Evangélium:
Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: “Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).
Lk 19,45-48
Elmélkedés:
Mi történik a templomban, az imádság házában. Hely és alkalom az elcsendesedésre. Ebből fakad, hogy Isten megszólal. Halkan a lelkemben, a liturgia szavában. Engedem-e? Milyen sokszor látható, hogy a liturgia kezdete előtt, az utolsó pillanatig meg a beszélgetés, majd alighogy vége van, máris újra kezdődik. Vagy vannak, akik az utolsó pillanatban érkeznek és elsőként lépnek ki a templomból. Mintha félnénk valakitől vagy valamitől.
Persze fontos és jó, amikor a szentmise után beszélgető csoportok alakulnak a templom előtt. Erre is szükség van.
Mit jelent nekem a templom? Miért megyek el? Jézus hív és vár, hogy találkozz vele, hogy megszólíthasson, megerősíthessen, és így indítson vissza a hétköznapok forgatagába.
—–
A templom Isten háza, a mennyország kapuja. Ott találkozunk Istennel és a közösség tagjaival. Közösen állunk Isten elé, hallgatjuk szavát, táplálkozunk Krisztus testével. Kilépünk az otthon biztonságából, elindulunk. Nyitottá válunk a találkozásokra. Időt szánunk Istenre és a másik emberre. A templom lényeges pontja életünknek. Gondoljuk át, mit jelent számunkra!
—-
János evangéliuma elején beszél a templom megtisztításáról. Ott olvashatjuk, ki mindenki volt ott. Azt is megjegyzi az evangélista, hogy emészt a buzgóság házadért. Lukács az evangéliuma végére teszi az eseményt, éppen csak megemlítve Jézus tettét.
Mit jelent számomra az Isten háza? Valóban Vele akarok ott találkozni? Fontos, hogy útra kell kelnem, hogy találkozhassam vele.
Jézus tanít. Nem foglalkoztatja a farizeusok növekvő ellenszenve. Vajon engem mennyire rettent meg, ha tanúságtételemet nem szívesen fogadják? Felül tudok-e emelkedni a bántó kritikákon? Csengjen fülünkben szent Pál szava: hirdesd az igét, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan.
—-
Jézus számára a templom kiemelt hely volt. Ezt Tanúsítja a mai evangélium is. Már 12 évesen is a templomban maradt el. Majd számos alkalommal tanít a templomban. De a zsinagógában is otthonosan érzi magát.
Tavasszal sokan megszenvedtük a templom hiányát. Persze számosan megpróbálták otthonukat templommá tenni. Mégis megéltük a hiányt.
Most, amikor ismét fenyeget a nyilvános liturgiák hiánya, amikor számos, a templomhoz kötődő programot lemondunk, erősítsük meg magunkban Isten házának fontosságát, és a szándékunkat, hogy minél többször útra keljünk, hogy találkozhassunk Istenünkkel az imádság házában!
—-
Jánoshoz képest Lukács szűkszavúan tudósít a templom megtisztításáról. Nem lényeges, hogy mit árultak a kereskedők. A lényeg, hogy ott Jézusra, az ő tanítására lehet figyelni. Függetlenül az ellene szövetkező erőktől.
Hogyan lépek be a templomba? Mennyire van központi helyen Jézus és az ő szava? Tudom-e a templomot az imádság házává tenni?
Ha én vagyok a Szentlélek temploma, magam mennyire válok az imádság házává? Vagyis mi van a központi helyen lelkemben, életemben? Engedem-e Jézust bennem szólni, hallom-e, hallgatom-e szavát?
Ma törekedjünk arra, hogy lelkünkben csendet tudjunk teremteni, hogy bennünk is megszólalhasson Jézus tanítása!
—
Az én házam az imádság háza. Igyekszem-e elmenni Isten házába? Manapság olyan könnyen rávágjuk, én otthon is tudok imádkozni, csendet teremteni. Szükség is van arra, hogy otthonainkat megszenteljük imádságunkkal. Mégis kell, hogy gyakran útnak induljak Isten háza felé. Egyrészt, mert az útra keléssel kilépek a megszokottból, másrészt a felszentelt hely lelkemet is képes felemelni.
János a párhuzamos elbeszélésben hozzá teszi: „A tanítványok visszaemlékeztek arra, hogy írva van: emészt engem a buzgóság házadért.” (Jn 2,17) Vajon engem mennyire emészt ez a buzgóság? Ha igazán fontos az Isten háza, akkor akár hétköznapokon is meglátogatom. Ha megtapasztalom a templomban a találkozás örömét, ha ez olyan örömmé válik, amelyben máshol nincs részem, akkor törekedni fogok rá, hogy gyakran részem legyen benne. Ha felfedezem, hogy más öröm otthon az imádságban Jézussal beszélni, ha különbséget tudok tenni a két jó között, akkor megerősödöm a krisztusi úton.
