Kategóriák
B évben Heti hírlevél elmélkedései

Évközi 20. vasárnap, B év

2018

Az én testem valóban étel!
Jézus a kafarnaumi beszédben az élet kenyerének nevezi önmagát. Hangsúlyozza: az én testem valóban étel. Nem egy jelről, jelképről beszél. Az utolsó vacsorán majd a tényleges formát is meghatározza, amikor a kenyérre mondja, ez az én testem, a borra pedig, ez az én vérem.
Itt még talán jogosnak is tűnhet a zsidók kérdése, hogyan adhatja ez a testét eledelül?
Mai racionalista korunkban nehezen érthető, elfogadható a jézusi mondás. A hiszem, ha látom alapon gondolkodó ember nehezen lát a felszín mögé. Hogyan lehet jelen a kicsiny ostyában Jézus? Hogyan változhat át egy ember, a pap, szavára a kenyér és a bor lényege? Gyakran, amit eszemmel nem láthatok át, azt nem tudom elfogadni. Ebből fakad a mai korunkat súlyosan érintő hit hiány. A láthatatlan Istent, a bensőnkben megszólaló hangot valóságosként elfogadni nem könnyű.
A hit, amelyet megélni igyekszünk, megmutatja, hogy nem kell mindent megérteni. Ha ezt a hit területén sikerül megvalósítani, ez emberi kapcsolataimat is megkönnyítheti. Nem kell feltétlenül megértenem a másikat, hogy mit miért tesz. Ha elfogadni igyekszem olyannak, amilyen, szebbé teszi kapcsolatunkat, közelebb hoz egymáshoz minket.
Mi, hívő emberek naponta találkozunk Istennel, gyakran jelen vagyunk a szentmisén, táplálkozunk az élet kenyerével. Legyünk nyitottak, valóban hívők, hogy megtapasztalhassuk Isten közelségét, megerősítő kegyelmét!

2015

Én vagyok az élet kenyere
A kafarnaumi beszédet olvasva János evangéliumából eddig inkább gyakorlati kapcsolatunkat néztük Jézussal, az általa adott táplálékkal, amely önmaga. Felkészülten akarunk részesülni Krisztus testében. Rendszeresen szeretnénk ilyen módon is találkozni Jézussal. Ugyanakkor fontos átgondolni, mit is rejt hitünk, mit is tanít egyházunk az Oltáriszentségről.
Jézus az élet kenyerének mondja önmagát. Az utolsó vacsorán pedig testének és vérének mondja a kenyeret és a bort. Nem hasonlatokban beszél. Nem jelképeket említ. Én vagyok az élet kenyere. Az én testem valóban étel. Ez az én testem. Kemény, kijelentő mondatok. A valóságot jelölik meg. Éppen ezért hittel valljuk, hogy Jézus valóságosan jelen van a kenyér és a bor színe alatt.
Ugyanakkor az Oltáriszentség – és az azt létrehozó liturgia, a Szentmise – csúcs és forrás számunkra. Hetünk csúcspontja, mindennapunk erőforrása. Jézus parancsa nyomán – ezt cselekedjétek az én emlékezetemre – végzi az Egyház a kenyértörést, ahogyan az első keresztények nevezték az emlékezést.
Mindez nem csupán emlékezés egy régmúlt eseményre. Az utolsó vacsora szavainak felidézése jelenvalóvá teszi Jézus áldozatát, és szétosztja annak gyümölcseit. Éppen ezért a szentmise több mint egy emlékezés, a szentmise a keresztáldozat megjelenítése.
A kenyér és a bor emberi munkánkat, egész emberségünket jelenti. Emberi táplálék, ebből lesz az élet kenyere és a lélek itala.
Erősítsük meg ma hitünket Jézusban, aki az élet kenyere, aki táplálni akar minket!

2012

Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet annak örök élete van!
Az örök életre vágyunk, amely teljes élet a Szentháromsággal. Úton vagyunk Isten Országa felé. Ezen az úton táplál és erősít bennünket az Élet Kenyere, amely Jézus teste.
A görög szó, eucharisztia, jelenti egyrészt az Oltáriszentséget, másrészt a Szentmisét, amelyben e szentség létrejön. A görög szó hálaadást jelent. Minden Szentmisében hálát adhatok életemért, a kapott kegyelemért, a megharcolt jó harcért. Hálát adhatok a táplálékért, amelyet kapok Jézustól.
Mit jelent nekem az Oltáriszentség? Hogyan élem meg a találkozást a köztünk lévő Úrral? Ha nem mehetek, ha nem áldozhatok, azt hogyan élem meg? Hiányzik-e a Szentmise, a szentáldozás?
Az Oltáriszentség erőforrás. Hogyan tapasztalom meg életemben Isten erejét? A Szentmise csúcs és forrás. Hetem csúcspontja a Jézussal való találkozás, fontos lenne, hogy ebből merítsek erőt a hétköznapok küzdelmeihez.
A szentáldozásra elő kell készülnöm. Ez jelenti egyrészt a bűnbánatot. Szükséges a rendszeres, gyakori szentgyónás, de minden Szentmise kezdetén bűnbánattal állunk Jézus elé. (Ha erről lekések …) Az előkészület másik része a szentségi böjt. Hivatalosan a szentáldozás előtt egy órával nem ehetek semmit. Én szívesebben tartom azt, hogy a Szentmise kezdete előtt egy órával már ne egyek.
A Szentáldozás gyümölcse, hogy egyesülök Krisztussal, ez elválaszt a bűntől, és összekapcsol a többiekkel, ezáltal létrehozza az Egyházat.
Ami távol tart a szentáldozástól, a súlyos bűn, és ha életállapotom nem az Egyház szándéka szerinti. Ebben az esetben keressük együtt a megoldást!
Jézus táplálni, erősíteni akar az úton. Éljünk bátran az élet kenyerével!

2009

Az örök élet tápláléka.
Jézus az élet kenyerének nevezi önmagát. E kenyér az örök életre vezető úton táplálék számunkra. Ezekben a hetekben Jézus kafarnaumi beszédét, a nagy eucharisztikus beszédet olvassuk. (Keressünk alkalmat, hogy otthon is elolvassuk! János 6. fejezete.)
Jézus önmagával akar táplálni bennünket. A középkor lelkisége a méltatlanságot hangsúlyozta. Ebből fakadt, hogy ritkán járultak az emberek szentáldozáshoz. A XX. Század elején erősödött meg a gyakori szentáldozás vágya, amely azután gyakorlattá is vált. Ugyanakkor valóban igyekeznünk kell méltóvá válni, a magunk kicsi lépését megtenni, hogy Jézus maga tegyen méltóvá arra, hogy szívünkbe költözhessen. Ez egyrészt a szentgyónásban valósulhat meg, másrészt a Szentmise bűnbánati részében. (Ezért nagyon fontos, hogy időben érkezzünk.)
Vegyük hát számba, mi tart vissza a szentáldozástól! Ha lehetséges, az akadályokat számoljuk fel! [Szívesen állok rendelkezésre, ha komolyabb, összetettebb a probléma.] Vegyük komolyan a Szentmise bűnbánati részét! Hiszen Jézus maga akar megtisztítani bennünket.
Jézus maga a táplálék. Testével táplál, hogy ki ne merüljünk az úton. Ha megtapasztaljuk erejét, ha kegyelmi erejével járjuk utunkat, ez az út, ez az élet példakép lesz mások számára. A mai világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását.
Templomunk búcsúünnepe szintén alkalom arra, hogy megerősödjünk hitünkben, reményünkben és szeretetünkben. Kérjük Szűzanyánk közbenjárását, hogy Jézussal járva életünk útját sokak számára mutathassuk meg az égi hazába vezető utat, sokakat segíthessünk a krisztusi útra!

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük