2023
Meghívtál, hogy vízre lépjek, hol nélküled elsüllyedek. Ebben megtalállak téged, a mélységben megtart hitem. Nagy Neved hívom én, és felnézek a vizek fölé
Ott látlak én; a lelkem Benned megpihen. Enyém vagy és én Tied. A mélységnél nagyobb kegyelmed, mely elvezet és tart engem. Ha elbuknék és nagyon félnék, Te nem hagysz el és nem inogsz meg.
Lélek, add, hogy benned teljesen megbízzak, A vízen bátran veled járjak,
Hogy bárhová hívsz menjek Vigyél tovább, mint a lábam tudna menni,
Taníts teljes hittel járni, jelenlétedben élni.
A hajó, a tanítványok hajója, életünk hajója. Bármennyire is viharzik a tenger, viszonylagos biztonságban vagyunk benne. Megtart bennünket. Mi jellemzi: közösség, megszokások, jó gyakorlatok. Talán már az sem fontos, hogy Jézus velünk van, vagy nincs, alszik vagy ébren van. Gyakran nem is törődünk a viharos külvilággal. Ott csak baj, bizonytalanság, nehézség van. Nem vagyok a magam ura, nem én irányítok. Ez elbizonytalanít, félelemmel tölt el.
Mégis, időnként felfedezzük, hogy Jézus közeledik felénk. Vagy már annyira viharzik körülöttünk minden, hogy felébresztjük. Ő meg arra hív, hogy lépjünk ki a megszokásainkból, és merjünk vízre lépni! Elindulni a másik ember felé. Megszólítani, beszélgetni vele. Elindulni Isten felé, több időt szánni imára, liturgiára, közösségi alkalomra.
Ha tekintetemet Jézusra szegezem, ami nem azt jelenti, hogy nem törődőm a körülöttem lévő világgal, akkor menni fog a vízen járás. Le tudom győzni félelmeimet. Megtapasztalom a lecsendesedő vihart. Ráadásul vele biztosan átérek a túlsó partra!
2020
Ments meg, Uram!
Mindannyian békés életre vágyunk. Szomorú megtapasztalni, hogy ez teljességében nem valósul meg. Különböző emberek vagyunk, másként látunk, reagálunk. Más dolgokat hoztunk otthonról. De férfiként vagy nőként is másként reagálunk.
Ha azt gondolná valaki ezek alapján, hogy egyedül jobb, kiderül, hogy számos belső bizonytalanság, vihar is része életünknek. Ugyanis a másik ember, minden különbözősége ellenére, támaszt jelent számomra.
Honnan tehát ez a viharos külső és belső állapot? Abból fakad, hogy földi életünk törékeny, bizonytalan, véges.
Éppen ezért keresünk olyan kereteket, amelyek valamilyen biztonságot adnak. Ilyen támasz számunkra az Egyház közössége. A mai evangéliumi példázat jelentheti azt, hogy az egyház hajójában vagyunk, amelyet tépáz a világ vihara. Ennek a hajónak kapitánya Jézus Krisztus. Csak vele érhet célba a hajó.
Sajnos ezt a hajót nem csak külső viharok veszélyeztetik. A legénység tagjai között is előfordul számos nézeteltérés. Ezeket egyetlen módon rendezhetik el a bent ülők, ha Jézusra tekintenek, ha Ő lesz minden tevékenységük alapja és középpontja.
Amíg, életünk viharai közepette, Jézusra tekintünk, képesek vagyunk a vízen járni.
2017
Életem viharai
A minket körülvevő világ talán ma különösen is viharos. Közömbösséggel, hitetlenséggel találkozunk lépten-nyomon. A kételkedést nagy rohanással próbálja leplezni. Saját belső életemben is felléphet számos vihar. Belső bizonytalanság, magány, testi gyengeség stb. Van, aki azt gondolja, Isten távol van, hallgat, magunkra hagyott minket. Mi hisszük, hogy Jézus akkor is tud küzdelmeinkről, ha látszólag távol van.
Az a feladatunk, hogy átjussunk a túlsó partra. Minden vihar ellenére. Hajónk biztosnak tűnik. Mégis, van, hogy ki kell lépnünk a biztonságot adó keretekből. El kell indulnunk Jézus felé a vízen. Amíg rá figyelünk, nem lehet baj. Ha elvesztjük a kapcsolatot vele, süllyedni kezdünk. Milyen kapaszkodónk van? Merek-e kilépni a megszokottból?
Találkozni szeretnénk Jézussal. Ő az enyhe szellő susogásában tud szólni hozzánk. Találjuk hát meg minden napunkban a csend helyét!
Mit tehetek a távol járókkal? Ha nem reagálnak a hívó szóra, a jó példára? Pál apostol vallomása segíthet. Kitartó imádságunk is ad erőt, hogy megerősödjünk Isten kegyelmében. A vevő, az eredményesség már nem rajtam múlik. Ahogy a magvető szórta a magot, úgy kell nekünk is tenni a dolgunkat a magunk helyén.
2014
Bátorság, én vagyok, ne féljetek!
Emberi életünk pillanati, folyamata valamiképpen megjelenik az evangéliumokban. Vannak könnyű, vidám, örömteli helyzetek, majd ezeket viharzó időszakok követik. Néha minden átmenet nélkül. Ezekben a nehéz időszakokban mintha Jézus távol lenne.
Ezekben a helyzetekben félelmeink kerülnek előtérbe. Mitől félek, mik az aggodalmaim? Félek a kudarcoktól, az elutasítástól. félek attól, hogy nem fogad el a másik, hogy elrontom. Vannak tapasztalataim, amelyek félelmeimet erősítik. Nem könnyű ezeken túl lépni.
Vannak az életünkben olyan helyzetek, amelyek vízen járásnak tűnnek. Amelyek tele vannak félelmekkel, bizonytalanságokkal. Ilyenkor felfedezhetem, hogy ameddig Jézusra merem bízni, működik, ha csak a magam erejében bízom, süllyedni kezdek. Mik erősítik a Jézusba vetett bizalmamat?
Jézustól megtanulhatjuk a vízen járás „tudományát” Nem a körülményekkel foglalkozom, Jézusra figyelek, rá hallgatok. Belé vetett bizalmam napról napra megerősít.
2011
Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?
A víz a legbizonytalanabb természeti elem. Sokszor szelíd, szép, akár energiát is termel, máskor pedig vad, tomboló, pusztító. Sokszor egyik pillanatról a másikra változik. Az ember kiszolgáltatott helyzetben érzi magát a vízen. A halászember ezt a bizonytalanságot sokszorosan megtapasztalja. Mégis vannak, akik vállalják ezt a bizonytalanságot.
Jézus ura ennek a bizonytalan közegnek is. A vízen jár, lecsendesíti egyetlen szavával a vihart.
Emberi életünk hasonlít a tavak, tengerek bizonytalan világához. Manapság sokkal inkább, mint régen. Régen egy család elkezdte életét valahol, és nagy valószínűséggel ott is maradt. Manapság egy család az első tíz évben átlag háromszor költözik. Régen valaki belépett egy munkahelyre, ahol tízen éveket töltött el. Ma alig lehet előre látni egy munkahely megmaradását. Emberi kapcsolataink is sokkal bizonytalanabbak. A minket körülvevő bizonytalan világ megterheli emberi életünket. Kapaszkodót keresünk, de sokszor rossz helyen vagy rosszul. Emberben, vagyonban, saját erőnkben bízunk. Ha ezek összedőlnek, maguk alá temetik a csak önmagában és vagyonában bízó embert.
Jézus ennek a bizonytalan világnak is az ura. Ma is mellettünk jár, csak észre kell vennünk. Minket is megragad, ha hozzá kiáltunk. Az Ő erejével minden bizonytalanságot legyőzhetünk. Kegyelme a legnagyobb támaszunk, a legbiztosabb talaj, amin járhatunk. Éljünk bátran ezzel a kegyelemmel!
2008
Bizalommal Jézus útján
Ady Endre szép verse:
„Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.”
Illés azért megy a Hórebhez, mert prófétai ténykedését kudarcként élte meg. Izrael fiai elhagyták a szövetséget, egyedül én maradtam meg, most nekem is életemre törnek – panaszkodik Istennek. Az enyhe szellő susogásában felismeri Istent, Aki megerősíti és új feladatot ad neki.
A Biblia nagy alakjainak életében találunk hasonló helyzeteket. Ami az én oldalamról kudarcnak, sikertelenségnek tűnik, az Isten oldaláról egészen másképp fest, ha én minden tőlem telhetőt megtettem. Ő nem a számszerű eredményt nézi, hanem engem, minket, személy szerint mindannyiunkat meg akar erősíteni abban, hogy a ránk bízott feladatot elvégezzük.
Ez a tevékenység, Isten ügyében való munkálkodásunk időnként olyannak tűnik, mintha a vízen kellene járunk. Valóban, Isten küldetését csak úgy tudom megvalósítani, ha belekapaszkodok Jézus kezébe, ha hittel tekintek rá, ha hiszem, hogy amire meghív, ahhoz erőt is ad.
Tudatában vagyok-e annak, milyen feladatot bízott rám az Isten? Merek-e bátran bele kapaszkodni?
