2021
Nem tudjátok, mit kértek!
A gazdag ifjú a múlt vasárnapi evangéliumban határozott kérdéssel állt Jézus elé. Mit kell tennem? Ma Jakab és János fordul kérésével Jézushoz. Ők sok mindent vállaltak már Jézusért. Otthagyták munkájukat, addigi életüket, és követték Jézust. Ugyanakkor érezzük rajtuk, hogy még nincsenek teljesen tisztában mindazzal, amit vállaltak. A saját elképzelésük szerinti legjobb helyet szeretnék maguknak megszerezni.
Tegyük fel a kérdést, hogy a helyemen vagyok-e? Abban a hivatásban, életállapotban, amelyben élek? Mi a jele ennek? Hogy örömöm telik benne. Hogy a nehézségeit is viselni tudom. Hogy van bennem egy megelégedettség. Hozzákapcsolva, hogy nem a másikhoz mérten érzem jól magam abban a helyzetben.
Jézus közelében lenni, Országában már nem fizikai helyezkedést fog jelenteni.
Szolgálatára lenni a másik embernek. Nem könnyű feladat. Egyrészt, mert a mai közgondolkodás a szolgálatot negatívan állítja be. Másrészt, mert a szolgálatban is van, hogy magamat igyekszem előtérbe állítani. Arra szeretnék törekedni, hogy magamról elfeledkezve tegyem a jót, szolgáljam a másik embert, végezzem keresztényként feladatomat!
2018
Aki első akar lenni
Emberi életünk egyik alapigénye, hogy értékesek legyünk. Fontos, hogy elismerjék, amit teszünk. Hogyan próbálok kitűnni a szürkeségből? Szeretnék valami nagyot tenni. Olyat, amit sokan látnak, elismernek.
Az evangéliumban Jézus arról beszél: „…ha valaki első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája!” Vagyis figyelmünk a másik ember felé kell irányuljon. Elfeledkezve magamról a másikért szeretnék tenni. Sajnos ma a szolgálat nem jól csengő fogalom. Egyre hangsúlyosabbnak tűnik a világ gondolkodásában, hogy magam vagyok a fontos. Nekem legyen jó, eredményes, hasznos. Keresztényként szeretnénk megmutatni a szolgálat fontosságát, a másik felé fordulás értékét.
A szolgálat egyik formája a misszió. Jézus küld bennünket, hogy tegyük tanítvánnyá a népeket. Ez egyrészt arról szól, hogy a távoli, még Krisztust nem ismerő népekhez elvigyük az örömhírt. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy sokan, akik körülöttünk élnek, nem ismerik a jézusi tanítást. Feléjük is szól küldetésünk.
Hogyan tudok tanúságot tenni? Ismerem Jézust és a tanítását, magamat, életemet e szerint alakítom. Készen vagyok arra, hogy válaszoljak, ha reményem felől kérdeznek.
2015
Aki első akar lenni…
Bennünk élő vágy – alapigény – hogy értékesek, elfogadottak legyünk. Szeretnénk kitűnni valamivel, szeretnénk megszerezni valamilyen területen az első helyet. Feltekintünk a bajnokokra, akik sikereket értek el. De vajon azt is látjuk-e, hogy ők mennyi munkával, erőfeszítéssel, lemondással jutottak fel a csúcsra?
Jakab és János áll előttünk az evangéliumban. (másik változatban édesanyjukkal mennek Jézushoz) Él bennük a vágy, hogy közel legyenek Jézushoz, hogy egészen mellette legyenek. Hogy ezt hogyan érjék el, még nem egészen tudják. Még nem ismerik teljesen Jézust, és az Ő művét. Persze mindent vállalnak, akár látatlanul is, mert így érhetik el céljukat. Végül is – vértanúságuk mutatja – megtalálják a megfelelő utat. Milyen sokszor tapasztaljuk szentségekre készülve, hogy mindent vállalnak, de hogy belülről is megérintette-e őket a szentségekre vágyakozás, azt nem mindig lehet látni.
Hogyan lehetek egészen Jézus közelében? Úgy, hogy a szolgáló szeretetben próbálok sokat tenni.
Mennyire ismerem Jézust, és az ő művét? Hívására csak külsőleg, vagy belső meggyőződésből válaszolok?
2012
Hogy Jézus mellett lehessünk dicsőségében …
Jakab és János elmondják Jézusnak legfőbb vágyukat, hogy egészen közel legyenek Jézushoz dicsőségében. Persze, hogy ez mit is jelent, hogyan jutnak el oda, minderről fogalmuk sincs.
Jézus közelében lenni, mindannyiunk vágya. Éppen ezért igyekszünk Jézusra, az Igazságra, a világ világosságára építeni életünket. A hit éve is arra biztat, hogy ne egy szokásra, hanem Jézus Krisztusra alapozzuk életünket.
Vajon tudjuk-e mit kérünk, amikor Jézushoz fordulunk? Vajon csupán saját elképzelésem él bennem, vagy hagyok helyet Jézusnak is tervezéseimben, elgondolásaimban?
Jézus követése nem könnyű séta, nem egy erőfeszítések nélküli hazatalálás országába. Bizony meg kell küzdenünk érte, vállalnunk kell az erőfeszítéseket. Ki kell innunk Jézussal a kelyhet, hogy vele együtt beléphessünk dicsőségébe.
A Jézussal való élő kapcsolatom, a bennem égő tűz mások felé fordít. Amit átélek, amit megtapasztalok Jézussal, azt kell, hogy továbbadjam. Erről szól a misszió, amelyre a mai vasárnapon különös módon figyelünk. A mi missziós munkánk a hátország munkája. Imánk és egyéb támogatásunk erősíti a távolban dolgozókat. De missziós munkára szükség van a mi környezetünkben is. Milyen sokan vannak, akik nem hallottak Jézusról, akik nem tapasztalják meg szeretetét. Jézus minket akar használni, hogy eljuthasson sokakhoz. Arra hív, hogy éljük meg keresztény életünket, és örömhírét vigyük el másokhoz! Ő nem hagy magunkra bennünket, támogat és erősít napról napra!
2009
Menjetek el az egész világra…!
Ti vagytok a föld sója, a világ világossága…!
Missziós világnapot ünnepel ma Egyházunk. A misszió, hitünk továbbadása, Jézus parancsából származik, amelyet Máté evangéliumának végén olvasunk.
Elmenni az egész világra – vannak, akik azt kapják hivatásuknak, hogy távol hazájuktól éljék és hirdessék Isten szeretetét. Legtöbben azonban Lisieux-i szent Teréz útját járhatjuk, aki ki sem mozdulva kolostora falai közül a missziók védőszentje lett, mert imádságában állandóan jelen volt a missziókért való fohászkodás. Mi is, akik hiszünk az ima erejében, sokat tehetünk a missziókért.
Elmenni az egész világra – nem kell messzi földrészekre mennünk, hogy olyanokkal találkozhassunk, akik nem ismerik Istent, vagy éppen hamis képük van Istenről, és ezért nem keresik, nem tudnak Vele kapcsolatba kerülni. Elmenni az egész világra azt is jelenti, hogy saját környezetemben igyekszem megmutatni Isten szeretetét. Csendesen, sugározva a szeretetet, máskor szavakkal is, ha erre lehetőségem van. Mindezeknek az az alapja, hogy komolyan veszem a magam hitét, hogy igyekszem aktívan bekapcsolódni egyházunk, egyházközségünk életébe.
Természetes, hogy nem tudok mindenre válaszolni, hogy nem tudok mindenkin mindenben segíteni, de ha benne élek a közösségben, akkor tudni fogom, ki az, aki segíthet, kihez kell küldeni az illetőt.
Missziós vasárnap üzenete tehát elsősorban nekünk szól. Hogyan élem meg a hitemet, hogyan próbálom a magam helyén továbbadni. Gondoljuk végig, és beszélgessük át családunkban is: milyen lehetőségeim vannak, kit tudnék megszólítani? Milyen félelmek munkálkodnak bennem, ha a misszióra gondolok? Isten mindenkit a maga módján hív, hogy szeretetét továbbadja. Csak találja meg ki-ki azt, ahogyan Jézus missziós parancsát teljesíteni tudja!
2006
Kéréssel fordulni Isten felé
A Zebedeus fiúk, Jakab és János, kimondják a bennük élő vágyat. Mernek Jézushoz fordulni kérésükkel. Odaáll kérdésével a gazdag ifjú is.
Nem könnyű kérni a másiktól. Gyengeségünket, hiányunkat áruljuk el vele. Én nem tudom megtenni, segítségre szorulok. A mai ember különösen ilyen, mert azt sulykolja belé minden, hogy erős vagy, rendíthetetlen, nincs szükséged másra, Istenre se.
Látszólag a kérés – Jakab és János kérése – jó kérés. Hiszen nem földi dolgot kérnek. Ott vannak Jézussal, vele szeretnének lenni a mennyben is. Besétálni a dicsőségbe.
A sportolóra, aki nyer az olimpián vagy a világversenyen, sokan úgy tekintenek, hogy milyen jó neki. De azt a sok lemondást, ami a győzelem mögött van, a sok edzést, erőfeszítést nem látják. Pedig az is hozzátartozik a győzelemhez.
Merjünk mi is bátran kérni Jézustól, de jól akarjunk kérni. Tudva azt, hogy sok munka, áldozat kíséri életünket, de sok öröm is fakad minden erőfeszítésből.
Minket is megkísért a vágy, hogy könnyen jussunk előre. Bennünk is fölvetődik a kérdés: a másiknak miért megy jobban? Vajon akarok-e tenni azért, hogy a saját környezetemben jobb legyen? Vajon vállalok-e erőfeszítést, áldozatot azért a közösségért, amelyben benne vagyok? És kimerem-e mondani fájdalmamat, félelmemet, vágyaimat?
