2023
Kimentek Jánoshoz a pusztába
Karácsony ünnepe a találkozások ünnepe. Sokan útra kelnek, hogy meglátogassák rokonaikat, barátaikat. Mindennek alapja a Jézussal való találkozás. Bár az evangéliumi történetek, amelyeket ilyenkor olvasunk, kisgyermeket állítanak elénk, benne felismerjük az Isten Fiát, Jézus Krisztust. Róla beszél Márk evangéliuma, amelyet idén olvasunk vasárnaponként.
A találkozás kétféleképpen jöhet létre. Vagy kinyitom az ajtót, és beengedem az érkezőt, vagy én kelek útra. A tárt kapu is márt kilépés a megszokottból. Útkészítés. Az érkezőre figyelek, számára akarok megfelelő, barátságos környezetet biztosítani. Az útra kelés még inkább kizökkent a hétköznapokból.
Azt halljuk az evangéliumban, hogy kimentek Jánoshoz a pusztába. Az ünnepre készülés is ilyen kivonulás. Útra kelek a másik felé, hogy meglássam, mivel tudok örömet szerezni neki. Útra kelek a lelkem felé, hogy meglássam, miben kell változtatni, hol kell megerősödnöm. A puszta azt jelenti, hogy a külsőségek, álarcok lehullanak, és meglátom igazi valómat.
Minden vasárnap ilyen útra kelés számunkra. Találkozni szeretnék Jézussal, hallgatni az Ő szavát, táplálkozni testével. Vannak dolgok, amiket nem lehet online módon megtenni. Személyesen kell találkoznom Jézussal!
2020
Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete
Idei egyházi évünkben Márk evangéliumát olvassuk. Ma éppen a kezdetét. Fontos lehet, hogy a mű záró mozzanatában, Jézus halálakor, a százados szavát hallhatjuk:” ez az ember valóban Isten Fia volt.” Márk tehát azt akarja bemutatni olvasóinak, hogy Jézus földi életében Isten Fiának bizonyult.
Mindegyik evangélium kezdetén ott áll a keresztelő, és rámutat Jézusra. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem. Szokatlan, új hang, amely megindítja a népet. Valami új indul el. Valamit másképp kellene tenni. Bűnbánat, megtérés. Jézussal való találkozásunk, az adventi időszak éppen erre biztat bennünket.
A mai járványos helyzetben, amikor minden elbizonytalanodik, feltehetjük magunknak a kérdést: miben kellene változnom? Lehet, csak apró módosítás, lehet, egy komoly átformálása szükséges életemnek.
Advent csendje segíthet, hogy meghalljuk Jézus szavát, meglássuk, miben lenne jó változnunk.
Karácsonyi készületünk ugyanakkor a másik ember felé is fordít minket. Legfőbb ajándékunk az lehet, hogy Jézust, az Isten Fiát megmutatjuk a mellettünk élőknek. Így a karácsony ünnepe újra Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete, újra felfedezése lehet sokak számára!
2017
Karácsony titka: az Ige testté lett
Karácsony ünnepén szent János evangéliuma fogalmazza meg az ünnep titkát, alapját: az Ige testté lett. Számunkra ez magától értetődő. Tudjuk, hisszük, hogy mit is ünneplünk.
Ugyanakkor érdemes újra és újra feltennem a kérdést: ki nekem Jézus? A felszínen természetes a válaszom: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó.
De érdemes kicsit mélyebbre ásni, ahol a Jézussal való kapcsolatomat szemlélhetem. Ez a kapcsolat változik, alakul, leginkább mélyebbé válik. Ezen a szinten lehet újra és újra kérdeznem, és őszintén válaszolnom: kinek tartom én az emberré lett Istent? Ahogy emberi kapcsolataink is formálódnak, úgy az Istennel való kapcsolatom is folyamatosan alakul. Mert a kapcsolat nem egy állandó dolog, benne élet van, benne emberként vagyunk jelen, és ahogy mi magunk is változunk, úgy kapcsolataink is alakulnak.
Hétről hétre hallgatjuk az evangéliumot a vasárnapi szentmisében. Vajon mennyire formál bennünket Isten szava? Naponta igyekszem elmondani imáimat. Vajon a „leckefelmondástól” haladok-e a személyes kapcsolat felé? Emlékszünk még a Krisztus Király vasárnapján hallott evangéliumra: amit a másik emberrel tesztek, velem teszitek. Vagyis minden kapcsolatunkban ott van Jézus, őt szeretném felismerni a másik emberben.
Adventi utunk segít abban, hogy egyre jobban megismerjük Jézus Krisztust, Isten Fiát, a Megváltót!
2014
Vigasztaljátok meg népemet!
Kell-e vigasztalni a mai embert?
Látszat szerint nem. Sok jókedvű program, sokaknak a buliról szól az élete. Folyamatosan jó arcot vágunk mindenhez. A mai környezet elvárása az erős, mindent megoldani képes ember. Mégis annyi feszültségről hallunk, rengeteg az agresszió, a fizikai vagy lelki bántás.
Egy ember nagyon kiabált.
(Nagyfejű, nagynevű, nagytudományú,
Sikerült neki minden,
Csak az élete nem.)
Ezt kiabálta, sokszor, egymásután:
„Hol van az Isten?
Még sohasem láttam az Istent,
Ki látta?”
Mit tehettem szegénnyel?
Szépen odamentem és megsimogattam az arcát.
Sírt. (Sík Sándor: Mindennevű IX.)
Minden látszat ellenére ma nagy szükség van a vigasztalásra.
Hogyan tudok vigasztalni?
Magam megtapasztalom az emberi gyengeségemet, és Isten vigasztaló, erőt adó irgalmas szeretetét. Majd kapcsolatot építek a mellettem élő emberrel, hogy el merje mondani bánatát, meg merjen mutatni valamit önmagából. Ezek után beszélhetek számára Isten irgalmasságáról, arról, hogy én hogyan tapasztaltam meg ezt életemben.
Advent időszaka segít felismernem a magam gyengéit és erősségeit, segít megnyílnom a másik ember felé, segít tanúságot tenni Isten szeretetéről.
2011
Közösségben Jézussal
Adventi utunkat karácsony felől nézzük. Karácsony titka a megtestesülés titka. Isten közel lép az emberhez, vállalja ember sorsunkat, „mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve”.
Jézus, amikor közösséget vállal az emberrel, az ember közösségi létét akarja megerősíteni. Tanítványait közösségbe gyűjti, akik amikor Őt hirdetik, szintén közösségeket alakítanak. Az Egyház közösségi létét szeretnénk tudatosítani, erősíteni.
Mit jelent a közösség? Hasonló gondolkodású, közös célú emberek összességét. Mindig van valami, ami összeköti az oda tartozókat. Ugyanakkor az is fontos, hogy a tagok tegyenek valamit a közösségért. Mindenki letesz valamit a közös asztalra, hogy onnan mindannyian gazdagodhassunk.
Az Egyház azok közössége, akiket az egy hitvallás és a közös liturgia köt össze. Ez nemcsak a vasárnapi Szentmisét jelenti, hanem más közös alkalmakat is. Nyilván nem lehet mindenütt sok százan együtt lenni. Ezért formálnánk a plébániát a közösségek közösségévé.
Advent arra hív bennünket, hogy lépjünk egy lépéssel közelebb Jézushoz, találjuk meg azt, amit még tehetünk a közösségért! Számos olyan terület van, ahol segíthetünk, szolgálhatunk. Tehetségünket, képességünket kínáljuk fel bátran a közösség javára! A legtöbb, amit adhatunk, az időnk, hiszen az semmivel sem pótolható. Időnket adjuk a másik embernek, az Istennek.
Ezen a héten tegyük fel a kérdést: Mit teszek jelenleg a közösségért, az egyházközségért? Mire lenne még időm, energiám? Az imádság csendjében kérdezzük meg Jézust, mit szeretne tőlem kérni, miben számít rám!
2008
Adventi utam – kicsiben – hitem története lehet
A mai szentírási szakaszok két komoly figyelmeztetést tárnak elénk. Izaiás azt mondja: „vigasztaljátok népemet!” Keresztelő szent János pedig útkészítésre hív. Mindkettő igazi adventi gondolat, mindkettőt be kell építeni életünkbe.
Szent Pállal szeretnénk az idei adventet járni. Pál nagy utat tett meg. Nem csak fizikai értelemben, három missziós útján gyalogosan vagy hajóval. Lelki értelemben is, hiszen az üldözőből lett hithirdető. A változás, a „pálfordulás” a Jézussal való találkozásból eredt. Damaszkuszi útja a főpapoktól indult, majd A TALÁLKOZÁS után folytatódott, egészen a vértanú halálig.
Vajon az én utam milyen? Hol tartok a hitben?
Legtöbben nem olyan messziről indultunk, mint Pál, hiszen kicsi korunktól kezdve – hála szüleinknek és nevelőinknek – Isten közelében éltünk/élünk. De vajon hol volt a komoly, egészen személyes találkozás az élő Krisztussal? És ez mennyire jellegzi meg az életemet?
Hogyan élem meg ma hitemet?
Nyilván vannak nehézségek. Amikor nem értenek meg otthon vagy a környezetemben, amikor csodabogárnak néznek, amikor esetleg támadnak hitemért.
Ugyanakkor sok öröme is van a krisztusi úton haladásomnak. Hiszen jó találkozni, együtt lenni, jó megtapasztalni Isten szeretetét, észrevenni, hogy életem hatására hogyan kezd változni a másik ember.
Mindannyian saját „damaszkuszi utunkat” járjuk. Ez a damaszkuszi út hitem története. Bátran nézzem meg, hol tartok, erősítsem meg magamban Jézus szavát, hogy elég neked az én kegyelmem, hogy majd Pállal elmondhassam: a jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitemet megtartottam.
