Kategóriák
A évben Heti hírlevél elmélkedései

Évközi 21. vasárnap A év

2023

Ti kinek tartotok engem?
Jézus és Péter párbeszéde klasszikussá vált keresztény körökben. Jól ismerjük, rendszeresen halljuk a szentmiséken. Éppen ezért meg van a veszélye, hogy csak a felületén maradunk.
Ki nekem Jézus? Valóban az Isten Fiának tartom? Mit jelent ez az életemben?
Vasárnapról vasárnapra elmondjuk a hitvallást. Gyerekként tanultuk meg. De vajon átelmélkedtük-e már?
Fontos, hogy együtt, azonos szöveggel imádkozzuk ezt a meghatározó részt. Ugyanakkor: meg tudom fogalmazni hitemet saját szavaimmal?
Azt is tudjuk, tapasztaljuk, érezzük, hogy mindez: a hitvallás elmondása és az ehhez alakuló életünk, nem a saját erőnkből valósul meg. Nem a test és vér nyilatkoztatta ki neked, hanem Mennyei Atyám. Akkor marad élő a hitem, ha kapcsolatban maradok a szőlőtővel, az Istennel, ha naponta olvasom szavát, elé állok az imádságban, gyakran táplálkozom Krisztus testével.
A vasárnaponként megerősített hitvallásnak egész életünket át kell járnia. Persze a hétköznapokban nem feltétlenül könnyű hitem szerint élnem. Mégis, a beszédemben, a magatartásomban jelen kell lennie keresztény hitemnek. Újra és újra szeretnénk megerősíteni, hogy a világ változandóságai közepette is szívből ragaszkodjunk Istenhez!

2020

Te vagy a Krisztus!
Péter hitvallása áll előttünk a mai evangéliumban. Hétről hétre elmondjuk a hitvallást a szentmisében. De mit is jelent számunkra ez a megvallás?
Kimondott szavuk hatással van életünkre. Nemcsak gondolunk rá és magunkban suttogjuk, hanem hangosan is kimondjuk. A kimondott szónak súlya van!
A Krisztusba vetett hit odaadott életet jelent, amelyhez hozzátartozik a keresztjében való osztozás.
Mindez azt eredményezi, hogy életünk súlypontja Krisztusban van. Olyan, mint a vitorlás tőkesúlya. Biztonságot ad.
Persze van, amikor könnyű hitünk szerint élni. Amikor támogat a környezet, amikor sokan hasonlóan gondolkodnak. Viszont amikor hitünk tanítását a világ elutasítja, akkor nem könnyű hitvalló módon élni.
Ahol ma különösen is fontos lenne keresztényként tenni és beszélni:
• A házassággal kapcsolatos kérdések. Mind a felkészülésben, mind a megélésben.
• Az élet védelme. A fogantatástól a természetes halálig.
• A vasárnap megszentelése. Ez nem csak a szentmisén való részvétel, hanem az egész napnak ünneppé tétele.
Fogalmazzuk meg ma sajáthitvallásunkat! Keressük meg azt, amiben sürgősen lépnünk kellene! Kérjük mindehhez Krisztus Urunk segítségét!

2017

Te vagy a Krisztus!
Jézus kérdése – Ti kinek tartotok engem? – ma nekem szól. Ki Ő az életemben? Nem érdemes elakadni a világ Jézusról szóló felfogásán. Az a fontos, hogy a magam hite erős legyen. Péterrel együtt ma megvallhatjuk: Te vagy a Messiás, te vagy az Isten Fia!
Hitvallásunk alapja egyrészt a megismerés. Hálát adhatok azokért, akik hitre vezettek. Másrészt a folyamatos kapcsolat Istennel. Ez a kapcsolat kegyelem forrása életemben. Ha Őt vallom mesteremnek, vezetőmnek, akkor követnem is kell.
Milyen a hitem valójában? Sík Sándor így vall erről:
„Hiszek, és hitem súlyos és kemény.
Nem tünde tan, nem pille vélemény.
Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán:
Igen és nem, kereken, magyarán.
Semmi csűrés és semmi csavarás,
Ínyeskedés és köntörfalazás:”
Hitem alapja a Szentírás, az Egyház hagyománya és az Istennel való kapcsolat. Ez alakítja az életemet. A teljes hitet elfogadom, és igyekszem aszerint élni. Mindebből tanúságtétel fakad. Környezetem megérzi rajtam, hogy kihez tartozom, hogy elköteleztem magam egy Személy, Jézus Krisztus mellett.
Ma gondoljam végig, milyen is a hitem, majd kérjem Jézus kegyelmét, erősítse meg hitemet!

2014

Ki nekem Jézus?
Hiszek, tudom, hogy kinek és tudom, hogy miért.
Hiszek, és életemet adom e hitért.
Hiszek, és hitem ad nekem erőt,
Hiszek, és életemmel világítok a világ előtt.


E világ változandósága közepette akarunk ragaszkodni Istenhez – ezt kérjük a mai könyörgésben. A változó világ a fejlődésben mutatkozik meg. Ugyanakkor úgy tűnik, ez egyre jobban gyorsul. Még alig tudatosodott bennünk egy új dolog, máris itt a következő. Mindez könnyen elbizonytalanít minket. Ebben a helyzetben még jobban szükséges a szikla alapra, Jézusra építeni. Hiszen Péter – akinek a neve kősziklát jelent – attól válik sziklává, hogy Jézus azzá tette. A Péter utóda vezette Egyház ma az a szikla alap, amelyre bátran építhetünk.
Péter hitvallása minket is hitvallásra biztat. A hitvalló embert az jellemzi, hogy amit kimond, ahhoz tartja magát. A viharban is áll, és ezáltal jellé válik a környezetében, jellé válik a világban.
Péter hitvallása arra biztat ma minket, hogy fogalmazzam meg én is a hitemet!
Hiszek Istenben, aki Atya, Fiú és Szentlélek.
Hiszek az Atyában, aki teremtett meghívott és megtart. Hiszek a Fiúban, aki megváltott. Hiszek a Szentlélekben, aki ma is vezet.
Hiszem, hogy Jézus közösségbe gyűjti ma is a benne hívőket. Hiszem, hogy meghívott és meg is akar tartani. Hiszem, hogy örök életre teremtett, és helyet készít számomra Országában.

2011

Ki nekem Jézus?
Hiszek, tudom, hogy kinek és tudom, hogy miért.
Hiszek, és életemet adom e hitért.
Hiszek, és hitem ad nekem erőt,
Hiszek, és életemmel világítok a világ előtt.
Szent István, akit tegnap ünnepeltünk, sziklára épített házat és hazát. Felismerte, hogy nincs más út, ez az egyetlen, amelyen célt lehet érni. A szikla Péter és a vele levők, vagyis az Egyház. Szent István saját életén keresztül igyekezett megmutatni, mit is jelent hinni. Komolyan vette, amit hirdetett.
Én mennyire veszem komolyan hitemet? Mennyire alakítom hitem szerint életemet? Ha válaszolok szívből, Jézus apostolainak, és rajtuk keresztül nekem, személyesen is feltett kérdésére, akkor ez a felelet életet formáló, alakító válasz lesz.
Régen talán könnyebb volt megélni a keresztény hitet. A család, a környezet természetes módon támogatta, erősítette az embert. Ma ezek a támogató erők mintha szétzilálódtak volna. Éppen ezért kell ma jobban építeni a közösséget. Fontos ma komolyabban egymásra figyelnünk.
Mi kell ma a hiteles és komoly keresztény élethez?
Szilárd értékrend. Tudom, mi a jó és mi a rossz, ezt ki is mondom, meg is mutatom.
Elkötelezett élet. Vállalom értékrendemet, az Istentől kapott értékek alakítják életemet, és nem a magam szája íze szerint formálom az értékeket.
Közösség. Egymásra figyelő, a másikat segítő, támogató emberek együttese, együtt haladása lesz igazán példaadó a mai társadalomban.
Ma, amikor megvalljuk hitünket a Szentmisében, tegyük ezt megfontoltan, egészen tudatosan!

2008

Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!
A minap a Mária rádiót hallgattam útközben. Arról volt szó, mi a kedvenc részünk a Szentírásban, mit lenne jó kívülről megtanulni. A mai szakasz, amit hallottunk bizonnyal tartozhat azon részek közé, amelyet jó, ha kívülről tudunk, amely jó, ha sokszor eszünkbe jut .
Egyrészt minket is hitvallásra hív! Kinek tartom Jézust? Mit jelent nekem az Ő személye? Csupán egy nagy ember, vagy valóban életem alapja, valóban a megváltóm? Ennek a hitvallásnak persze következményei vannak életemre. Mert ha Ő a legfontosabb, ha valóban krisztusi, azaz keresztény vagyok, akkor életemnek egyre jobban kell hasonlítani az Ő életére.
Persze ebben nem vagyok egyedül. Hiszen Péter az apostolok nevében válaszol, és Jézus nem magányos harcosnak, hanem egy közösség tagjának hív. Ezt a közösséget építi sziklára, amelyen a pokol kapui nem vesznek erőt. És ez a másik, amiért fontos ez a szakasz a számunkra. Két okból. Az egyik, hogy lehet a világ bármennyire is ellene, próbálhatja sokféle módon, hogy az Egyházat elhallgattassa, nem fog sikerülni, a végső győzelem Krisztusé. A másik, hogy nem kell attól félnem, hogy egy rossz döntésem, rossz szavam, bűneim, hibáim romba dönthetik az Egyházát. Tudja, ismeri az embert. Mégis megbízik bennünk. Ez egyrészt nyugalmat, biztonságot ad, másrészt felelősséget ró ránk.
A napokban ünnepeltük szent István királyt, aki sziklára építette hazánkat. A hit szikláján állunk, és szeretnénk minél többeket erre a sziklára magunk mellé állítani. Ha Krisztussal járjuk utunkat, Ha kegyelmét napról napra kérjük, akkor bízhatunk abban, hogy általa jellé válhatunk, sokan látják meg az igaz életet, sokan ismerik fel Krisztus jelét és munkálkodását életükben.

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük