| 2022 A feltámadás hitét hirdetjük Az évközi idő kezdetén felfedeztük, hogy az Úr lelke van rajtunk. Rácsodálkoztunk a különféle adományokra, amelyek Krisztus testéhez kapcsolnak minket. Újra megtapasztaltuk, hogy életünk alapja a szeretet, amelyet nem könnyű megvalósítani. Majd megtapasztaltuk, hogy a Jézussal való találkozásunk egykor és ma is megerősít minket. Mindezek segítenek abban, hogy megtapasztaljuk az igazi boldogságot, és bátran hirdessük a feltámadás örömhírét. Jeremiás próféta ma arról szól, hogy az Istenbe vetett bizalom átsegít minket a különféle nehézségeken. Ez alapozza meg a valódi boldogságot, amely az Istentől fakad, amely más, több, mint a földi, pillanatnyi, elillanó boldogság. Minden ember keresi a boldogságot. Viszont kevesen látják meg, hogy a valódi, a tartós boldogság nem a földi javakban, eredményekben tapasztalható meg. Mi, akik felfedeztük Isten közelségét, feladatul kapjuk, hogy a valódi boldogságot mutassuk meg környezetünkben. A boldogság legnagyobb ellenfele földi életünk végessége. Vágyunk és reményünk túlmutat e véges világon. Ha meghalljuk a belső hangot, ha befogadjuk a feltámadás örömhírét, akkor életünk jellé lehet mások számára. 2019 Bizalom Istenben Jeremiás próféta szavaival egybecseng az 1. zsoltár imádsága. Az Istenben bízó ember lesz igazán boldog. Mi erősíti ezt a bizalmat? Egyrészt, hogy volt, aki megmutatatta. Jó példával járt előttem. Másrészt saját tapasztalatom is segít, ha nyitott vagyok Istenre, a Szentlélek működésére. Milyen sokszor láthatjuk meg, egy-egy nehéz helyzetben, hogy a hit hiánya, a bizalom hiánya súlyosbíthat a bajon. Mi az alapja az Istenbe vetett bizalomnak? A feltámadás hite. Ezen alapszik egyéni keresztény életem, ezen nyugszik a közösség élete. Szent Pál tanítása világos és egyértelmű. Mindannyian boldogságra vágyunk. De vajon jó helyen keressük? Házasságra készülőnek mondta egyszer egy pap. Boldog akarsz lenni? Akkor ne házasodj meg! Boldoggá akarod tenni a párodat? Akkor házasodj meg! A boldogság leginkább abból ered, hogy a másik felé fordulunk. Abban gyökerezik, hogy Isten boldoggá akar tenni minket. Már itt a földön is, ha nem is maradéktalanul beteljesedve. Odaát pedig teljesen, és véglegesen. Erre a végső boldogságra vágyunk, törekszünk. Ezért érdemes mindent megtenni, mindent odaadni. 2010 Krisztus feltámadt a halálból Megtapasztaltuk Isten adományait életünkben. Átélhetjük a szeretetet, azt a szeretetet, amely Istenből fakad, és amely valóban átalakíthatja a világot. Ennek erejében tudunk Isten elé állni Izaiás szavaival: „Itt vagyok, Uram, engem küldj el.” Persze mindeközben megtapasztaljuk azt is, hogy nem könnyű kimenni a világba az örömhírrel. Különösen nem azzal, amit ma Pál apostol hangsúlyoz, amely hitünk alapja, a feltámadás hite. Mai racionalista világunkban sokaktól egészen távol van mindaz, amit nem lehet testi érzékszervekkel érzékelni, ami nem e világ konkrétumához kapcsolható. A feltámadás, a túlvilági lét éppen ezért nehezen elfogadható, nehezen elképzelhető. Talán ebből fakad, hogy a ma embere alig tud ünnepelni, a vasárnappal meg végképp alig tud mit kezdeni. És ez a gondolkodás közénk, hívők közé és beszüremkedik. Mert bár ott vagyunk a Szentmisén, de ezen túl vajon mindenben ünnepnapnak tekintjük ezt a napot? Mennyiben különbözik az én vasárnapom az átlagember vasárnapjától? Ha csak abban, hogy Szentmisére is megyek, az vajmi kevés! A héten elkezdjük a nagyböjtöt. Jézus feltámadásának ünnepére készülünk. Ez az időszak különösen is szép lehet, ha Isten kegyelme átragyog tetteinken. A feltámadás hitében szeretnénk megerősödni, böjtünk, önmegtagadásaink Isten felé fordíthatnak, Istenhez emelhetnek minket. Éljünk bátran az Egyház által felkínált lehetőségekkel, akkor is, ha nehéz, ha a környezetünk értetlenül áll előtte. Így tudunk elindulni az emberek felé, hogy sokan hallhassák meg Isten hívó szavát, tapasztalhassák meg szeretetét. 2007 Krisztus feltámadt a halálból A betegek világnapján a legfontosabb örömhír hangzik fel a szentleckében: Krisztus feltámadt a halálból. A betegség elkerülhetetlenül magával hozza a krízis pillanatát is, és arra hív minket, hogy áttekintsük saját helyzetünket. Az orvostudomány fejlődése sok esetben felkínálja a szükséges eszközöket, hogy szembe tudjunk nézni ezzel a kihívással, amennyire fizikailag lehetséges. Az emberi életnek belső korlátai vannak, és előbb vagy utóbb halállal fejeződik be. Minden ember erre a tapasztalatra hivatott, és fel kell rá készülnie. – olvashatjuk Szentatyánknak a betegek világnapjára kiadott üzenetében. Éppen a test betegsége az, amely a boldogságot, amelyről Lukács beszél, leginkább elveheti. Legalábbis, ha a világ szemével gondolkodunk. Éppen ezért kell szívünkbe vésnünk , amit Jeremiásnál olvashatunk, hogy az a boldog, aki Istenben bízik. A mai világban akkor lehet igazán az örömhírrel megszólítani a körülöttünk élőket, amikor megrendül a biztonságuk, amikor rádöbbennek arra, hogy önmagukban egyedül nem tudnak mindent megoldani. Milyen sokan vannak, akik ilyenkor kétségbe esnek. Ebben a pillanatban tudjuk igazán a keresztény reményt felkínálni. Van értelme a szenvedésnek, van értelme az Isten iránti bizalomnak, mert Krisztus feltámadt a halálból, és minket is feltámaszt. Amikor a városmisszióra készülünk, azokat szeretnénk megtalálni, akik fogékonyak a remény üzenetére. Akik megérezhetik, hogy szükség van segítségre, és észreveszik az Isten felkínált segítségét. Az előttünk álló hónapokban azt a látó szemet kell magunkban kifejleszteni, amelyik észreveszi a bajbajutottakat, azokat, akik segítség után kiáltanának. Kérjük ma Isten kegyelmét a betegekért, hogy felajánlják állapotukat Istennek testvéreikért, és a betegeket gondozókért, hogy a keresztény reményben meg tudják erősíteni a szenvedőket. |
Kategóriák
Évközi 6. vasárnap C év
