2022
Imádság – közösségbe kapcsol és küldetést ad
Nézzük először is az ószövetség jelenetét! Mózes imádkozik a harcolókért, majd elfárad. Ott van mellette Áron és Húr, akik tartják a kezét. Mindannyian vívjuk életünk harcait. Jó tudni, hogy van, aki imádkozik értünk. Ha pedig elfáradunk, van, aki mellettünk áll. Fontos számunkra a közösség. Ezt ma különösen is tudatosítani kell, hiszen a világ ma magányos, csak magának élő embereket szeretne kialakítani.
Szent Pál mindannyiunkat biztat. Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Egyedül a hangom halk, az erőm kevés. Együtt kell kiállnunk hitünkért. Ki ebben jobb, ki abban. Egymást tudjuk támogatni, erősíteni a tanúságtételben.
Érdekes képet hallottunk az evangéliumban. Az özvegyasszony küzd az igazáért. Jézus a kitartó imádságra hozza példának. Mennyire vagyok kitartó az Istennel való kapcsolatban? Mennyire tudom a magam elképzelését Isten elé tárni? Hajlandó vagyok-e – éppen az Istennel való kapcsolat által – felfedezni, hogy mire lenne valóban szükségem? Mennyei Atyánk azt akarja adni számunkra, ami a legjobb az örök életre vezető úton. Talán sokszor nem értem, miért pont így. Isten nem igazságtalan bíró, aki csak a maga érdekeit nézi. Ő szerető atya, aki nekünk a legjobbat akarja, üdvösségünket, és oda is tud vezetni minket.
2019
Hirdesd az Igét, akár alkalmas, akár alkalmatlan!
Az elmúlt hetekben a szentleckében a Timóteus levelet olvastuk. (Jó lenne egyszer végigolvasni az egészet!) Te, Isten embere, szítsd fel a kézfeltétellel kapott kegyelemet, hirdesd az Igét! Fel kell fedeznünk, hogy mindez nekünk is szól!
Az olvasmányban Mózes kitartó imádságáról hallottunk. De kellett Áron és Hur, akik támogatták ebben. Vajon mennyire és hogyan támogatom azokat, akik, az igehirdetés munkáját végzik?
Az evangélium is a kitartásról szól. Úgy tűnik, földi dolgainkban sokkal nagyobb odaadással tevékenykedünk, mint a mennyeiekben. Aztán lassan „itthon vagyok itt, e világban,/ s jaj, nem vagyok otthon az égben.” /Kosztolányi Dezső/ Remélem, megérint mindenkit Krisztus kérdése: Talál-e hitet a földön?
Ahhoz, hogy pozitív választ adhassunk, szent Pál figyelmeztetését kell megvalósítanunk.
Persze, hirdetni csak azt tudom, amit ismerek. ráadásul szavaim és tetteim összhangja kell hozzá.
Mindez beleillik a missziós vasárnap gondolatkörébe. Hirdetni az Igét, Jézus Krisztust, állandó missziós feladatunk. kérjük ma is ehhez az Ő segítségét!
2016
Talál-e hitet a földön?
Megdöbbentő az evangéliumot záró jézusi kérdés: amikor visszajön, talál-e hitet a földön? Vajon engem hívőként fog-e elismerni a visszatérő Emberfia?
Mi jellemzi a hívő ember életét? Napi Isten kapcsolat, törekvés a jóra, tanúságtétel, bekapcsolódás a keresztény közösség életébe.
A Gandhi című filmben megkérdezik Gandhit, egészen úgy él, mint a keresztények, miért nem lesz mégis keresztény? A válasza: miattatok. Mert ti nem úgy éltek, hogy az példaértékű, vonzó lenne. Vajon mi úgy élünk, hogy az mások számára vonzóvá teszi keresztény életünket?
Pál apostol buzdít minket: „Hirdesd az Igét, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.” Ehhez persze szükséges, hogy hitem növekedjen, ismereteim bővüljenek.
Érdekes a kép, amit az olvasmány elénk tár. Mózes imádkozik a harcolókért. Amikor keze elfárad, Áron és Húr tartják a kezét. Valahogy így működik ma Egyházunk. A világi testvérek harcolják a hétköznapok harcait, tanúságot tesznek életükkel és szavaikkal Krisztusról. A papok imádságukkal, tanításukkal támogatják őket. Ha a pap belefárad a tevékenységébe, a harcolók is vereséget szenvednek. De van-e aki támogatja a megfáradó, elkedvetlenedő papot?
2013
Talál-e hitet a földön?
Folytatásos sorozatokban szeretik úgy befejezni az egyik részt, hogy kíváncsivá tegye a nézőt – hallgatót, és várja a folytatást. Az is fontos tapasztalat, hogy az utolsó mondat marad meg legjobban a hallgatóban. A jézusi kérdés éppen ezért marad meg bennünk erőteljesen: „Talál-e hitet a földön?”
A válasz rajtunk – rajtam és rajtad egyaránt – múlik. Én hogyan élem meg a hitemet, hogyan adom azt tovább?
Elkezdődött az iskolában a hitoktatás. Ötödikeseink helyzetét látom. A két iskola 14 gyereke (8+6) közül 5 volt elsőáldozó (3+2) Meghívtam a szüleiket egy beszélgetésre, a megjelentek aránya siralmas. Mindezt nem panaszként mondom, hanem azért, mert ebből a helyzetből kell indulnunk. Pál apostol szava mindannyiunkra vonatkozik: „Hirdesd az igét, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.”
Hozzáértéssel: Vajon mennyire ismerem a hitemet? Mit teszek azért, hogy növekedjen az ismeretem? Hogyan élem meg a közösségbe tartozásomat? Sajnos az évek óta megszokott, hirdetett, felnőtteknek szóló programjainkon se kell helyhiánnyal küzdenünk. Saját hittanóráink látogatottsága sem igényli a hittanterem bővítését.
Missziós vasárnapot ünnepel ma Egyházunk. Nagy lehetőségeink vannak, anélkül, hogy el kellene menni messze földre. Kit kellene tehát megszólítanom? Kinek adhatom át a hitet? Tegyünk a mai napon konkrét elhatározást: kit próbálok megszólítani, hogyan próbálom hitemet élőbbé tenni?
2010
Talál-e hitet a földön?
Egy Amerikában készült felmérés szerint egy 32, egyre nehezedő, a hit alapjaira vonatkozó kérdéssorból a katolikusok átlag 15-öt válaszoltak meg. De talán nem kell ilyen messzire mennünk, ha saját magunk, vagy környezetünk ismereteit vizsgálva, vajon mennyivel kapnánk jobb eredményt?
A jézusi kérdés egyik vonzata tehát, hogy mennyire ismerem hitemet. Való igaz, hogy hosszú időn át, sokunknak éppen fiatalkorában igen kevés lehetőség volt a hitről alapos ismereteket szerezni. Az is tapasztalható, hogy a mai életritmus sok nehézsége kevés lehetőséget ad a hitünkkel való foglalkozásra. Sokszor kényelmesebbnek tűnik a minimum követelményeket megtenni, elmegyek a vasárnapi misére, naponta imádkozom is, de ennél többet ne várjon tőlem senki. Igen ám, de amikor valaki feltesz egy kérdést, mit tudok neki mondani? Ha megkérdőjelezik hitemből fakadó életmódomat, mit válaszolok? Ha másképp kell tennem, mint azt kényelmem és a világ elvárásai sugallják, vajon miből merítek erőt? Ezért fontos frissen tartani hitemet, újra és újra foglalkozni vele.
A jézusi kérdés másik vonzatára, hogy hogyan hallanak mások a hitről, hogyan találkozik a következő generáció a hittel, Pál apostol válaszol a szentleckében: „Hirdesd az Igét, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan!” Milyen az én hit átadásom? Tudom-e hirdetni az Igét? Elsősorban persze családomban, közvetlen környezetemben, azután azok felé, akikkel gyakrabban találkozom. Ahhoz, hogy hitemet át tudjam adni, ismernem, kell. Ha ismerem, akkor tud életté válni bennem, ha életformám lesz a hit szerinti élet, akkor válik tanúságtevővé az életem.
Vállaljuk bátran az erőfeszítést, az áldozatokat hitünk ismereteinek elmélyítésére!
2007
Hirdesd az Igét, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan!
Missziós vasárnapot ünnepel ma Egyházunk. Pál apostol biztatását szeretnénk ma meghallani, életté váltani.
Missziós vasárnapon elsősorban a távoli földrészeken élő, a nem hívőkhöz elmenő missziósokra gondolunk. Ők nagylelkűen mindent itt hagyva mentek el, hogy messze vidéken tegyenek tanúságot Krisztusról, Isten szeretetéről.
Ugyanakkor, különösen a közelünkben élő verbita szerzeteseket látva, ahová Indonéziából, Ghánából, legújabban Vietnámból is érkeztek missziós küldetést vállaló, missziós papságra készülő fiatal szerzetesek, érzékelhetjük, hogy saját környezetünkben is szükség van a misszióra. Szükség van arra, hogy hirdessük az Igét, Isten szeretetét.
Missziós feladatunkhoz elsősorban imádságra van szükség. Szüntelen imádságra, ahogy Jézus tanít az evangéliumban. Hogyan is állok én az imádsággal? Kötelezően letudott feladat, vagy bensőséges kapcsolat Istennel? Mennyire része mindennapjaimnak az imádság? Mennyire tudok időt szánni Istenre, időt adni Istennek?
Ha Istennel való kapcsolatom valóban élő, akkor erről a tapasztalatomról könnyebb beszélni, ez a tapasztalat láthatóvá válik mindennapjaimban, szavaimban, tetteimben. Akkor elő tudok állni Isten üzenetével, meg tudok szólítani más embereket.
Ki-ki megtalálhatja minden élethelyzetben a maga missziós feladatát. Van, aki harcol a csatamezőn, ott van az emberek között a mindennapokban. Van, aki imádkozik szüntelenül. És van, aki „csupán” ott áll az imádkozó mellett, tartja a karját, ha elfárad, támaszt nyújt az imádkozónak, ezáltal a harcolónak is. De mindannyiunknak van feladata, és ha nem végzem el a magamét, akkor az hiányozni fog.
Napról napra szeretném hirdetni Isten Igéjét. Szeretném mélyíteni imádságos kapcsolatomat Istennel. Szeretném megtapasztalni szeretetét, hogy másoknak is megmutathassam.
