Kategóriák
Heti hírlevél elmélkedései

Húsvét vasárnap

2024

… ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte áll minden névnek.
Az utolsó vacsora terméből indulva, a Golgotán keresztül érkezünk el az üres sírhoz.
Bár a tanítványok szétrebbennek nagypéntek délelőttjén, mégis a hét első napjának hajnala együtt találja őket. Ugyan van, aki csalódottan Emmauszba indul, de ők is hamarosan visszatérnek.
Mi az, ami összeköti őket? Jézus Krisztus személye. Akit hallgattak, akivel együtt voltak, és aki velük marad halála után is. Nem jelképes módon, hanem valóságosan is.
A tanítványok most értik meg, mit jelentettek az utolsó vacsora szavai. Megértik, hogy bár fizikailag nincs velük a Mester, mégis rá tudják szegezni tekintetüket.
Mi is találkozhatunk a Feltámadottal! Hallgatjuk szavát, táplálkozunk testével.
Az eucharisztia maga a megdicsőült Krisztus. A kereszt az az esemény, amelyben Krisztus átment az életbe. Mindez a feltámadásban nyer értelmet. A feltámadás fényében szemlélve értjük meg az egyházat, a szentségeket. Ebben a ragyogásban éljük meg a közösséget, fedezzük fel annak megtartó erejét.
Váljunk magunk is ragyogó emberekké, hogy sokan lássák a feltámadás dicsőségét!

2023

Békesség veletek!
Jézus, amikor megjelenik az apostoloknak, így köszönti őket: Békesség veletek! Húsvét ünnepe, amely hitünknek alapja és forrása, megadhatja azt a belső békét, amellyel a Feltámadott békéjét sugározhatjuk a világban.
Mennyire szükség van ma a békességre! Nem csak a háború sújtotta területeken. Közvetlen környezetünkben is mennyi háborúság, meg nem értés, feszültség uralkodik.
Hogyan találhatom meg a békességet? A Szent Háromnap segíthetett ebben. Jézus asztalhoz ül tanítványaival. A közös étkezés, egymás meghallgatása, odafigyelés a másikra a közöttünk lévő békességet szolgálhatja. Ezt még könnyű megérteni. De mi a helyzet a keresztúttal? Ha az Atya akaratában a helyemen vagyok, legyen bármekkora zűrzavar körülöttem, a belső békém megmarad.
Mi már, akik a feltámadás hitében élünk, a húsvéti eseményeket ennek fényében látjuk. Ez megmutatja számunkra az események értelmét, összefüggéseit. Ugyanakkor a feltámadás fénye segíthet a ma eseményeinek értelmét megsejteni, megérteni.
Keressük annak módját, hogy ünneplésünk ne váljon rutinná! Végigjárjuk a megszokott ünnepi köreinket, vidám, örömteli együttlétekben van részünk. De vajon mi változik bennem, bennünk? Hogyan tud a tanúságtételem erősödni? Kit kellene megszólítanom, kivel kellene rendezni közös dolgainkat?
Lássuk meg: húsvét ünnepe feladat is számunkra. Ezért is tart a húsvéti időszak ötven napon keresztül. Jól belénk ivódhat, gyökeret verhet a feltámadás erőterében megélt keresztény élet. Megszólító erejűvé válhat szeretetem, Isten szerinti életem!

2022

Hogy összegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit
Nagyböjt szent negyven napjában előkészítettük szívünket húsvét ünnepére. Jézussal jártuk utunkat, aki személyes megváltónk.
Ünneplésünknek rendre része a találkozás, a közös asztal. Jézus feltámadását is azzal ünnepeljük, hogy összejövünk az utolsó vacsora termében, majd Jézus keresztje alatt, végül az üres sír mellett. Kik vagyunk együtt az ünnepben?
Egyrészt, akik naponta imádságunkban, vasárnaponként a szentmisében találkozunk Megváltónkkal. Másrészt ma itt vannak azok is, akik csak ritkábban kapcsolódnak közösségünkbe. Az ünnep megszólítja azokat is, akik csak egy-egy ünnepi esemény kapcsán érkeznek el a közösséghez.
Jézus ugyanakkor mindenkinek meg akarja hirdetni a feltámadás örömhírét. Az a célja földi életével, szenvedésével, halálával és feltámadásával, hogy összegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit.
Ma rajtunk a sor, akik találkozunk Vele húsvét ünnepében. El kell vinnünk a feltámadás örömhírét minden emberhez!
Persze nem könnyű feladat. Mert a mai racionalista, önmagába zárkózott világ nem akar túllátni a földi élet keretein. Mert a ma elkényelmesedett embere nem akar erőfeszítést vállalni. Mert a mindent azonnal megkapni akaró ember nem tud mit kezdeni az ígéretekkel, különösen nem a túlvilág ígéretével.
Mégis, mi, akik megerősödünk a feltámadás örömében, új lendülettel akarunk tanúságot tenni. Krisztus feltámadt a halálból, és ennek mi tanúi vagyunk!

2021

 Krisztus feltámadt a halálból, ennek mi tanúi vagyunk.

Az egyház a liturgia mélységes jeleivel vezet el bennünket az üres sírig, a feltámadás tényének átéléséig. Fontos mindhárom nap, mert a feltámadás öröme csak a Golgotán keresztül érhető el. Ezért is fontos egyetlen liturgiaként átélni Urunk szenvedését, halálát és feltámadását.

Húsvét vasárnapjának alapvető tapasztalata az üres sír. Mind szombat éjszaka, Márk evangéliumát olvasva, mind vasárnap János sorait hallva. Márknál elhangzik egy üzenet, az asszonyok hiszik is és nem is. János látja mindazt, ami ott maradt a sírban, és hisz.

Hogyan állok én a húsvéti üzenettel? Miért megyek a sírhoz? Lehet, csak befejezni a történetet, lezárni egy balul elsült kezdeményezést. Vagy meggyőződni arról, amit mások elmondtak nekem.

Ma nagyon sokan már el sem indulnak a sírhoz. Szívükben rég lezárták  a jézusi történetet. Már bezárult az ég, az ünnep semmit sem jelent.  Mások megrettennek az üres sír láttán, amely túlnő minden elképzelésen. Nem jutnak el a hitig. De mindig vannak, akik elérkeznek a sírhoz, látják mindezt, és hisznek.

A liturgia ugyanakkor tovább vezet bennünket. Nyolc napon át majdnem teljes pompával ünnepli a feltámadás örömét. Sorra veszi az eseményről szóló evangéliumokat. Arra hív, hogy egyre jobban lássuk mindazt, ami történt! Végül pedig mi magunk is találkozunk a Feltámadottal, és felismerjük Őt a kenyértörésben.

2020

Krisztus feltámadt a halálból, és ennek mi tanúi vagyunk!
Keresztény életünk csúcspontja húsvét megünneplése. Egyetlen liturgiaként ünnepeljük az utolsó vacsorát, az oltáriszentség és a papság alapítását, a szenvedést és a halált, valamint a feltámadást. Lélekben és a liturgikus jelképek segítségével végigjárjuk Jézus útját.
Idén mindezt különleges módon tehettük. Az ismert okok miatt nem a megszokott közösségi gyakorlatban éltük át az eseményeket. Ugyanakkor ez lehetőséget adott arra, hogy családi körben alakítsunk ki valami szépet, értékeset, megrendítőt.
A feltámadás ünneplése betölti lelkünkben az esendőség okozta hiányt. Megerősít bennünket az örök élet hitében, ahol majd eltűnik végességünk, beteljesedik ember voltunk Isten jelenlétében.
Amikor a körülmények a hiányérzetünket erősítik, hiszen nélkülözzük a közös szentmisét, a szentáldozást, akkor még hangsúlyosabbá válik az örök élet hite, ahol beteljesedik minden vágyakozásunk.
A Krisztust nem ismerő világban ez a hiányérzet még fájóbb, mert nem látja, mi tölthetné be a lelkében jelenlévő űrt. Ezért keres pótcselekvéseket, amelyek adott pillanatban segítenek ugyan, de végső megoldást nem adnak.
Nekünk, hívőknek tehát feladatunk, hogy megmutassuk a környezetünkben a feltámadás hitét, az örök élet lehetőségét, és ennek teljes emberré formáló erejét!
Ünnepeljük meg kitörő örömmel Krisztus feltámadását, hirdessük a világban ezt a nagy eseményt, hogy minél többen megtapasztalhassák Isten szeretetét életükben!

2019

Ugye lángolt a szívünk …”
Az emmauszi történet a húsvéti evangéliumok egyik ikonikus elbeszélése. Felfedi számunkra, hogy a Szentírás szava és a szentmise eseményei összetartozóan mutatnak rá a feltámadott Úrra.
A szent háromnap ünneplése elvezetett bennünket húsvét örömére. Bizonyára lángol a szívünk az ünnep szépsége, megragadó volta által.
Vajon milyen hatással lesz mindez a hétköznapokra? Meddig tart ki ez a lángolás?
A minket körülvevő világ, a mindennapi életünk nem segít abban, hogy húsvét öröme tartós maradhasson. Mi tehetünk tehát?
Fel kellene újra fedeznünk, hogy minden vasárnap a húsvét megjelenítése, megerősítése! Használnunk kellene az Isten által felkínált erőforrásokat! Keressük az odafönt valókat!
Persze az is lehetséges, hogy magam vagyok oka a láng elhamvadásának. Ha nem mutatom meg másoknak, ha nem indulok el, hogy elmondjam enyéimnek, előbb-utóbb a láng magára marad és kialszik. A feltámadás öröme akkor lesz tartós, ha igyekszem megosztani másokkal.
Húsvét ünnepe megerősít, lángolóvá tesz és küld bennünket. Krisztus feltámadt a halálból, és ennek mi tanúi vagyunk!

2018

Találkozni a Feltámadottal…
Húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, a legnagyobb ünnepünk. Az evangéliumok tanúsága szerint a feltámadottal való találkozásnál öröm töltötte el az érintettek szívét. Az első tehát, amit megvizsgálhatok magamban, hogy megszületett-e bennem az öröm? Talán azért érzik sokan, hogy valahogy a levegőben lóg az ünnep, mert nem fedezték fel húsvét ünneplésének a lényegét. Azt, amit a liturgia kifejez. Egyetlen liturgia az utolsó vacsora emlékezete, a szenvedés- és a feltámadás ünneplése. Akkor tudom átélni Jézus feltámadását, ha együtt járom vele a szenvedés útját is.
Beléptünk az utolsó vacsora termébe. Jézus vágyva vágyta elkölteni tanítványaival ezt a vacsorát. Van-e bennem vágy együtt lenni Jézussal? Hiszem-e, hogy Krisztus jelen van az Oltáriszentségben? Felfedezem-e, hogy a papság is ebből a teremből ered?
Szemléltük Urunk szenvedését. A másikért, értem szenvedett Jézus. Tudok-e együtt szenvedni a mellettem élővel?
Nagyszombat csendjében várakoztunk a feltámadás meghirdetésére. Ki tudom-e várni az ünnepet, a megfelelő pillanatot, alkalmat, lehetőséget?
Hová, melyik fázisban érkeztem meg az ünnepbe?
Amikor a feltámadott Jézus találkozik tanítványaival, ezt az örömet igyekeznek továbbadni, elmondani. Ma minket is arra bíztat Jézus, hogy a feltámadás örömét mondjuk el, mutassuk meg másoknak!

2017

Krisztus feltámadt – valóban feltámadt!
Húsvét ünneplése, titkának átélése a Szent Háromnapban történik.
Jézus szava csenghet fülünkben: vágyva vágytam, hogy ezt a húsvéti bárányt veletek elfogyasszam. Ma is vágyik arra Jézus, hogy vele legyek, vele egyek, közösségben legyek vele. Vajon én mennyire vágyom vele lenni?
Keresztény hitünk alapját ünnepeljük. Jézus értünk szenvedett és halt meg a kereszten, értünk támadt fel a halálból. Ez világítja meg igazán hitünk mélyét, amely nem egy dogmatikai rendszer, hanem egy esemény, egy találkozás. Találkozás Jézus Krisztussal, a Feltámadottal, aki kezünkbe adta önmagát az Oltáriszentségben. A Jézussal való találkozás kitágítja horizontunkat, benne értelmet kap életünk minden eseménye, jó és rossz, örömteli és szomorú, könnyű és nehéz egyaránt.
Jézus megtöri a kenyeret és szétosztja. Ezzel a gesztussal arra hív minket, hogy mi is törjük meg magunkat és osszuk szét. Azt kell megosztanunk, amink van, amit kaptunk Istentől. Az adás, az önátadás ezen gesztusa abban erősít, hogy jelen legyek a másik ember számára, jelen legyek Isten számára.
A feltámadás öröme, a Feltámadottal való találkozás öröme sugárzóvá kell tegye életünket. Minden ünnep egy lépéssel közelebb kell vigyen Istenhez. Ezt az örömet szeretnénk őrizni szívünkben. Ebben segít a vasárnap ünnepnap jellege. Ebben erősít a keresztény közösség.
Legyen Húsvét fényében, örömében ragyogó a következő nyolc nap, húsvét nyolcada! Éljük meg húsvét örömét a pünkösdig tartó 50 napban! Örömünk így sokakban lángra lobbanthatja a hit fényét, az Istenismeret lángját.

2016

Valóban feltámadt az Úr, Alleluja!
A hét első napján, kora reggel, az üres sír tapasztalata megmozgatja a tanítványokat. János látta mindezt, és hitt. Bár vannak, akiket nem érint meg a hír, fájdalmuk még erősebb. Ők hallgatva az idegent, mert szívüket megnyitották és beszéltek fájdalmukról, lángoló szívűek lesznek.
Átéltük a húsvéti Szent Háromnapot. Megünnepeltük Jézus szenvedését, halálát, és most feltámadására tekintünk. Mi érint meg mindebből? Mi az, ami most nekem sokat mond? Egyáltalán eljut-e szívemig az örömhír?
Úgy tűnik, manapság sokan csak hallják az örömhírt, de nem hatol el szívükig. Vagy már el sem jut hozzájuk. Nekünk, akik átéljük az ünnepet, akik minden szentmisében megünnepeljük Jézus halálát és feltámadását, feladatunk, hogy beszéljünk róla!
Merek-e odalépni a búsan bandukolóhoz? Van-e miről beszélnem? Nekem lángol-e a szívem?
Nehéz a húsvét titkáról, öröméről beszélni olyan közegben, ahol egyáltalán nem téma a hit, a keresztény üzenet. De ha életem mutatja, hogy örömhírem van, ha lángoló szívem sugárzik, akkor lesznek, akik megkérdezik, mi az oka a reménységednek?
Nyitott szívvel hallgassuk az evangéliumot, hogy a Lélek lángolóvá tudjon tenni, és rajtunk keresztül másokat is meg tudjon szólítani!

2015

… Harmadnapra legyőzte a halált – et resurrexit tertia die
Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Jézus megmutatta az Atya irgalmas szeretetét. Tanított, gyógyított, tanítványait igyekezett közösségbe vonni. Együtt élt velük, élete példájával formálta őket. Nagypéntek estéjén mégis úgy tűnt, hogy vereséget szenvedett, a rossz ismét győzött a jó felett, az irigység legyőzte a szeretetet.
A hét első napján valami új dolog indult el. Az üres sír reményt ébresztett a Jézust szeretőkben, az ellene lévőket kétségbe ejtette. Lehetséges, hogy a halált bárki és bármi legyőzze? Mégis győzedelmeskedik a jó?
Húsvét ünnepe újra éleszti a reményünket. Csalódásaink legyőzhetők, ha tudunk a szeretet mellett dönteni. Van értelme harcolni a jóért, legyőzni kényelmességemet, gyengeségeimet. Mégiscsak jó együtt haladni az úton, annak ellenére, hogy a másik másképp gondolkodik. Sőt, csak együtt van értelme, csak együtt tudunk előre jutni, csak együtt tudunk húsvét öröméről tanúságot tenni.
Húsvét öröme Izaiás szavát erősíti, melyet a szenvedő szolgáról ír: „kedvét el nem veszti.”
Váljon a feltámadás öröme sugárzóvá bennünk, lelkesedésünk, örömünk erősítsen meg a hétköznapok küzdelmeiben, erősítsen meg a közösséghez tartozásunkban!

2014

Krisztus feltámadt – valóban feltámadt!
Húsvét ünneplése a Szent Háromnapban történik. Elkísértük Jézust az utolsó vacsora termétől a Golgotán át nyughelyéig, majd megtapasztaltuk az üres sír valóságát, Jézus Feltámadását.
Az idei húsvétban állítsuk magunk elé Péter apostolt! Sokszor találkoztunk vele az evangéliumokban, amikor felfedezi Jézusban a nagy embert, meglátja benne az Isten Fiát. Lelkesedik érte, fontos a számára, de mégse érti igazán. Azt szeretné, ha Jézus úgy tenné a dolgait, ahogyan neki (Péternek) jó, ahogyan ő elképzeli. Ebből fakad lelkesedése is, ezért tiltakozik a lábmosásnál, ez vezeti el a tagadáshoz is. Ha lassan is, de folyamatosan alakul, formálódik, egyre jobban megérti Jézust. Élete végén már egészen rá mer hagyatkozni Krisztusra, megérti, mit akar éppen akkor tőle, hogyan szolgálhatja legjobban a rábízottakat. Erről tanúskodik a quo vadis legenda, amely szerint a Rómából elinduló Pétert, aki nem az életét akarja menteni, hanem a közösség érdekében megy el az üldözés elől, Jézus visszaküldi a városba, mert most a vértanúságával tud legjobban szolgálni.
Mit jelent számomra Húsvét ünnepe? Hogyan találkozom, találkoztam Jézussal? Mennyire merem rábízni az életemet? Felismerem-e akaratát életemben?
Péter, húsvét után, egyértelműen a feltámadás tanújává lett. Életem, szavaim, tetteim hogyan tükrözik Jézus feltámadását? Keresem-e, napról napra, ma mit vár tőlem, mit akar rajtam keresztül tenni Jézus?
Allelujás húsvéti örömmel járjunk ezekben a napokban, tegyünk tanúságot hitünkről, a feltámadt Krisztusról!

2013

Valóban feltámadt az Úr, Allelúja!
Keresztény életünk legnagyobb ünnepét üljük ezen a napon. Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a hitünk, halljuk szent Páltól. Húsvét örömét leginkább akkor éljük át, ha Jézussal együtt járjuk szenvedésének útját is. Ezért fontos számunkra a Szent Háromnap ünneplése. Ha ilyen módon közelítünk az ünnephez, ha Jézus személye lesz a fontos, akkor értjük meg igazán Húsvét titkát. Éppen ezért az ünnep lényege, hogy találkozzam Jézussal, aki önmagát egyszerre valóságos embernek és valóságos Istennek tartja. Húsvét ünnepe éppen ezért egyrészt személyes, mert én magam találkozom a feltámadottal, másrészt közösségi, mert hitüket együtt éljük, együtt ünnepeljük.
Karácsony és Húsvét titka szorosan kapcsolódik egymáshoz. Jézus barlangban születik, és sziklasírba temetik. De, mint Isten Fia, a megtestesülés előtt létezett, az Atya örök tervében kezdettől fogva ott volt az emberré lett Isten. Az idők teljességében elküldi angyalát Máriához. A tanítványok az üres sírban angyallal találkoznak, aki hírül adja, hogy Jézus él, visszatért az Atyához, hogy értünk örökké közbenjárjon. A megtestesülés titka és a feltámadás titka ugyannak az Isteni tervnek a része.
Húsvét öröme a másik ember felé kell fordítson. Arról a Jézusról akarok tanúságot tenni, aki értem meghalt és feltámadt, akivel napi kapcsolatban vagyok, akivel a közösséggel együtt találkozom. Hirdessük bátran Jézus feltámadását!

2012

Krisztus feltámadt – valóban feltámadt!

És fölzúgnak a hamuszín egek,
Hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
És megszünhetett dobogni szive-
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

Húsvét eseménye hitünk alapja. Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi hitünk! „Csak, ha Jézus feltámadt, akkor történt valami egészen új, ami megváltoztatja a világnak és az embernek helyzetét. (…) Krisztus feltámadása egyetemes esemény, az emberi egzisztencia új dimenziójának nyitánya. (…) Jézus feltámadása a történelemben zajló esemény, amely a történelem terét szétfeszíti és túlmutat rajta.” (XVI. Benedek: Názáreti Jézus II)
A feltámadás alapvető hite, amelyről a Szentatya a fentieket megfogalmazta, mindannyiunkat érintő esemény. Ha érint, ha megérint bennünket, akkor ez megmutatkozik rajtunk. Alakít, formál minket. Ebből az érintettségből következik, hogy erről beszélni kell. Ahogy számos próféta megfogalmazta, vagy az apostolok kijelentették: nem hallgathatunk arról, amit láttunk és tapasztaltunk.
Megkaptuk a feladatot. Hallottuk Jézus feltámadásának eseményét, amit el kell mondanom a környezetemben.

2011

Krisztus feltámadt – valóban feltámadt!

Pilinszky János: Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,
Hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
És megszünhetett dobogni szive-
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

Mi történt a három napban?
Emberileg kudarc, csőd, csalódás.
Mindenki elhagyja Jézust, pedig mennyi jót tett. Ha ma körülnézünk, láthatunk valami hasonlót. Jó kezdeményezések, szándékok hullanak szét emberi gyengeségünk, önzésünk miatt.
Isten felől nézve: üdvösségtörténet zajlik. Ebbe tartozik József eladása, majd az egyiptomi tartózkodás, a kivonulás, a pusztai vándorlás, az Isten üzenetének egyre jobb megértése. Ez az üdvösségtörténet folytatódik ma is, immár a Feltámadott erejével.
Mi történt a hét első napján?
Asszonyok sietnek, valami hallatlan futkosás kezdődik hajnalban. Az emmauszi tanítványok csalódottan távoznak, majd lángoló szívvel térnek vissza. Végül este megtörténik a nagy találkozás. Aki szemük láttára meghalt, most újra él. Nem úgy, mint Lázár, egészen másképpen, de mégis él.
A feltámadás következményei.
A feltámadás eseménye kihívás számunkra. Jézus ma is él, ma is találkozhatunk vele, minket is hív és küld. Közösségbe hív, azokkal, akik szintén megtapasztalták a feltámadás valóságát. És küld azok felé, akik keresik az Istent. A feltámadás eseménye küldetést, feladatot hordoz. Lángol a szívem, ezt a lángot tovább kell adnom!

2010

Valóban feltámadt az Úr, Allelúja!
Húsvét ünnepe a legnagyobb ünnepünk. A feltámadás az a tény, amely leginkább megerősít a reményben. Távlatokat nyit, feltárja azt az ajtót, amely életünk végén áll, és láthatóvá válik a mennyi haza. Életünk nem a semmi felé tart, minden esemény, életünk minden mozzanata értelmet kap a feltámadás fényében. Bármi történik velem, engem a Szeretet vár.
A feltámadás fénye, a remény üzenete közösségbe kapcsol bennünket.
A remény iskolájában járunk. Az imádság útján, a tettek és a szenvedés útján.
A remény bizonyossága bátorságot ad tetteinkhez. Isten ígéreteibe vetett remény erősíti ezt a bátorságot.
Jézus szenvedésében, meglátjuk, hogy az ember életéből nem iktatható ki a szenvedés, ám ehhez az szükséges, hogy a feltámadás fényében szemléljük az Ő kereszthalálát. A feltámadás ereje képessé tesz arra, hogy elfogadjuk a szenvedést, és képessé tesz az együtt szenvedésre. Ezáltal Isten erejének, szeretetének jelévé válhatunk a világban.
Húsvét titka azáltal válik teljessé számunkra, ha öröme átragyog tetteinken és szavainkon, ha Isten szeretetét sokan megsejtik közelünkben. A feltámadás öröme erősítsen bennünket az ünnepen és a hétköznapokban is!

2009

Krisztus feltámadt – valóban feltámadt!
Amikor újra átéljük ezekben a napokban a húsvéti eseményeket, egészen Krisztust akarjuk szemlélni. Vele vagyunk az utolsó vacsora termében, vele virrasztunk a getszemáni kertben, vele járjuk a Golgotára vezető utat, és meg akarjuk tapasztalni feltámadását.
Jelét adja szeretetének, amikor a kenyér és a bor színe alatt közöttünk marad. Jelét adja szeretetének, amikor vállalja értünk a kereszthalál gyötrelmét. És jelét adja szeretetének, amikor feltámadottan megjelenik övéinek.
Ezekben a napokban átéltük Jézussal együtt szenvedésének útját. Ma a feltámadás örömét szeretnénk megtapasztalni. A feltámadás örömét keresztségünkre emlékezve erősítjük meg húsvét éjszakáján. Keresztségi fogadásunk megújítása az apostolkodás útján erősít meg bennünket.
Apostolkodásunk két lábon áll: a jócselekedetek és a szóbeli megvallás. A jócselekedetek végzése talán egyszerűbbnek tűnik. Mennyi alkalom van arra, hogy segítsek a másikon, hogy meghallgassam, hogy egyszerűen melléálljak, hogy rámosolyogjak. A szóbeli megvallás nehezebb, mert először bizalmat kell kiépítenem a másik ember felé. Húsvét örömének megélése erősítse bennünk a jócselekedetek végzését, amin keresztül bizalmat találhatunk a másik ember felé.
Húsvét öröme számunkra felemelő, de talán érdemes kicsit azokra is figyelnünk, akiknek nem jelent ez az ünnep túl sokat, mert nem ismerik Jézust, ezért nem tudnak mit kezdeni Húsvét ünnepével. Talán most egyszerűbb valamit mondani azoknak, akik ugyan távol járnak, de mégis szeretnének ezekről a napokról valamit megtudni. Szelíden és szeretettel tudunk most sokak felé örömünk okáról beszélni. Használjuk ki bátran az adódó lehetőségeket!

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük