Evangélium:
Abban az időben: Amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámnál ülni. Így szólt hozzá: “Kövess engem!” Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus Máté házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: “Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: “Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot! Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”
Mt 9,9-13
Elmélkedés:
Máté meghívásának történetében felsejlik a saját meghívásom története. Amikor engem néven szólított az Úr. Lehet, a vámos asztal mellett, vagyis távol tőle. Lehet, közelebb hozzá, mert belenőttem a vallásosságba. Keressem meg azt a pillanatot, ahol először tapasztaltam meg személyesen Isten közelségét!
Jézus mindenkit meghív. Közössége, az egyház, nem a tökéletesek közössége. Mindannyian küszködünk hibákkal, gyengeségekkel. Mégis, Jézussal mindannyian együtt haladunk az üdvösség útján. Ha valóban közösséggé formálódunk, akkor ez sugárzóvá válik, és másokat is meghív erre az útra.
—-
Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Talán a mai világunkban ezt a mondatot kellene sokat hangsúlyoznunk. Irgalmatlan világban élünk. A média kegyetlenül kiemel minden rosszat, akár évekre visszamenőleg is.
Jézus a bűnösöket hívja, és felkínálja a bűnbocsánat lehetőségét. Számos helyen előkerül, sorolhatjuk a példákat, a megbocsátás. Végül pedig a feltámadás után az apostolokra bízza a bűnbocsánat lehetőségét. Akinek megbocsátjátok bűneit…
Éljünk bátran a bocsánatkérés, a megbocsátás eszközével, amelyek gyógyítani képesek kapcsolatainkat!
—
Nagyon úgy tűnik, korunkban Máté nem nagyon lehetne apostol. De valószínűleg a többiek sem. Mindegyikben van valami hiba, bűn, olyan esemény, amelyet ki lehetne kezdeni. János és Jakab a boanergeszek, a mennydörgés fiai. – Hívjuk le az Isten nyilát, mert nem fogadják be őket. Péter tagadása, Tamás hitetlensége. Olyan tényezők, amibe ma belekötnének. Csakhogy tökéletes ember ma sincs. Éppen ezért nem a hibáját, hanem a megtérését, a bűnbánatát kell észrevennünk.
Jézus szóba áll a bűnösökkel. Példát ad nekünk, hogy csak akkor tudjuk felemelni a másikat, akkor tudjuk meghívni az Isten Országa felé vezető útra, ha kapcsolatban vagyunk velük. Ha megsejtik, a személyük fontos a számunkra, és nem a tetteik. Ez persze nem megy az egyik pillanatról a másikra. Türelemmel, szeretettel, bizalommal tudjuk Isten szeretetét tükrözni a környezetünkben.
—
Máté elbeszéli saját meghívásának történetét. Nem titkolja, honnan hívta el őt az Úr. Ma is előfordul, hogy Isten váratlan helyről, helyzetből hív meg embereket szolgálatára. Ez persze nem azt jelenti, hogy nyugodtan kóboroljak úttalan utakon, ha már ismerem a jó utat.
Jézus leül a vámosokkal és bűnösökkel. Fel akarja emelni az elesett embert. Ma sem megy másként, csak ha kapcsolatba kerülünk azokkal, akik tévúton járnak. Szent Péter is arra hív, hogy válaszoljunk, ha kérdeznek reménységünk felől. De kérdezni csak akkor fognak, ha van már kapcsolatunk a mellettünk élőkkel.
Hogyan állok a környezetemben? Megközelíthetetlen dicsőségben, vagy Isten szeretetét tükröző közelségben? Jézus ma is hívja az embert, rajtam, rajtad keresztül akar megszólítani!
—
Máté az első hívó szóra otthagyott mindent, és Jézus nyomába szegődött. Hogy mit hallhatott eddig a Mesterről, mi játszódott le benne, nem tudjuk. Nem is az a fontos. A fontos, hogy én mennyire vagyok nyitott Jézus szavára? Menyire merek kilépni kényelmes életemből, hogy kövessem őt?
Jézus azért jött, hogy a bűnösöket hívja. Mindenkit fel akar emelni, mindenkit a jobb útra akar hívni. Ez az út azonban nem kényelmes sétaút, ahogy Pál apostol fogalmazza meg: a jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam. Isten erejéből tudjuk megharcolni a jó harcot, tudunk másokat is segíteni a krisztusi úton.
