2023
Ti vagytok a föld sója, a világ világossága!
A föld sójáról szóló jézusi hasonlat mindig is megmozgatta a gondolkodó ember fantáziáját. Már az egyik ókori szerző is arról beszél, hogy úgy vagyunk jelen a társadalomban, mint a só. Egy külső szemlélő számára nem különíthető el, mégis jelen van. Persze, ha túl sok, az sem igazán jó, de hiánya is bajt okoz.
Mai világunk, helyzetünk éppen azt jelzi, hogy hiányzik az élet sava-borsa. Hiányzik a keresztény tanúságtétel, a jellé váló keresztény életmód.
Milyen is legyen a keresztény ember a hétköznapokban? A munkáját becsülettel elvégzi. Betartja az alapvető normákat, szabályokat. Beszéde szelíd, a másikra odafigyelő. Elkötelezett, áldozatos életet él. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nem lesz küzdelem az életében. De van egy biztos erőforrás, Jézus Krisztus, az általa adott kegyelem, a vele való kapcsolat. Bár a ma embere nehezen tud mit kezdeni a tekintéllyel, mégis az így élő ember jellé, példává válik környezetében.
Világítani a világban. Ha törekszem keresztényként élni, Isten fénye átsugárzik rajtam. A keresztségünkkor adott gyertya, amelyet a húsvéti gyertyáról gyújtottak meg, lelkemben is meggyújtotta a hit fényét. Ezzel szeretnék világítani. A lelkemben égő fény vajon látszik-e? Mi gátolja?
Mai életünket a bizalmatlanság, a reménytelenség szürke felhője borítja árnyékba. Sok világító, sóvá váló emberre van szükség, hogy oszlani kezdjen a sötétség. Rám és rád, mindannyiunkra szükség van ebben a feladatban!
2020
Só és világosság
Bizonyára emlékszünk a népmesére, amelyben a királylány azt mondja, úgy szeretlek, édesapám, mint a levesben a sót. Ismerős a mese befejezése is, ahogy a leány bizonyítja apjának, hogy nem beszélt butaságot. Minden bizonnyal a népmesének alapja lehetett a mai evangéliumi példabeszéd.
A só ízessé, fogyaszthatóvá teszti az ételt. Ha sótlan nem finom, ha túl sós, ehetetlen lesz.
Hogyan vagyok jelen a világban? Hogyan válok ízesítőjévé környezetemnek? Vagy talán én magam is ízemet vesztettem? Kapcsolataink, beszélgetéseink, vidámságunk, mellé állásunk mind-mind ízt adnak a környezetünknek. Jó azt tudnunk, hogy Isten segít, hogy el ne veszítsük jó ízünket, ugyanakkor képes újra megízesíteni minket.
A világ világossága vagyunk. Isten gyújtott lángra minket, amikor megkereszteltek, és adja a kegyelmet, hogy folyamatosan világítani tudjunk. Persze ehhez áldozatra van szükség. Erre ad példát a gyertya, amely elolvad, miközben fényt ad környezetének. Talán a ma embere kevéssé érti a fény szimbólumát, hiszen állandóan abban él. Néha érdemes kimenni a sötétbe, a városon kívülre, hogy megtapasztalhassuk, mit jelent a világítás.
Mennyi sötétség vesz körül bennünket! Legyünk hát fényforrások!
2017
Só és világosság
Megmutatni a boldogságok útját
A nyolc boldogság nyomán, a hegyi beszédet olvasva szeretnénk megmutatni a világban, mit jelent keresztényként élni.
A só ízt ad az ételnek. Ugyanakkor láthatatlan, nem lehet rámutatni, különválasztani. Az egyik ókori irat mutatja be úgy a keresztényeket, mint akik benne élnek az adott társadalomban, ugyanúgy öltözködnek, ugyanazt eszik, mégis megtapasztalható a jelenlétük. Hogyan vagyok jelen a környezetemben? Ízessé tudom-e tenni a mindennapi életet, vagyis felfedezik-e, hogy jó a közelemben lenni, érdemes szóba állni velem?
Életemmel világítok-e a világ előtt? Természetesen nem a saját erőmből, nem a saját fényemmel, hanem Krisztus fényét tükrözve. Ha vállalod azt, hogy tükör leszel, vállalod szívvel, lélekkel és szolgálod bátran a Nap sugarát, általad szebb lesz az egész világ!
Hogyan tudok világítani? Ha a nap elején találkozom Jézussal az imádságomban. Ha becsületesen, legjobb tudásom szerint végzem a munkámat. Ha nem keresem a kiskapukat, a kibúvókat. Ha a vasárnapot igyekszem ünnepnappá varázsolni. Ha életünk így világít, akkor majd kérdezni fognak arról, mi is a reménységünk.
Sóvá és világossággá válni a hétköznapok egyszerűségében lehet leginkább. Nem kell hozzá különleges tehetség, képesség. Éppen az egyszerűség által válik jellé a hitét megélő ember.
2014
Világítson a ti világosságtok
A múlt vasárnap, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, a bennünk élő, égő fényre figyeltünk. Ezzel a fénnyel világítani szeretnénk a környezetünkben. Keresztény életünk ízt ad a világnak. A mai evangélium két képe feladatunkról szól.
Ahogy a só ízt ad az ételnek, úgy keresztény életünk ízt ad a világnak. Nem kell belőle sok, de szükség van rá. Hitünk, szeretetünk élhetőbbé teszi a másik ember életét is.
Ahogy a fény megvilágítja az utat, úgy a világító ember is útmutató ember. Ugyanakkor a világításhoz erőfeszítés szükséges. A tüzet táplálni kell. Az izzó, lángoló fadarab meggyújtja a másik fadarabot, így a tűz tovább képes fényt és meleget adni. A közösségben élő emberek egymást tudják segíteni, táplálni, erősíteni.
Hogyan tudom táplálni hitemet, keresztény életemet? A napi imádság, az Istennel való élő kapcsolat, a Szentmisén való részvétel erőforrás számunkra. Milyen jó lenne, ha nem csak vasárnap élnénk a Szentmise kegyelem forrásával! A közösség, amelyben élek szintén erőt adó. Persze ehhez az is kell, hogy én is betegyek valamit a közösség asztalára.
Mit ér a járó motor, ha nem adja át energiáját a kerekeknek? Mit ér a hitem, ha csak magamnak tartogatom, nem adom át, nem adom tovább? A mai világban különösen is fontos, hogy hitemmel világítsak a világban, hogy „úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket magasztalják mennyei Atyátokat!”
2011
Föld sója, világ világossága
A só ízt ad az ételnek. Láthatatlan, elvegyül. Akár kevés, akár sok, elrontja az éltet. Én magam akarok sóvá válni a környezetem – családom, munkahelyem – számára. Hogyan tudom ezt megtenni? Milyen ízt adok a környezetemnek?
Világosság. Fontos és szükséges a mindennapokhoz. Mennyire lehangoltak tudunk lenni a sötét, borongós téli napokon, és mennyire felvidít a napsütéses idő. A sötét bizonytalanná tesz, tehetetlenséget élünk meg benne. A tevékenységhez szokott ember nehezen viseli a sötétet. A félhomályhoz egy idő után hozzászokunk. Valahol hallottam, hogy ha egy a sátrában ülő családhoz vendég érkezik, leül, és mindenki hallgat. Majd amikor a vendég megszólal: látlak titeket, akkor kezdődik a beszélgetés.
Világossággá kell lennem. Ki az, aki meggyújt, akinek a fényével világítok? Mi az a fény, amelyet tükrözök a környezetembe? Tudom-e tükrözni Isten rám hulló fényét, eléggé tiszta-e lelkem tükre?
Hitemmel világítok a világ előtt. Hitem válik sóvá. Ehhez ad ma Isten kegyelmet számunkra.
Bálint nap közeledik, amelyet korunk Valentin napként tesz hírhedtté. Bálint névvel három szentet találhatunk. Kettő vértanú lett a III. században. Beteget gyógyítottak meg, ezzel a beteg családját Krisztushoz vitték, amely a pogány Római Birodalom elöljárójának haragját váltotta ki. A harmadik az V. században Passau környékén térített, majd a sikertelenség láttán remeteként az Alpok erdeibe vonult.Bár akkor sikertelen volt, ma ő a passaui egyházmegye védőszentje. A Krisztustól kapott fény akkor is világít, ha azt a környezet nem akarja befogadni. Legyek szentjánosbogár, vagy legyek reflektor, Krisztus fényét tudom megmutatni a világban! Úgy akarom ezt a fényt továbbadni, hogy ne engem lássanak, hanem magát a fényforrást, Jézus Krisztust.
2005
Föld sója, világ világossága
Boldog ember, aki az igazak útján jár. Boldog ember, aki Istenben keresi a boldogságot. Aki rátalált az Istennel való kapcsolat ízére, az az emberi élet ízét-zamatát képviseli, viszi a világba.
Az első keresztény évtizedekben-évszázadokban azt látjuk, hogy névtelen apostolok sokasága megy és beszél Jézusról, hogy az üldözések dacára sokan csatlakoznak az Egyházhoz, mert látják életüket.
Hogyan lehetek só és világosság?
Radnóti Miklós, miután megszerezte a szegedi egyetemen a diplomát, odament a magyar professzorához, hogy keresztelje meg őt. Mire a piarista szerzetes azt válaszolta, hogy hogyan, hiszen erről nem is volt szó. Mire a költő: éppen azért.
Úgy világítson a ti világosságotok, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat! Úgy legyek világosság, hogy Isten dicsősége származzon belőle.
Vajon hány embernek beszéltem már Jézusról? Hányan hallottak rajtam keresztül az Isten szeretetéről? Kevés az, hogy a magam Isten kapcsolatát erősítem. Ebből az Isten-kapcsolatból missziós erő, missziós lendület kell fakadjon.
Nagyböjt időszaka közeleg. Nagyböjt alkalom arra, hogy újra átéljük keresztségünk titkát, megerősödjünk Isten-gyermeki voltunkban, és egyre jobban tanúságtevő életet éljünk.
Mit tehetek? Meglátogatni egy idős embert … megszólítani valakit a szomszédságból … meglátogatni egy családtagot, akit rég láttam … rámosolyogni valakire … megköszönni a boltban a kiszolgáló kedvességét …
Nem egetverő nagy dolgokat kell tennünk, hanem apóságnak tűnő gesztusokat. És ha a másik nem reagál azonnal, akkor sem adom fel, hanem továbbra is tükrözöm felé Isten szeretetét. A hatás lassú, mint a búvópatak, és nem sejtjük, mikor tör felszínre.
Váljunk sóvá, tegyük ízesebbé környezetünket. Világítsunk Krisztus világosságával, hogy az önzés és a gyűlölet sötétjét a szeretet meleg fénye válthassa fel a világban.
