2021
Hogy Krisztusból, a szőlőtőből áradhasson a kegyelem lelkünkbe!
Jézus folyamatosan akarja lelkünkbe kegyelmét árasztani. Persze fontos és szükséges, hogy kapcsolatban maradjunk vele. Ennek a kapcsolatnak számos módja van. Ugyanakkor ezt a kegyelmet fel is kell használnunk. Éppen ezért nem mindegy, hogyan igyekszünk részesülni isteni erejében.
Sokféle eszköz segíthet ma a lelki táplálék megszerzésére. Ugyanakkor azt látom, hogy ezek elkényelmesítenek bennünket. Már nem kell annyi erőfeszítés, magam választhatom meg az időt és a módot a szentmiséhez. Azt keresem, aki valamiért megérinti a szívemet. Ezzel egyre jobban magányos kereszténnyé válunk. Már csak a magam kényelme, lelki erősödése lesz a fontos. Elveszítem a kapcsolatomat a közösséggel, amely hatásra a kegyelem forrás is apadni kezd.
Rajta maradni a szőlőtőn azt jelenti, hogy személyesen találkozom Jézussal. Merek útra kelni, kilépni a megszokottból, a kényelmesből. Akarok találkozni vele, táplálkozni testével.
Rajta maradni a szőlőtőn azt jelenti, hogy tagja vagyok a közösségnek. Ez persze nem mindig könnyű. Sokféle félelmet, veszélyt kell legyőznöm. De talán leginkább saját kényelmességemen kell túl lépnem. De ha vállalom a szolgálatot, ha merek tenni a másikért, ha elfeledkezem magamról, akkor félelmeim csökkenni fognak.
A húsvéti idő második fele pünkösd ünnepére készít fel. Mit jelent számomra a Lélek működése? Hol tapasztalom meg? Mindannyian elnyertük a Szentlélek ajándékait keresztségünkkor és bérmálásunkkor. Éljünk vele bátran!
2018
Minden forrásom belőled fakad.
A mai evangélium képe, a szőlőtő hasonlat, összeköthető az eucharisztikus kongresszus jelmondatával. A szőlőtő – szőlővessző hasonlat inkább egy passzív, de nagyon szükséges kapcsolatot állít elénk. Amíg közünk van a szőlőtőhöz, az éltető nedv, a kegyelem árad belénk. A forrás viszont arra is utal, hogy nekem is tennem kell valamit. Merítenem kell belőle.
Kongresszusi készületünk első évében azt vizsgáltuk, milyen a személyes kapcsolatom a forrással, Jézussal. Talán felfedeztük, hol, hogyan árad lelkemben a kegyelem. Megtalálhattuk azokat a személyes, nekem hasznos lehetőségeket, amikor a kegyelem elér, áthat, megerősít.
Olvasva az Apostolok Cselekedetei könyvét újra és újra azzal szembesülünk, hogy akik elfogadták a jézusi tanítást, életükkel és szavaikkal továbbadták hitüket. Láthatóvá, sugárzóvá vált a bennük élő hit. Vajon az én hitem mennyire sugárzik?
A húsvéti idő második fele készület a pünkösd ünnepére. Fedezzem fel bátran életemben a Szentlélek jeleit, működését! Legtöbbször ezek apró jelek. A világ zajában, kavargó, villódzó vonzásában nem is olyan könnyű meglátni. Ezért kell rendszeresen a forráshoz mennem, hogy elcsendesedve meghalljam lelkemben csobogását!
2015
“Én vagyok a szőlőtő”
Termést hozni Isten szőlőskertjében. Erre a feladatra hív bennünket Jézus. Termést hozni azt jelenti, hogy Isten ismerete terjed a környezetünkben. Hogy egyre többen meghallják a feltámadás üzenetét, megismerik Isten szeretetét.
Megismerni a Szeretetet tapasztalatból lehet a legkönnyebben. Emberi kapcsolatainkon keresztül fedezhetjük fel Istent életünkben. Mi keresztények azzal válhatunk jellé környezetünkben, hogy megmutatjuk az erőforrást, a szőlőtőt, amely kegyelmet közvetít számunkra.
A szeretet tapasztalatát legjobban a családban élhetjük meg. Ezért fontos számunkra az édesapa és édesanya által alkotott elkötelezett szeretet szövetség, amely biztos hátteret ad felnőttnek és gyereknek egyaránt.
Isten, amikor emberré lett, családba született. Jó látni, ahogy édesanyja időnként feltűnik, legtöbbször nem a csodák dicsőséges pillanataiban, inkább a nehéz helyzetekben, a szenvedés útján. Mária ezzel minden földi édesanya példaképe is lett. Csendes szolgálatukkal biztosítják a család életét, a szeretet légkörét. Ma őket szeretnénk kicsit előtérbe hívni. Megköszönni gondoskodó szeretetüket. Felfedezni azt az erőforrást, amely őket mindig mosolygósság, örömtelivé tudja tenni. Amely által, ha meg is kell könnyezniük egy-egy helyzetet, tovább tudnak lépni, meg tudják erősíteni emberi kapcsolataikat.
Jézushoz, a szőlőtőhöz kapcsolódva mutassuk meg szeretetének erejét, Isten kegyelmét a világban!
2012
„Én vagyok a szőlőtő”
Jézus önmagáról képekben beszél. Én vagyok a jó pásztor – hallottuk a múlt vasárnap. De önmagát kapuhoz is hasonlítja, amelyen országába juthatunk, és csak ezen át érkezhetünk meg hozzá. Hallgatok a pásztor szavára, Aki jó legelőre vezet, hogy elérkezhessek a kapuig, Országáig.
Jézus a mai evangéliumban szőlőtőhöz hasonlítja magát. A szőlőtő adja a tápanyagot a szőlővesszőnek. Ha a szőlővessző leválik a tőről, elhal. Számunkra Jézus az erőforrás, Aki újra és újra megerősít utunkon, vezet bennünket. Ha letérünk útjáról, ha elszakadunk tőle, nem lesz élet bennünk, nem tudunk gyümölcsöt hozni.
A szőlősgazda megmetszi a szőlőt, hogy több termést hozzon. Keresztény életünk erőfeszítésekkel, küzdelmekkel jár. Ezek azonban a bővebb termést szolgálják, ezért van szükség rá. A ma embere nehezen tud mit kezdeni az erőfeszítésekkel, a szenvedéssel. Ha túl tudunk nézni a pillanatnyi helyzeten, akkor felfedezhetjük minden élethelyzetben Isten kegyelmét.
A mai nap az elsőáldozás napja is. Gyermekeink, akik ma először találkoznak az Oltáriszentségben Jézussal, rákapcsolódnak a kegyelemnek erre a forrására. Azért imádkozzunk, hogy mindig megmaradjon ez a kapcsolat!
Május első vasárnapja anyák napja. Az édesanyánktól kaptuk az életet, de életadásuk, szeretetük, szolgálatuk nem választható el az édesapánkétól. Amikor az édesanyákat köszöntjük, az édesapákat is mellettük látjuk.
Ahogy az édesanya gyermekeiért mindent igyekszik megtenni, úgy szeretnénk mi is a hitben édesanyákká válni, vagyis segíteni a körülöttünk élőket, hogy rátaláljanak a hitre, Isten kegyelmi erejére.
2009
Kapcsolódva a kegyelem forrásához éljük a szeretet életmódját!
Az egyik temetőben járva az elektromos autókat időnként lehetett úgy látni, hogy rá vannak kapcsolva a töltőre. Hány olyan technikai eszközünk van, amit rendszeresen tölteni kell? Nem mindegy, hogy mire kapcsoljuk rá. Csak a neki megfelelő eszközzel tölthetem fel, és használhatom.
Emberi életünknek is szüksége van ilyen töltésre. Vajon honnan merítem az erőt a mindennapokhoz? Milyen forrásban, energiában bízom? Ha rájövök, hogy a forrás nem tiszta, ha nem a megfelelő erőt adja, ha nem jó felé irányít, akkor le tudok-e válni róla?
A szőlőtőről szóló hasonlat arra figyelmeztet, hogy szükségünk van az égi erőforrásra, a kegyelemre, és csak ez az erőforrás biztosítja, hogy végig tudjuk járni az égi haza felé vezető utat.
Ugyanakkor ez az erőforrás arra is erőt ad, hogy tegyek a másik emberért. Próbáljam meg felkarolni, segíteni. Felkarolni azt, aki talán eddig más felé húzott. Hisszük, hogy Isten, mint Pált, ma is sokakat megszólít az útján. Hisszük, ha tanúságot teszünk szeretetéről, tudunk formálni, alakítani a körülöttünk élőkön.
Krisztusból akarok élni, és ha komolyan teszem, komolyan élem, akkor ez hatással kell, legyen másokra is. Ez az a gyümölcs, amely fakad a kegyelem áradásából.
Húsvét titka, a kegyelem titka a szeretet tetteiben mutatkozik meg. Tisztítsuk meg a forrást, hogy Isten kegyelme szabadon áradhasson lelkünkbe! Keressük ennek a kegyelemnek kiáradási lehetőségeit, amelyből majd a szeretet cselekedetei fakadhatnak.
