2021
Mindent odaadott, ami tőle telt.
Ki ne szeretné a jó oldalát megmutatni kifelé? Ki nem vágyik arra, hogy a jót, amit tesz, valamiképpen meglássák? Jézus kritikája a vezető rétegek felé nem azt jelenti, hogy ne tehetnénk jót. Még csak azt sem, hogy erről nem tudhatnak mások. Hiszen a jó példa a legfőbb nevelő erő. Azt kell tudatosítani magamban:”Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” /1 Kor 4,7 /
A szegény özvegyet látó Jézus valami olyasmi lehetett, mint János evangéliumában Natanael esete. Jézus belelát szívünk – lelkünk legmélyébe. Tudja, hogy most kényszeredetten adok, vagy jogosan utasítom el a kéregetőt.
Mit tudok adni, illetve mi az, amihez ragaszkodom? Képes lennék-e mindent odaadni?
Szentjeinket ünnepeltük a héten. Ők hús-vér emberek, megküzdötték a maguk harcait, és Isten kegyelmével győzelmet arattak. Érdemes lenne a hét szentjei közül valakit kiválasztani, akit komolyabban megismerek. Időt szánni arra, hogy megvizsgáljam, élete nekem személy szerint mit üzen.
2018
Ami látható, és ami láthatatlan
Mindannyian érezzük, tudjuk, hogy az első benyomás mennyire meghatározó tud lenni. Ezek persze külső jelek, az öltözködés, a viselkedés, a beszédstílus. Ezek belső valónknak csak egy részét mutatják meg, mégis van jelentősége, hiszen ezzel lehet vonzani vagy taszítani. Az is fontos, hogy kifelé ösztönösen a jót igyekszünk megmutatni. Természetesen ahhoz, hogy kellően megismerjük a másikat, látnunk kell az egész valóját.
A farizeusokat és az írástudókat Jézus gyakran azért kritizálja, mert képmutató a magatartásuk. Amit mutatnak, az gyakran jó, de ezt életmódjuk nem igazolja vissza.
Érdemes átgondolni, én mit mutatok meg magamból? Mi az, amit láthatnak mások, és mi azt, amit próbálok elrejteni? Az is nyilvánvaló, hogy a kapcsolat mélysége szerint változik, mennyire adok ki bármit is belső dolgaimból.
Az asszony, aki látszólag keveset adott, mégis mindent beledobott a perselybe, ami csak tőle telt. Milyen nehéz megtalálni a megfelelő viszonyítási pontot!
Tudok-e rácsodálkozni egyes dolgokra, eseményekre, tettekre? Rácsodálkozni a másik emberre? Jó szívvel felnézni a mellettem lévőre? Elismerni értékeit, képességeit. Jézus, amikor a szegény asszonyt példaként állítja elénk, arra hív, hogy ismerjük fel a másik ember értékeit, mindazt, amit lehetőségei szerint megtett másokért, a közösségért!
2015
Mindent odaadott…
Minden ember alapigénye, hogy értékes legyen. De fontos kérdés, hogy mitől lesz valaki értékes, hogyan látják meg rajtam értékeimet? A Moha mesék között az egyikben Moha egyik osztálytársa születésnapi zsúrt szervez, amire először őt nem hívja meg. Egyik nap, mivel Moha fényképészhez készül, szép kabátban megy az iskolába. Ezt látva osztálytársa őt is meghívja az ünnepségre. A zsúrról Moha, otthagyva kabátját, az ablakon át elmegy. Ugyanis észrevette, társa csak a szép ruhája miatt hívta meg.
Manapság nagy kísértés, hogy csak a külső, a lemérhető alapján ítéljük meg a másik értékességét. Sokszor azt vesszük észre, ami látványos, ami harsogóan hangos. Ebben a helyzetben az emberi kapcsolatok felszínessé válnak, aminek következménye magányosság lesz.
Jézus észreveszi a belső értékességet, és arra biztat minket is, hogy lássuk meg mi is a másikban a benne rejlő dolgokat. A belülről fakadó értékek sugárzóvá válnak, de ezt csak csendben, odafigyelve lehet meglátni, észrevenni.
Mit tudok felkínálni a másik embernek? Mit tudok én bedobni a „perselybe”? Oda tudok-e adni mindent, mindenemet, egész életemet a másik embernek vagy Isten szolgálatára egy elkötelezett kapcsolatban?
2012
Bizalom Istenben és a másik emberben
A szegény asszony két fillérjének története a bizalomra irányítja figyelmünket.
A bizalom a hit összetevője, amely a bizonytalan jövő előtt tökéletesen Istenre, a szilárd sziklára és arra a végérvényes tényre támaszkodik, hogy Isten Jézusban legyőzte a halált. Az eredeti kifejezés alapjánál benső meggyőződés található, mely önbizalommá, önérzetté alakulhat.
Bizalmam fordulhat Isten felé vagy emberek felé.
Mitől függ, hogy kiben bízom meg? Egyrészt függ a dolog súlyától, másrészt az ismeretség mértékétől, harmadrészt saját magamtól is. Kisebb dologban könnyebben bízom meg a közlés valódiságában. Ilyenkor kevéssé ismert emberben is megbízhatok, ha valami köze van a dologhoz. (Melyik vágányról indul a vonat, erre a másik utastól is kaphatok választ, de egy vasutastól is. Az utóbbi válaszában jobban bízhatok.) Nagyobb dologban, hosszú távú döntésnél jobban körül kell járni a dolgot, alaposabban kell mérlegelni, és olyan emberben bízom meg, aki rászolgált a bizalmamra.
A bizalom kialakulásához idő kell. Veszély lehet az alaptalan bizalom, de a túlzott bizalom is. Szükség van önbizalmam megfelelő kialakítására is. A bizalmatlanság akadálya a kapcsolatoknak.
Istenben való bizalmamat saját tapasztalataim mellett mások tanúságtétele is erősíti. Persze kell hozzá a komoly Istenkapcsolat is.
Két ember közötti bizalmat erősíti az őszinteség, egymás egyre mélyebb megismerése, és a szeretet kialakulása. A bizalmat nehéz kiépíteni, de könnyű eljátszani.
Isten erejébe kapaszkodva építhetem a bizalmat a mellettem élőkkel, amely által az Istenbe vetett hitem és bizalmam is erősödik.
2009
Bizalom és kockázat kapcsolatainkban
Az evangéliumi példázat, a szegény asszony két fillérje, a bizalomra irányítja rá figyelmünket. A bizalom a hitből fakad. Hiszek a másik embernek, hiszek az Istennek, ezért tudok bízni abban, amit mond. Az emberek iránti bizalom persze feltételez egy szorosabb kapcsolatot, feltételez egy megelőző ismeretet. Tudom, ki ő, tudom, hogyan viszonyul hozzám, ezért rá merem bízni magamat. Persze mindig ott motoszkálhat bennem a félelem, vajon biztos, hogy megteszi, biztos, hogy úgy lesz? De ha teret engedek ennek a félelemnek, akkor az megmérgezheti kapcsolataimat. Bizalom nélkül pedig nem létezik valódi emberi kapcsolat.
Isten iránti bizalmam úgy kezdődött, hogy olyanok beszéltek Istenről, akikben én megbíztam, akiknek a szava számított. Azután persze magam is meggyőződtem Isten szeretetéről, és ma már nem a másik miatt, hanem a magam tapasztalatai miatt bízom Istenben.
Minden kapcsolat a bizalomra épül, de mindegyikben ott van a kockázat is. A kapcsolat mélysége és ereje attól függ, mennyire tudok túl lépni a kockázaton, mennyire merem felvállalni a másikat minden kétség ellenére. Legszorosabb emberi kapcsolatainkban kell leginkább a bizalomnak uralkodnia. Ezt a bizalmat ápolni, gondozni kell, és néha újra meg kell erősíteni. Isten kegyelmének ereje ad erőt ahhoz, hogy napról napra bizalommal forduljak embertársaim felé.
2006
Bizalommal Isten felé
A mai embernek sokféle hiányérzete van. Valamiképpen mindezeknek az alapja a bizalom hiánya. Fiatal koromban egy ismerőshöz – igaz, a kapu hátul a kertben volt – bármikor nyugodtan bemehettem. Nyitva volt a kertkapu, és a kis ablakon benyúlva az ajtó is nyitható volt. De sok emeletes ház utcai kapuja sem volt napközben zárva. Tudom, megváltozott a világ, sok okunk van a bezárkózásra. És hányszor halljuk, este, a sötétben nem merek kimenni, mert félek, hogy bajom lesz.
Vajon túl tudok-e lépni ezeken a félelmeimen? Vajon merek-e a mai világban bizalommal lenni a másik ember felé?
A szegény asszony, aki két fillért dob a perselybe, ezzel egész megélhetését dobja be, bizalommal van Isten iránt. Gondoljuk végig életünket! Hány olyan alkalom volt, hogy bizalommal voltunk valaki felé, léptünk egy merésznek tűnőt, és busásan megkaptuk jutalmunkat? Hányszor volt, hogy legyőztük félelmünket, és megérte, megtapasztaltuk az örömet, Isten örömét.
Kérjük Istentől a bizalom ajándékát! Kérjük, erősítse meg szeretetünket, és szeretetünk által bizalmunkat! Csak ez a bizalom vezethet a megújuláshoz, csak ez a bizalom vezethet oda, hogy közösségünknek, egész népünknek szolgálatára lehessünk.
