi életünk olyan, hogy jó időnként megállni, elcsendesedni, lassítani, de utána vissza kell térni a hétköznapokba. Mit tudok magammal vinni az ünnep élményeiből? Milyen jó lenne, ha karácsony öröme sugárzóvá válhatna!

Persze jól látjuk, hogy sokaknál már eddig sem tartott ki az ünnep lendülete. Hiszen, ha a lényeg már nincs meg, ha csak jelmez az ünnep, akkor nincs minek kitartania. Szomorkodhatunk, sajnálkozhatunk ezen. De ezzel nem megyünk semmire. Akkor tudunk ez ellen valamit tenni, ha mi karácsony örömével megyünk holnap dolgozni, ha merünk beszélni az ünnep lényegről!

Szemléltük a misztériumot, találkoztunk az élő Jézussal. Arra hív bennünket, hogy vigyük magunkkal, mutassuk meg szeretetét a világban!

2020

Hogy lelki megújulást élhessek meg.
Elmúltak az ünnepek. Vajon mit őrzünk még belőle? A ma hallott evangélium, amelyet karácsonykor, az ünnepi misében is olvastunk, visszaidézi az ünnep örömét. Belépve a hétköznapokba ezt az örömet szeretnénk sugározni.
Ugyanakkor megerősít bennünket vízkereszt ünnepe. Láttuk csillagát napkeleten. Eljöttünk, hogy hódoljunk a Megváltó előtt. Láttuk az ünnep csillagát, hódoltunk az Úr előtt. A bölcsek más úton tértek vissza országukba. Tudok-e – legalább egy kicsit – más útra lépni?
Előre tekintünk az évre. Készülünk az Eucharisztikus Kongresszusra. Nem csak azzal, hogy keressük, miben vehetünk majd részt. Talán jobban azzal, hogy mennyire tudom magamban alakítani az Oltáriszentségről alkotott képemet. Akkor tud a kongresszus lelki megújulást hozni, ha nem csak egy programot látok benne. Ha megszólítva érzem magam, akkor is, ha az egyes programokon nehezen tudok részt venni.
Előre tekintünk az évre. Egyházközségünkben a körülmények alakulása miatt kizökkenünk a megszokottból. Ez segít bennünket, hogy gondolkodásunk is alakuljon. Keressük a jót, az engem személy szerint formálót ebben a helyzetben! Fedezzük fel a kapcsolatok lehetőségét a szomszéd várral! Hiszen egy úton haladunk, közösek a céljaink. Lássuk meg, miben lehetünk segítségére papunknak, közösségünknek, a szomszédos plébániának!
Hiszem, hogy életünk nem a véletlenek játéka. Mindez azért történik, hogy hitünket és tanúságtevő életünket erősítse Isten. Kezdjük hát új lendülettel, lelkesedéssel a 2020-as évet!

2016

Az Ige testté lett, és közöttünk lakott!
Karácsony ünnepkörében, az új év első vasárnapján tekintsünk kicsit előre az idei évre liturgikus szempontból.
Vízkereszt ünnepével a farsang kezdődik, amely ugyan nem liturgikus időszak, de mégis jelen van életünkben. Környezetünk ezt az időszakot megéli, de mintegy parttalanul, nem törődve az időszak befejeződésével. Különösen az olyan években nehéz ez, mint idén is, amikor a korai húsvét miatt a farsang ideje rövid.
Idén február 10-én kezdődik a nagyböjt, március 27-én ünnepeljük majd Urunk feltámadását. Szeretnénk ebben az évben nagyböjt időszakát különösen is komolyan venni, hiszen Isten irgalmasságának jele a megváltás, amelyet húsvét ünnepében átélünk. Meg kell mutatnunk a világban az irgalmas Istent, így tehetünk a közömbösség és az önzés ellen, amely korunk egyik fő nehézsége.
Ebben a liturgikus évben szent Lukács evangéliumát olvassuk. Ennek a könyvnek érdekessége, hogy a szerző konkrét személynek címzi. Olyan írásmű, amely az ősegyház igehirdetésére alapozódik, s amely sajátos elbeszélő formában hirdeti meg és tanúsítja az örömhírt: hogy a názáreti Jézusban, aki a Messiás és az Isten Fia, elérkezett az üdvösség. Fontos szerepet kap Jeruzsálem városa, ahol az üdvösségtörténelem legfontosabb eseményei történnek. Itt zárul le Jézus ideje a halállal és a megdicsőüléssel, és itt kezdődik el az Egyház ideje a Szentlélek kiáradásával. Ennek az evangéliumnak sajátossága Jézus irgalmas szeretetének hangsúlyozása.
Számomra azért kedves ez az evangélium, mert sok olyan példabeszéd található benne, amelyek Istent mutatják be az olvasó számára. Jézus különösen is figyelmes a betegek iránt, de van szeme az őt keresők felé, meghallja kiáltásukat (Bartimeus) és felfedezi rejtőzködő keresésüket, (Zakeus) bemutatja a tévúton járót visszaváró Atyát. Számomra a tékozló fiú története mellett kiemelkedik a csodálatos halfogás eseménye, amikor Péter apostol azzal fordul Jézushoz, hogy a te szavadra mégis kivetem a hálót. Minden nehézség ellenére, minden csalódás ellenére, minden bizonytalanság ellenére, Jézus szavára teszem, tesszük a dolgunkat, hirdetve Isten irgalmas szeretetét, a feltámadás örömhírét.

2015

Az Ige testté lett, és közöttünk lakott!
Karácsony ünnepe a megtestesülés ünnepe. Isten emberré lett, mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. Ő az igazi világosság, az Ő fényénél minden dolgunkban el tudunk igazodni. Keresztény életünkkel ezt a világosságot tudjuk tükrözni, elvinni a világba.
Az ünnep feltöltött bennünket. A találkozások, a nyugalmas napok, a csendesebb, békésebb időszak megerősít mindannyiunkat. Persze annyira, amennyire sikerült felkészülni rá. Most ezt a töltést, ezt a lendületet elkezdhetjük leadni, megmutatni. Fényesebb, békességesebb arccal léphetünk ismét a hétköznapokba. Sugározzuk bátran környezetünkbe a megtapasztalt fényességet, örömet!
Persze azt is tudjuk, ezt nem könnyű, mert a fény elkezd halványulni, a lendület megfogyatkozik. Éppen ezért hív bennünket Megváltónk, hogy hétről hétre térjünk be hozzá, idézzük fel születésének örömét, tegyük ünneppé a vasárnapot! Ha újra és újra sikerül töltekeznünk, akkor lendületünk megmarad, akkor tovább tudunk világítani a világban!

2014

Hogy megismerjétek Őt!
Karácsony ünnepe a megtestesülés titkát állítja elénk. Ahogy János írja evangéliuma bevezetőjében: az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Évről évre hallgatva vasárnaponként az evangéliumot, bekapcsolódva a Szentmisébe Jézussal találkozunk. Nem csupán a gyermekkel, hanem a felnőtt, az értünk szenvedő és meghaló, de feltámadt Jézussal. Szeretnénk Őt egyre jobban megismerni. Olyan ez, mint amikor az egymást szerető házaspár évről évre egyre többet felfedez egymásból. Ilyen élő szeretettel akarunk most is Jézussal tovább indulni, hogy egyre jobban megismerhessük Őt.
Mindebben nem vagyunk magunkra hagyva, nem a magunk erejéből kell felfedeznünk, megismernünk Jézust, nem egyedül kell járnunk a jézusi úton. Gyengeségünkben segítségünkre siet a Lélek. Ott van körülöttünk a keresztény közösség. Egymást segítve, támogatva haladhatunk utunkon.
A karácsonyi idő másik nagy ünnepe, Vízkereszt. A bölcsekben az egész világ Jézus elé járul. A csillag, amely őket Jézushoz vezette nekünk is világít. Igaz, már nem az égbolton, hanem a szívünkben. A bennünk élő Lélek vezet az úton, hogy találkozzunk a Megváltóval, hogy eljussunk országába. Induljunk, haladjunk tovább bátran ezen az úton!

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük