2022
Hálaadás – a közösség alapvető működése
Amikor valaki új helyzetbe kerül, (munkahelyen, osztályban, lakókörnyezetben) igyekszik kapcsolatokat építeni. Ha ez valamiért nem sikerül, vagy valami miatt törés következik be a többiekkel való kapcsolatban, magányos marad. Vagy egy vitás helyzetben azzal büntetem a másikat, hogy nem szólok hozzá. Kívül kerülni a közösségen félelmetes dolog. Társtalanul, segítség nélkül, egyedül, elvész az ember.
Kapcsolatainkban éppen ezért igyekszünk sok dolgot megtenni, hogy ne maradjunk magunkra. Egyik ilyen a köszönet, a hála kifejezése. Mai szentírási szakaszaink erre hívják fel a figyelmünket.
A szíriai Námán visszamegy, hálát ad Isten emberének. Rádöbben, hogy az Isten ereje gyógyította meg, így Vele akar kapcsolatban lenni.
A 10 leprás közül csak egy megy vissza. A többiek – számos emberi okot fel lehet sorolni önigazolásként – magukban akarják elintézni a hálaadást.
Ki merem-e mondani a köszönetet? Igyekszem-e reagálni a másik ember szavára, tettére, jelenlétére?
Az ember közösségi lény. Nem jó az embernek egyedül lenni. Kapcsolatainkat viszont gondozni kell. Változnak, alakulnak. Nyilván sokféle módon vagyunk jelen egymás számára. Más – más a viszonyulásom egyes emberekhez. Feladatunk, hogy megtaláljuk mindenki felé az egymásra figyelés megfelelő módját.
2019
Visszament és hálát adott
A nagy lukácsi példabeszédek sorába illik a hallott történet.
Két mozzanata van az eseménynek. Az egyik a hit, hiszen a leprások útközben gyógyulnak meg. Bizalom és remény kellett az elinduláshoz. A szíriai Námánban nincs meg még ez, de van, aki rábeszéli őt az engedelmességre.
A másik mozzanat a hála. Ferenc pápa többször említi a legfontosabb szavakat: bocsánat, kérem, köszönöm. A ma embere számára, aki próbál erősnek, mindent megoldani képesnek mutatkozni, nem könnyű a hálaadás, hiszen abban benne van, hogy rászorulok a másik emberre. Sok külső hang azt sugallja, nekem ez jár, minek megköszönni. Az önzés világában nem kell törődnöm a másik emberrel.
Ma hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a jelenséget nézzük, az okait meg sem próbáljuk feltárni. Miért marad el olyan gyakran a köszönet-nyilvánítás? Van egy természetes része. Elfelejtettem; bizonytalan vagyok a kapott ajándék véglegességében; előbb szerettem volna elmondani a hozzám közelállónak az örömömet. Félünk beismerni gyengeségünket. De lehet a hátterében gőg, a helyzet félreismerése, vagy a külső elvárások bénító ereje.
Azt gondolom, ide kapcsolható a visszajelzések hiánya is. Majd válaszolok, aztán közbe jön még néhány dolog.
Emberi kapcsolataink alapja, hogy őszintén megosztjuk azt, ami bennünk van. Tudatosan figyelünk arra, ami velünk, körülöttünk történik. Mindehhez erőt és kegyelmet kapunk Jézustól a szentmisében, az imádságban, a Szentírás olvasásában.
2016
Csak egy jött vissza …
Az ember közösségi lény. Kapcsolatokban él. Szüksége van arra, hogy visszajelzést kapjon és adjon. A hálaadás, a köszönetmondás ilyen erősíti közösségünket. Mégis milyen gyakran elfeledkezünk róla! Ha igyekszünk tudatosan tenni dolgainkat, akkor ezen a területen is előre tudunk lépni.
Egy kedves történet egy indiai szerző tollából összeszedi, ki miért nem ment vissza hálát adni. (Lsd. Érdekes gondolatok oldal/Interjú a 10 bélpoklossal) Elolvasva a riportot, melyikkel tudok azonosulni? Egészen emberiek az indokok. Azt mondják, kifogásokkal tele a padlás. Mi mindent meg tudunk magyarázni, csak hogy ne kelljen beismerni a hibánkat. Jézus nem magyarázkodást vár tőlünk, hanem azt, hogy beismerve hibánkat változzunk, alakuljunk.
Minden szentmise hálaadás. Úgy érkezhetünk, hogy végiggondoljuk, mit köszönünk meg az elmúlt hétből. Jézus tanít és táplál minket. Erejével új lendülettel indulhatunk tovább, vissza a hétköznapokba. Bennem élő Lelke jelenvalóvá teszi Isten szeretetét a mindennapokban.
2013
Hálát adok mindenért
Manapság milyen nehéz kimondani a talán egyik legfontosabb szót: köszönöm! Mennyi minden megakadályoz ebben! Sokszor csupán feledékenység, vagy a siker öröme. Néha elszalad a lehetőség rohanó világunkban. Utána pedig következik a magyarázkodás, lelkiismeretünk elaltatása. Végül már észre se vesszük, hogy elfelejtettük a köszönetet, a hálaadást.
Nézzük meg tudatosan kapcsolatainkat! Hogyan reagálok egy-egy dologra? Észreveszem-e az apró segítséget? Tudok-e válaszolni rá?
A hálaadásban benne van, hogy elismerem, segítségre szorulok. Éppen ezért visz közelebb Istenhez. Mert közelebb visz, felemel, erősít. Sokan attól félnek, hogy a gyengeségük megmutatkozik, kiderül. Pedig sokszor éppen a köszönetmondás által erősödünk meg, hiszen kapcsolataink erősödnek, tudatosodik bennem, hogy számíthatok a másikra.
Keressük tudatosan, hogyan építhetem kapcsolataimat! Erősítsük meg, hogy csak együtt haladhatunk a krisztusi úton!
2010
Hálát adok mindenért
– Csak egy jött vissza hálát adni.
Mai világunk arról szól, hogy mi jár nekem. Ami jár, azt meg kell kapnom. Azért nem tartozom köszönettel.
Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok. Mindent Istennek köszönhetek. Mid van, amit nem kaptál, ha meg kaptad, mit dicsekszel vele? Vagyis mindenért köszönettel tartozom Istennek.
– Az Eucharisztia hálaadást jelent.
Minden Szentmise hálaadás. Hálát adok Jézusnak a jelenlétért, hálát adok a kegyelemért, a táplálékért. Nemcsak a Szentmisében, hanem minden imádságomban is. És milyen jó időnként odaállni Isten elé, kiszakítani magam a mindennapok forgatagából, elmenni a templomba Szentségimádásra, csendes imára, hétköznapi Szentmisére.
– Nem csak Istennek kell hálát adnom! Mennyi apró lehetősége van a köszönet mondásának. Mennyi apró gesztust tehetek a másik ember felé. Persze, sokszor tudatosan kell keresnem, mert könnyen átsiklom felette. De minden apró köszönettel szebbé tehetem a környezetemet. Kicsi mosolyt csalhatok a másik, a munkájába görnyedő, fáradó arcára.
