2024
Vagyon – lehetőség vagy akadály?
A gazdag ifjú Jézushoz siet. Nem akarja elszalasztani a találkozás lehetőségét. Útmutatást keres, hogy mit kell még tennie. Olyan választ kap kérdésére, amely elijeszti a további úttól. A gazdagság nagy veszélye, hogy azt gondolja, maga mindent meg tud oldani. Ugyanakkor látunk olyanokat is, akik jól használják fel vagyonukat. Másokért élnek, mások javára hasznosítják azt, amijük van.
Mi az én gazdagságom? Nem csak anyagi javakra gondolhatunk. Képességeim, tehetségem, képzettségem olyan dolgok lehetnek, amit meg tudok osztani másokkal. Kész vagyok-e időmből adni? Istennek, a másik embernek? Felkínálom-e, hogy segítek másoknak? Tudják-e rólam a közösségben, hogy mihez értek, és fordulhatnak-e hozzám. Jézus mindebben példa számunkra. Ő Istenségéhez nem ragaszkodott, szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, hasonlóvá lett hozzánk, emberekhez. (v.ö. Fil 2, 5-11)
Megtartottam a parancsokat, lép oda az ifjú Jézushoz. Úgy tűnik, ez szükséges, de nem elégséges feltétele az üdvösségnek. Szét kell osztanom magamat.
Embernek ez lehetetlen, de Istennek nem. Mindez nem elkeserít, hogy akkor minek küzdeni, hanem még jobban Istenhez kapcsol. Mert tudom, a magam ereje roppant kevés, de tudom, ki az, aki segít, aki felemel, aki üdvözíteni akar.
2021
Mid van, amit nem kaptál!
A múlt heti Nagymarosi Találkozó mottója kapcsolható a mai evangéliumhoz. A gazdag ifjú tenni akart még valamit. Olyat, ami gazdagságából még kitellett. Biztosítani magamnak, a magam erejéből az üdvösséget.
Azért vegyük észre a benne lévő vágyat! Szeretnék eljutni az Isten országába. Alapvető kérdés: én szeretnék-e oda jutni?
Ugyanakkor azt is megsejtjük, hogy embernek ez lehetetlen. Tehetek sokat érte, de az még mindig nem elég. Az üdvösség alapvetően Isten ajándéka. Viszont szükség van rám is. Ami tőlem telik, meg kell tennem.
Mik az én kincseim, mi az én gazdagságom?
Amikor Jézus a gazdagság veszélyeire figyelmeztet, nem csupán az anyagiakra kell gondolnunk. Nézzem meg, mi az, amiről nem tudnék lemondani! Amihez túlzottan ragaszkodom, ami már szinte hozzám nőtt.
Érdemes felfigyelnünk az ószövetségi olvasmányra. A bölcsesség az, ami mindennél többet ér. Ezt viszont nem lehet egyik pillanatról a másikra elsajátítani. Pláne nem lehet megvásárolni. Kell hozzá élettapasztalat. Sok tudatos cselekvés, és még több csendes, Istenre figyelés. Egyikünk élete sem egy boldog, gondtalan szárnyalás Isten Országa felé. Van benne botlás, erőfeszítés, újrakezdés. Csak a célt ne tévesszem szemem elől! Éljen bennem a vágy, hogy eljussak az örök üdvösségre!
2018
Rátekintett és megkedvelte
A gazdag ifjú igyekszik. Sok mindent megtesz, még többet szeretne. Biztosítani akarja az örök életet. Azt gondolja, a maga erejéből sikerülni fog, csak meg kell találnia a megfelelő módot. Kérdez, de a válasz nem az, amire számított. Talán éppen a vagyona biztonságából igyekezett volna még többet tenni.
Isten Országa ajándék. Ami persze nem azt jelenti, hogy semmit nem kell tennem érte. Egy ajándék elfogadása és használata van, hogy áldozathozatallal jár. Megteszem a másikért, lemondok magamról. Isten Országa bizalmat igényel. Annak beismerését, hogy a magam erejéből nem megy az oda való bejutás.
Van a mai evangéliumban egy apró mondat, ami felett könnyen elsiklunk. Jézus ránézett, és megkedvelte. Odajön ez az ifjú, keresve valamit, de Valakit talál. Itt vagyunk a templomban, mi is keresünk valamit. Békességet, megnyugvást, jó gondolatokat. De mindezt csak akkor kapjuk meg, ha találkozunk Valakivel, Jézus Krisztussal. Ő rám – rád tekint, és megkedvel. Vajon találkozott-e már tekintetünk? Merek-e ránézni, vagy félek, hogy tőlem is olyat kér, amit nehéz lenne odaadni. Átélem-e a szentmisén a találkozás örömét?
Tudatosítsam magamban, Jézus megkedvelt! Be akar vezetni az örök életbe. Akit szeretek, aki fontos nekem, azért szívesen vállalok erőfeszítést. Jézus úgy szeret engem, hogy életét adta értem. Én mit szeretnék neki adni?
2015
Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
Ma sokszor halljuk, hogy játszva tanuljunk nyelvet. Manapság sokan menekülnek az erőfeszítéstől. Pedig ahhoz, hogy elérjek valamit, és hogy azt értékeljék is, teljesítményre, komoly munkára van szükség.
Környezetünk növekedésközpontú. Minden akörül mozog, hogy mennyit növekedett, mennyivel lett több. De ebben én vagyok a középpont. Rólam szól, a másik elvész mögüle.
Az üdvösség nem a saját teljesítményemen múlik. Kegyelem, Isten ajándéka. Persze ennek az igazságnak a veszélye, hogy egyáltalán nem teszek semmit. Mit kell tennem? Szolgálni, a szeretett tetteit végezni, odafigyelni a másikra. Szinte elfelejteni önmagamat, hogy a másikért éljek. Fontos tudatosítani: minél többet beleadsz, annál többet visszakapsz. Az gyarapít igazán, amit megosztottam másokkal.
Mi motivál, mi ad erőt ehhez? Az a vágy, hogy eljussak az örök életre.
Miért jövök el a Szentmisére? Csupán kötelességteljesítésből, megszokásból, vagy azért, mert él bennem a vágy, hogy találkozzam Istennel és a másik, hozzám hasonlóan élő és gondolkodó emberrel?
A gazdag ifjúban van valamiféle vágyódás az örök élet után. De úgy tűnik, ezt a maga erejéből szeretné elérni.
Jézus a gazdagság veszélyére figyelmeztet. Miért nehéz a gazdagnak bejutni az Isten Országába? Mert a vagyon rombolja a kapcsolatokat, gyengíti a vágyakozást Isten után.
A vágyakozás mögött ott van a várakozás. A ma embere szeretne mindent azonnal megkapni. A kisgyerek még a boltban a kifli végét, az ünnepelt az ajándékot, az étteremben a megrendelt étkezést. Milyen nehezen várakozunk! A gyümölcsöt nem jó éretlenül leszedni, a virág bimbóját nem szabad erőszakkal szétnyitni. A türelem megszenteli azt, amit remélünk megkapni.
Szítsuk fel ma vágyakozásunkat Isten felé! Kérjük a türelem erényét, hogy tudjuk kivárni a megfelelő alkalmat, lehetőséget.
2012
Mit tegyek, hogy elnyerjem az üdvösséget?
A gazdag ifjú kérdése az én kérdésem is, mindannyiunk kérdése. A jézusi válasz egyszerű: „Tartsd meg a parancsokat!” Vagyis alapvetően nem különleges dolgot vár Jézus, hanem a mindennapok hűségét, a hétköznapi keresztény életet.
Ugyanakkor nekem is mondja: Valami még hiányzik belőled. Mindannyiunknak van valami plusz feladata. Egy olyan terület, teendő, ami sajátosan az enyém, ami csak rám jellemző. Ez lehet sok minden. Nem is biztos, hogy különleges dolog, de az én sajátos feladatom. Persze ezt megtalálni nem mindig könnyű. Van, hogy életre szóló feladat, van, hogy egy időre szól. Ha nyitott szívvel járok, akkor felfedezhetem a környezetem igényében, képességeimben, tehetségemben.
A gazdagnak nehéz bejutni az Országba. Mi ez a gazdagság? Hogy nem csupán a vagyon önmagában, azt a gazdag családok üdvözültjei mutatják. (pl.Batthyány Strattmann László) A gazdagság az, ami eltölt, lefoglal, amire teljes odaadással figyelek. Ez a gazdagság sokszor elzár másoktól, az Istentől. Csak a magam javára akarom használni. Azt gondolom miatta, hogy a saját erőmből mindent meg tudok oldani.
A tanítványok csodálkozó kérdésére Jézus minket is megerősít: embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges. Ha használom a kegyelem erőforrását, ha tudom, hogy önmagam kevés vagyok, és ezért Istenbe kapaszkodom, van esélyem bejutni az örök életre.
Az ember szinte ösztönösen keresi, mi lesz a jutalma, megéri-e az erőfeszítés, a lemondás. Jézus már itt a földön jutalmat ígér, a másik ember szeretete, megbecsülése által. Önfeláldozó életünk végső jutalma pedig az örök élet lesz.
2009
Mit tegyek, hogy elnyerjem az üdvösséget?
Az ember biztonságra vágyik. A ma embere ezt elsősorban az anyagiakban véli megtalálni. Ha sok pénzem, vagyonom van, mindent megtehetek, megvásárolhatok magamnak. Az anyagi javak bősége sokszor önmagam felé fordít. ÉN megtehetek mindent, ÉN vagyok valaki, ÉN tudok sokat tenni, NEKEM van hatalmam. Ebben a szemléletben az ember elveszti Istennel való kapcsolatát, hamis biztonságtudatba ringatja magát. Önmaga lép Isten helyére.
Az ember szeret álmodni. Mennyi mindent megtehetnék ha … Persze, szükségesek az álmok, hogy célt tűzzön ki-ki maga elé, de ha beleszorul az álomvilágba, akkor tétlenül csak azon gondolkozik, mennyit tennék, ha ez vagy az meg lenne, ez vagy az másképp lenne.
Vajon számomra mi az, amit nem tudok elengedni? Amihez túlzottan ragaszkodom? Tudatosul-e bennem, hogy amim van, azt kaptam, azt használnom kell, nem csupán magamnak kaptam, hanem a közösség javára is. Felfedezem-e a másik szükségletét, megtalálom-e, hogy hogyan segíthetek? Merek-e hívni másokat, megszólítani másokat? Merek-e a legdrágábból, időmből adni Istennek és a másik embernek?
