Kategóriák
Hétköznapi evangéliumok és gondolatok

Évközi 33. hét, péntek

Evangélium:
Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: “Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).
Lk 19,45-48


Elmélkedés:

Jánoshoz képest Lukács szűkszavúan tudósít a templom megtisztításáról. Nem lényeges, hogy mit árultak a kereskedők. A lényeg, hogy ott Jézusra, az ő tanítására lehet figyelni. Függetlenül az ellene szövetkező erőktől.
Hogyan lépek be a templomba? Mennyire van központi helyen Jézus és az ő szava? Tudom-e a templomot az imádság házává tenni?
Ha én vagyok a Szentlélek temploma, magam mennyire válok az imádság házává? Vagyis mi van a központi helyen lelkemben, életemben? Engedem-e Jézust bennem szólni, hallom-e, hallgatom-e szavát?
Ma törekedjünk arra, hogy lelkünkben csendet tudjunk teremteni, hogy bennünk is megszólalhasson Jézus tanítása!

Az én házam az imádság háza. Igyekszem-e elmenni Isten házába? Manapság olyan könnyen rávágjuk, én otthon is tudok imádkozni, csendet teremteni. Szükség is van arra, hogy otthonainkat megszenteljük imádságunkkal. Mégis kell, hogy gyakran útnak induljak Isten háza felé. Egyrészt, mert az útra keléssel kilépek a megszokottból, másrészt a felszentelt hely lelkemet is képes felemelni.
János a párhuzamos elbeszélésben hozzá teszi: „A tanítványok visszaemlékeztek arra, hogy írva van: emészt engem a buzgóság házadért.” (Jn 2,17) Vajon engem mennyire emészt ez a buzgóság? Ha igazán fontos az Isten háza, akkor akár hétköznapokon is meglátogatom. Ha megtapasztalom a templomban a találkozás örömét, ha ez olyan örömmé válik, amelyben máshol nincs részem, akkor törekedni fogok rá, hogy gyakran részem legyen benne. Ha felfedezem, hogy más öröm otthon az imádságban Jézussal beszélni, ha különbséget tudok tenni a két jó között, akkor megerősödöm a krisztusi úton.

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük