2020
Amikor úgy tűnik, Isten hallgat
A ma emberét sokszor megkísérti, hogy azonnali eredményt vár.. Visszajelzést a kérdésére, elismerést a munkájára. Ehhez kapcsolódik még az eredményesség, az azonnali haszon csábítása.
A természet világától elszakadó ember egyre nehezebben tud várni. Egy kapcsolat megérését, egy munka elkészültét, a termőre forduló fát. Kiveszőben van a hosszú távú gondolkodás.
A kánaáni asszony Jézussal való találkozása segít bennünket abban, hogy Istennel – és a másik emberrel – való kapcsolatunkban legyünk türelmesek, kitartóak, leleményesek.
Isten nem olyan, mint egy automata, aki azonnal válaszol. Hallgatásával is vezetni, tanítani akar bennünket.
Plébániai közösségünkben évről évre a nyár vége felé közeledve ünnepeljük templomunk búcsúját. Ez alkalmat ad a visszatekintésre és a tervezésre is. 15 év közös útját szemlélhetjük, annak örömeivel és kudarcaival együtt. Számomra egyre hangsúlyosabbá vált, hogy minden csak az egyre mélyülő Isten kapcsolatból fakadhat. Ez többet jelent, mint önmagában a szentmisén való részvétel, vagy a program kezdetén elmondott ima. Belső hozzáállássá kell válnia annak, hogy Jézus a Megváltó, aki összehívott, vezet és küld bennünket. Ha előre tekintek, erre az útra szeretném meghívni a testvéreket!
2014
Asszony, nagy a te hited!
Templomunk búcsúünnepének örömével, Mária mennybevétele ünnepének fényével állunk Isten elé. Rácsodálkoztunk Mária hitére, aki kimondta az Igent Isten akaratára. Benne lett emberré az Ige, egész életével őt szolgálta, magasztaló énekével naponta hálát adunk Istennek, akinek kegyelme minket is kísér.
A mai evangéliumban egy másik asszony lép elénk. Benne is van valamilyen hit. (Dávid fia, könyörülj rajtam!) Helyzetéből adódóan kívül van a választott népen, mégis hallott Jézusról, mégis felébredt benne a hit. Kérése kitartó, Jézus hallgatása, elutasítása nem keseríti el.
Mi, mai emberek sokszor úgy vagyunk, ahogy Koncz Zsuzsa énekelte egykor: „nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem!” Vagy: egyszer kértem, nem tette meg, akkor már újra nem megyek oda hozzá. Nekem ez utóbbi sokszor nehéz. Kérek valamit, ami nem teljesül, nem szeretem újra és újra kérni. Az meg még nehezebb, hogy jelezzem, valami elmaradt.
A másik szempont, amiről az evangélium szól, és ami megjelenik Izaiás próféta könyvében is, hogy bár Jézus földi működése nagyrészt Izrael népéhez szól, Isten a szeretetét minden nemzetre ki akarja árasztani. Mennybemenetelekor küldi is a tanítványokat az egész világra. Nem zárkózhatunk be, nem zárkózhatunk el a kívül állók elől. Szent István király közelgő ünnepe alkalmat adhat, erősíthet abban, hogy a távol járók felé is közvetítsük Isten szeretetének üzenetét.
2011
Asszony, nagy a te hited!
A kánaáni asszony kitartó kérését csodálhatjuk a mai napon. Persze furcsálljuk Jézus elutasítását, de ha ismerjük Őt, aki tudja, mi lakik az emberben, megsejtjük, hogy előre tudta, mit fog tenni az asszony. Ilyen módon számunkra is tanítást ad, hogy bátran, kitartóan kérjük Jézustól kegyelmét.
Amikor hétről hétre eljövünk a templomba, ezt az állhatatosságot mutatjuk meg, erősítjük meg. Éppen ettől válik a templom fontossá számunkra. Mert bárhol imádkozhatunk, mégis, azzal, hogy eljövünk, rászánjuk az időt Istenre. Megérezzük azt is, találkozva a keresztény közösséggel, milyen jó, hogy nem csak magam imádkozom, hanem együtt közösen kérjük Urunkat.
Ma este számunkra kettős ünnep kezdődik. Ünnepeljük Isten kegyelmét, hogy Máriát élete végén felvette a mennybe, és ünnepeljük templomunk védőszentjét. Éppen ezért számunkra Mária alakja nem csak egy-egy ünnepnapon áll előttünk, hanem napról napra, ha betérünk templomunkba. Hogyan tekintek a Szűzanyára? Meglátom-e, hogyan támogat életemben? Tapasztalom-e rajta keresztül Fia erejét, kegyelmét?
Templomunk búcsúünnepe hálaadásra késztet bennünket. Megköszönjük mindazt, amit kaptunk ezen a helyen. Ugyanakkor az ünnep indít is minket. Szeretnénk a következő időszakra Isten kegyelmét kérni. Szeretnénk tudatosabban élni keresztény életünket, szeretnénk megszólítani, meghívni másokat. A mennybefelvett Boldogasszony közbenjárása támogat bennünket, kíséri mindennapjainkat, és szent Fiához vezet el bennünket.
2008
Asszony, nagy a te hited!
Időnként látunk a városban olyan embert, aki kiabál, kicsit összefüggéstelenül, belekiabálja a világba, fájdalmát, problémáját. Mennyire zavar az ilyen ember! Gyorsan továbbmegyünk, igyekszünk elkerülni, tudomást sem venni róla.
Persze más, amikor – a Szentírásban több helyen – Jézus után kiabálnak. Ők ugyanis valamit kérnek, valamire számítanak, konkrét kérésük van. Ez a Jézus után kiáltás hitüket is kifejezi, és mutatja, hogy nem lehet őket egyszerűen elhallgattatni.
A mai példázat asszonya ráadásul komoly elutasítást kap Jézustól. Ez bizony meglepő lehet számunkra. Hiszen mindenkin segít, talán máshol nem is utasít vissza segítségkérőt. Úgy tűnik, az asszonynak erősebb próbát is kiálló hite van. Még ezt az akadályt is veszi. Leleményes válasza Jézus elismerését váltja ki, kérése megvalósul.
A ma emberére különösen is jellemző, hogy könnyen feladja. Elsőre nem sikerült, nem is érdemes küzdeni, harcolni, keresni a megoldást. Elsőre nem jött a programra, miért hívjam újra. Kértem, hívtam, de semmi válasz. Pedig ha keresném, hogyan lehet megszólítani, miért van benne az ellenkezés, mitől fél, mi rettenti vissza, lehet, hogy egy idő múlva sikerrel járnék. Egy történet szerint 10 misszionárius sorban, egymás után indul az emberevő törzset megtéríteni. Az első hatot megeszik. A hetediket és a nyolcadikat megölik, de nem eszik meg. A kilencediket jól megverve elzavarják, a tizedik szavára megtérnek. Nem tudhatom, hányadik vagyok a sorban. Nem tudhatom, mikor érik meg a másikban a hívó szó. De tennem kell, mert ha kilépek a sorból, csökken az esélye, hogy Jézus műve megvalósuljon a világban.
