2021
Én vagyok az élet kenyere!
A kenyérszaporítást megtapasztalt nép keresi Jézust. Ugyanakkor benne embert lát, még nem fedezi fel a jézusi tettekben a valóságos Istent. A tanítványok is majd az utolsó vacsorán kezdik megérteni, hogyan adja Jézus önmagát eledelül.
Az első keresztény évszázadokban megerősödött a hit, hogy Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Majd a racionalizmus megerősödésével ez a hit elbizonytalanodott. Gyakran ma is nehéz meglátni hitünk szemével a fehér ostyában üdvözítő Urunkat.
A régi ember tudta, mi mindent kell tenni azért, hogy kenyér kerüljön az asztalra. Ma egyszerűnek tűnik, hogy leveszem a bolt polcáról. Esetleg otthon a kenyérsütő gépet használom, amibe be kell tenni az alapanyagokat, majd kivenni a kész kenyeret. A kapcsolat, hogy a más területen elvégzett munkámmal végül is a mindennapi kenyeremet készítem, elhalványult.
Mintha a lelkünk táplálása is nehezebbé vált volna. Kevésbé vállaljuk az erőfeszítést. Keressük a kényelmesebbet, olyan helyet, ahol a szó meg tud érinteni, de végül is magam maradok. Elfelejtjük, hogy Jézus közösséget alapított, ahol együtt könnyebb haladni az örök élet útján.
Keressük bátran, így, augusztus közepe felé közeledve, hogy ősztől milyen módon szeretnénk tenni valamit a közösségért! Amikor tervezzük a kezdődő munkaévet, nézzük meg azt is, mit tudunk odatenni a plébániai közösség asztalára, milyen feladatba tudunk bekapcsolódni!
2018
Az örök élet kenyere
Mai környezetünk azt sugallja számunkra, hogy az ember elég önmagának. Akkor és addig ér valamit, ha maga mindent meg tud oldani. Olyan ez, mint a pár éves kisgyerek ’én egyedül’ korszaka.
Nemrég volt a hírekben, hogy egy már évek óta halott embert találtak egy lakásban. Senkinek nem tűnt fel a hiánya.
Manapság egyre nehezebben vesszük észre azt, ami túlmutat ezen a földi léten. Bezárulunk, beleszürkülünk életünkbe. Pedig ha befelé tekintünk, felfedezzük a végtelenbe mutató vágyunkat. Mögötte ott sejlik az örök élet. Jézus kegyelme, szava ezt erősíti meg bennünk. Ha tudunk csendet teremteni magunkban, meghalljuk ezt a halk hívó hangot.
Ha nemcsak túlélni akarjuk földi létünket, hanem lehetőséget látunk benne, felfedezhetjük végső célunkat is.
Jézus az örök élet kenyerét kínálja számunkra, Ez túlmutat evilági létünkön. Ébreszti vágyunkat, erősíti akaratunkat, hogy tovább haladjunk az örök élet útján.
Az Oltáriszentségben Jézus egészen közel jön hozzánk. Kezünkbe adja önmagát. Táplál, mellettünk áll, vezet. Keresztény hitünknek érdekes ez a kettőssége. Isten a hatalmas, a megközelíthetetlen, mégis egészen közel van, mindenben hasonlóvá vált hozzánk, a bűnt kivéve.
Hallgatva Jézus szavát erősödik a magam hite, és erősödik a közösség is. Éljünk bátran Isten kegyelmi erejével!
2015
Aki e kenyeret eszi, örökké él!
Jézus, az örök élet kenyere, szellemi-lelki táplálékként önmagát adja nekünk. Ez a táplálék felfelé emel, az örök élet felé vezet bennünket. Megerősít az úton, hogy legyőzzük a nehézségeket, a kísértéseket.
Mit mondhatunk az örök életről?
Földi életünk nem a semmibe hullik. Van folytatás! A halál kapu, amely az örök életbe vezet bennünket. Mindezt Jézustól tudjuk, ő beszél erről az életről.
Az örök élet tökéletes élet a Szentháromsággal. „A keresztény, aki halálát Jézuséval egyesíti, úgy nézi a halált, mint a Hozzá érkezést és belépést az örök életbe.” (KEK 1020) „A halál véget vet az emberi életnek, ami eddig nyitott volt a Krisztusban megjelent isteni kegyelem befogadására vagy elutasítására.” (KEK 1021)
Az örök élet országába való belépéshez egészen tisztának kell lennünk. A tisztulás helye, állapota teljesen különbözik a kárhozat állapotától, büntetésétől, a mennyországot nyitja meg nekünk.
Az örök élet valódi és teljes élet. Erre az életre vágyunk, ezt munkáljuk – Isten erejével – földi életünk során. Az élet kenyere táplál és erősít ezen az úton. Erősítsük meg az örök életbe vetett hitünket!
2006
Az örök élet kenyere
Gyermekkorom kedves regénye a Sivatag szelleme. Karaván halad át a sivatagon, akik rablók kezei közé kerülnek. Ellenállásukat úgy törik meg, hogy elfolyatják vizüket, amitől ember és állat egyaránt eltikkad, így harc nélkül remélik megszerezni a zsákmány. Megmentőik megölik a rablókat, és vizet hoznak embernek, állatnak, így felfrissülve folytathatják útjukat.
Nem csak testileg, lelkileg is elfáradhat az ember. Ahogy Illés belefárad a küzdelembe. A mindennapok küzdelmei elhomályosíthatják a célt, az Istent Országát.
Isten minket is meg akar erősíteni. Magához hív, pihentet, táplál. Hogy azután újult erővel legyen kész az ember meghallani és megtenni a küldetést, melyet Isten ad nekünk.
Ez a táplálék, amellyel Isten fel akar frissíteni, meg akar erősíteni, az Oltáriszentség. Ne hagyjuk a víz mellett szomjazni lelkünket, ne hagyjuk a kenyér mellett éhezni lelkünket. Éljünk bátran az Isten által felkínált táplálékkel, a kegyelemmel.
Ahogy minden étkezéshez előkészületre van szükség, úgy a lélek táplálásához is szükség van előkészületre, bűnbánatra, önvizsgálatra. De Isten felkínálja naponta számunkra a bűnbocsánat, a megtisztulás lehetőségét. Éljünk bátran az Isten által felkínált kegyelmi eszközökkel.
Feladatunk: megmutatni a világnak az utat, az isten erejét.
