2022
Elvitte egy fogadóba és gondoskodott róla
Lukács evangéliumának van néhány klasszikus, jól ismert példabeszéde. Ezek egyike az irgalmas szamaritánus története.
Az alapkérdés: Ki az én felebarátom? Hiszen Isten és az embertárs szeretete a kettős főparancs. A másik ember felé fordulásommal tudom Isten iránti szeretetemet megmutatni. Felebarátom az, akiről gondoskodnom kell. Élete valamelyik útján eltévedt, kirabolták, elvesztette biztonságát, reményét.
Elvitte egy fogadóba, és gondoskodott róla. Milyen sokszor azt érzem, bár látom a bajba jutottat, de tehetetlen, eszköztelen vagyok. Ilyenkor fontos tudnom, kihez fordulhatok. Hol van az a fogadó, ahova eljuttathatom. Lehet ez egy telefonszám, ahol lehet szólni. Egy pap, egy orvos, egy szakember, aki segíthet. Esetleg egyszerűen időt tudok szánni rá.
Nem feltétlenül nagy dolgokra kell gondolni. Ilyesmi lehet egy jó szó a boltban a pénztárosnak, az eladónak. Egy kedves mosoly, egy apró gesztus, amivel kicsit széppé tudom tenni az életét.
Ezekben a jól ismert példázatokban az lehet kicsit a csapda, hogy a berögzült értelmezések jutnak eszembe, és nem lépek tovább, nem próbálok a történet mélyére hatolni.
Lehet esetleg három lépést átgondolni. Első mindenképpen a konkrét segítség. Második lépésként lehet keresni az okokat. Mi vezetett el idáig? Miben kellene változtatni, hogy a helyzet ne ismétlődhessen meg? A harmadik lépés pedig a megelőzés. Mit tehetek, hogy elkerüljem/elkerüljük a hasonló helyzeteket? A mai közgondolkodásban ez utóbbi kettő egyre inkább elhalványulni látszik.
Jézus arra hív, hogy legyünk társai egymásnak az üdvösség útján.
2019
Félholtra verve, magára hagyva
Az ókor világában, ha valaki egyedül indult útnak, könnyű prédája volt a rablóknak. De bármi nehézség fellépett, nehéz volt segítséget kapni.
A pap és a levita – a templomban szolgáló személyek – elmennek a sebesült mellett. Lehet, sietős volt az útjuk, lehet, elmerültek gondolataikban, és nem vették észre. Kereshetünk más okokat, kifogásokat is. Magyarázkodni mi is nagyon jól tudunk.
Ma is számos kifosztott, félholtra vert emberrel találkozunk. Nem feltétlenül fizikai értelemben. Ma nagyon sok ember a reményt és ezzel a jövőt vesztette el. Mások csak magukkal törődnek, nem veszik észre a mellettük élő embert. Vagy éppen a pillanatnak élnek, nem számolnak a következményekkel. A ma embere rohanó ember, akinek semmire nincs ideje. Se a másik emberre, se az Istenre.
Nekünk kell irgalmas szamaritánussá válni. Figyelni a környezetünkre, a mellettünk élő, dolgozó, vagy éppen szembejövő emberre. Időt kell szánnunk a személyes kapcsolatokra. ilyen sokszor kevésnek bizonyul egy sms, egy email. A kísértő pedig mindig azt fogja sugdosni, hogy mennyi hasznos dolgot tehetnél helyette.
Fedezzük fel tehát a másik emberben a felebarátot! Lépjünk bátran oda hozzá! Odaát majd meglátjuk mindezeknek az értékét!
2016
Aki irgalmasságot cselekedett vele.
Az irgalmasság évének egyik alap példabeszéde a mai evangélium. A kiinduló helyzet is érdekes. Ki az én felebarátom? – teszi fel a kérdést az írástudó. A példázat válasza: felebarát az, aki irgalmasságot tesz a másikkal.
De hogyan állok az irgalmassággal?
Sokféle kifogásunk lehet. Nem érek rá, nincs időm a másikra. Ő tehet róla, minek … Nincs rá lehetőségem.
Milyen területeken lehetek irgalmas embertársammal?
Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit tanulgatjuk ebben az évben. De érdemes kicsit kiszélesíteni a látásunkat. Kiállok-e a másik mellett, ha bántják, ha igazságtalanul bánnak vele? Meg tudom-e hallgatni, tudok-e időt szánni a mellettem élőre?
Az irgalmasság alapja, hogy megesett rajta a szíve. Maga az eredeti szó is ilyesmit jelent: szívében megérintetté válni.
A segítség módjában is eligazít az evangélium: gondoskodott róla. Nem csupán odavetett néhány pénzdarabot. Hogyan tudok ma gondoskodni a rászorulóról? Ha összeadjuk a magunk kicsiny lehetőségeit. Például összeállnak néhányan egy családot segíteni. Odafigyelni egymásra. Eljuttatni a rászoruló hírét a megfelelő helyre.
Az üdvösség útja az irgalmasság útja. Mindez leleményességet igényel. Sokszor apró gesztusok, egy-egy jó szó, egy csendes melléállás is lehet az irgalmasság tette.
Jézus azzal zárja a történetet, hogy „menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!” Induljunk hát bátran utunkon, járjunk nyitott szemmel és szívvel!
2013
Ki az én felebarátom?
A mai evangéliumban leginkább az irgalmas szamaritánus alakját állítjuk magunk elé. De mielőtt ezt tesszük, nézzük meg a kiinduló kérdést: Ki az én felebarátom? A példázat értelme szerint a mellettem élő, rászoruló ember. érdemes tehát emberi kapcsolatainkat vizsgálni. Nyilvánvaló, hogy ezek különböző szinten vannak. Más a családi kapcsolat, más a viszonyom a szomszédaimmal vagy a munkatársaimmal. Minden kapcsolatban adhatok és kaphatok. Mit tudok adni? Magamból, örömeimből, hitemből? Hogyan erősíti ez a másik embert? Mit kaphatok ezekben a kapcsolatokban?
A példabeszéd a segítségnyújtásban erősít meg. Arra hív, hogy vegyem észre a szükséget szenvedő embert. Talán a legegyszerűbb, hogy nagy hirtelenjében adok neki valami aprót. Viszont ez a legkevésbé az, amit az irgalmas szamaritánus tett. Ő gondoskodott a bajba jutottról. Ez már nehezebb, több tevékenységet, odafigyelést kíván. Nem feltétlenül alkalmi segítség, inkább melléállás, támogatás.
De van egy másik szint is. Megszüntetni a kiváltó okot. Egy történet szerint a szamaritánus, amikor már sokadszor látott az út szélén kirabolt embert, visszament, megkereste a rablót, és jól ellátta a baját. Meglátom-e a bajba jutott embertársnál, hogy mi az oka a problémájának? Tudok-e ezen segíteni? Felemelni, gyógyítani, biztatni nem is olyan könnyű.
Talán érdemes még egy szinttel tovább vagy beljebb lépni. Hogyan lehet megelőzni a bajt? Ebben a már kiépített kapcsolatok szükségesek. A barát, aki már-már az apró rezdüléseket érzékeli, tud így segíteni. Sajnos ma sok esetben azt látjuk, hogy a megelőzésre fordítanak legkevesebbet.
Az irgalmas szamaritánus példázata Isten és a másik ember iránti szeretetből indul. Isten szeretetét a mellettem élő ember iránti szeretetben élhetem meg, mutathatom meg.
„Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
2010
Ki az én felebarátom?
Újabb kérdéseket szegeznek Jézusnak. Jó szándékú érdeklődés és akadékoskodás is lehet mögötte. Jó szándékú, mert tényleg fontos, hogyan nyerhetem el az üdvösséget, akadékoskodó, mert a saját elképzelését szeretné megerősíttetni Jézussal.
Ki az én felebarátom? A mellettem élő, a rászoruló ember.
Vannak egyértelmű helyzetek. Egy baleset, egy rosszullét természetes módon segítségre indít. Bár manapság könnyű ellenkező példát találni.
Vannak ugyanakkor helyzetek, és ebből van több, amikor nem egyértelmű, hogyan segíthetek a másikon. Egyszer becsengetett valaki a plébániára. Ránézésre olyannak tűnt, aki pénzért jön. Mégsem kért egy fillért se. Csak mondta a bánatát, közben könnyei potyogtak. Én meg csak álltam az ajtóban, hallgattam, néha egy-egy szót szóltam. Vagy öt perc után ért a végére, és elköszönt. Csak arra volt szüksége, hogy végre valahol kiönthesse szívét.
Bizony nem könnyű felismerni, hogy a másik mire vágyik. Gyakran ki sem mondja. És persze legtöbbször a panasz után jön a pénz kérése. Életviszonyaink türelmetlenné, rohanóvá tesznek. Egyre kevésbé tudunk megállni, meghallgatni a másikat. Mindenben csak elintézendő ügyet látunk.
Hogyan nyerhetem el az üdvösséget? Ha nem csak a külsőt nézem, hanem igyekszem a szavak mögé látni, a ki nem mondott vágyakat meghallani, ha szeretettel tudok odafordulni a másikhoz, ha időt tudok szánni rá.
Ki az én felebarátom? Akire éppen időt kell szánnom, ha csak pár percet is. Egy apró útbaigazítás, egy kicsi segítség, egy apró mosoly, egy jó szó mind irgalmas szamaritánussá tesz.
Keressük a héten tudatosan azokat a helyzeteket, ahol segítségére lehetünk a mellettünk élőknek!
2007
Mit kell tennem, hogy elnyerjem az üdvösséget?
XVI. Benedek pápa legújabb – A Názáreti Jézus című – könyvében fogalmazza meg, hogy minden idők emberében felmerül a kérdés, hova tartunk. De ez a kérdés sokkal mélyebb, mint csupán a saját élete, jövője. Szeretné fellebbenteni a fátylat a jövő beteljesedéséről, és tudni, mi fog történni, hogyan tud megszabadulni a boldogtalanságtól, és hogyan tud az örök boldogságra jutni. Minden vallás a jövő felé vezető utat keresi, amelyen a beteljesedés felé vezetheti az embert.
Számomra is fontos kérdés: mit kell tennem az üdvösségért.
Jézus megmutatja az utat. Nem csupán elmondja vagy leírja/leíratja, hanem saját életén keresztül megmutatja. A szeretet és az irgalom tettei vezetnek el az üdvösségre. A mellettem lévő, a rászoruló ember segítése segít az üdvösség felé vezető úton.
Újra és újra felmerül a templomunk körül lebzselők között a kérdés, épp a minap szegezték újra nekem, az Egyház hogyan segít? Nem könnyű ma segíteni az emberen. Ezek az emberek nyilván arra gondolnak, hogy adjunk nekik pénzt. De vajon az-e a segítség? Számára csak az elképzelhető, mert helyzetén nem akar változtatni. Igazán azon tudok segíteni, aki maga is szeretne változni. És itt persze a bizalom, a másik ember ismerete, az odafigyelés is fontos. Volt olyan esetem, amikor csak azt akarta valaki, hogy hallgassam meg. Hogy elsírhassa bánatát.
Mit kell tennem? Nincs – sajnos vagy hála Istennek – konkrét recept. Egyéni helyzetek vannak, amiket odafigyeléssel, beleérzéssel tudok megoldani. Meglátva a másik emberben, mire van szüksége. Péterrel és Jánossal mondhatjuk: aranyam, ezüstöm nincs, de amim van, azt neked adom, hitemet Jézusban, Isten szeretetét, azt szívesen neked adom.
Persze, nyilvánvaló, hogy vannak helyzetek, amikor nem tudok segíteni én magam. De fontos tudni, hogy Egyházunknak vannak eszközei. Tehát ha olyan helyzetet tapasztalunk, ami meghaladja erőnket, jelezzük, és aztán próbálunk segítséget keresni.
Legyünk Isten szeretetének tanúi környezetünkben. Ez a szeretet felemel, talpra állít, erőt ad a mindennapokhoz.
