2022
Meghallani a Jó Pásztor hangját
A feltámadásról szóló beszámolókban ott van a bizonytalanság. Nem ismerik fel elsőre Jézust. Majd amikor ráismernek, megerősödnek a hitben és vállalják a küldetésüket.
Ma Jézust, mint Jó Pásztort látjuk, akinek felismerik a hangját. Hogyan is van ez az én életemben?
Kicsi koromtól ministráltam. Jól éreztem magam a templomban, az oltár közelében. Majd újabb és újabb feladatokat bíztak rám.
Bekerültem egy fiatalokból álló közösségbe. Nem csak a szentmisén voltunk együtt. Kirándulások, táborok, zarándoklatok, számos más közös program jellegezte meg életünket. Mindennek alapjában ott volt az Istennel való kapcsolat. Talán, ami ebben fontos volt, hogy volt időnk egymásra, ezzel együtt Istenre.
Ebben a közegben hallottam meg Isten hívó szavát.
Mai életünket a rohanás és zaj veszi körül. Nem könnyű ebből kiszakadni. Sokszor nehéz kilépni a megszokottakból, meglátni, mi az igazán fontos, az előre vivő. Éppen ezért kell időt szánnunk Istenre, keresni a csendet. Nem könnyű ezt kialakítani, folyamatos erőfeszítésre van szükség.
A Jó Pásztor vasárnapja a papi hivatásokra hívja fel figyelmünket.
Kik azok a papok, aki szerepet játszottak életemben? Hogyan lehetek velük jó kapcsolatban?
Fontos tudatosítani magunkban, hogy együtt kell haladnunk az üdvösség útján. Akkor tudnak jó közvetítői lenni Isten kegyelmének, ha megérzik, van fogadókészség Isten szavára az őt hallgatókban.
Kérjük ma bátor szívvel Isten kegyelmét papjainkra, és segítsük megérlelődni azokat a magvakat, amelyeket Isten bőségesen elvet a lelkekben! Segítsük fiataljainkat, hogy meghallják, milyen hivatásra hívja őket az Isten!
2019
„Bátorság ahhoz, hogy Isten ígéretéért kockázatot vállaljunk”
Húsvét 4. vasárnapja évről évre a hivatások világnapja. Imádságra hív minket egyházunk ezen a napon. Mivel azonban a hivatás maga sokkal összetettebb dolog, érdemes megnézni, hogyan is alakul ki.
Sík Sándor szerint így kezdődik:
„Embernek lenni!
Csak-embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek!”
Sokak által ismert mondás: a kegyelem a természetesre épít. Második lépésünk tehát, hogy keresztényként élünk a világban. Ha komolyan vesszük hitünket, és szerinte alakítjuk életünket, akkor tud bennünket meghívni Isten konkrét feladatra.
Ferenc pápa idei hivatásnapi üzenetéből idézek néhány gondolatot:
„Mint minden meghívástörténetben, most is egy találkozásról van szó.[…]
Isten megszólítása egy szeretetteljes kezdeményezés, amellyel hozzánk fordul és arra hív, hogy „szálljunk be” egy nagy tervbe, amelyben ő a részvételünket kívánja. […]
Itt mindenekelőtt keresztény élethivatásunkra gondolok, amelyet mindnyájan elnyertünk a keresztségben, ami arra emlékeztet minket, hogy életünk nem a véletlen terméke. […]
A keresztény élet azon döntésekben mutatkozik meg, amelyek nemcsak a mi egyéni utunknak adnak világos irányt, hanem a társadalomban is hozzájárulnak Isten Országának növekedéséhez. […]
Isten szavának tanulmányozása, az adoráció és a lelki nevelés által segít abban, hogy Isten tervét felismerjük.”
Tisztában vagyok-e a magam hivatásával? Imádkozom-e a körülöttem élőkért, hogy megtalálják és megéljék hivatásukat? Merem-e papnak vagy szerzetesnek ajánlani gyermekemet, unokámat? Mennyire törődöm papjainkkal, van-e közelebbi kapcsolatom pappal vagy szerzetessel?
Ne elégedjünk meg azzal a hivatások napján, hogy elrebegünk egy Mi Atyánk-ot, hanem tegyünk konkrét lépéseket a hivatásokért!
2016
Az Egyház a hivatások édesanyja
Húsvét 4. vasárnapja – az evangélium által elénk tár kép alapján – a Jó Pásztor vasárnapja. A papokért imádkozunk, és azért, hogy legyenek fiatalok, akik vállalják az Isten szolgálatára elkötelezett életet.
Ferenc pápa erre a napra írt üzenetében így fogalmaz: „Bárcsak újra felfedezhetnék, hogy a keresztény hivatás, csakúgy, mint minden sajátos hivatás is, az Isten népe körében születik meg, mint az isteni irgalmasság ajándéka. Az Egyház az irgalmasság háza, az a “föld”, amelyben a hivatás kicsírázik, felnövekszik és gyümölcsöt hoz.”
A hivatások a hívő közösségben születnek, teljesednek ki, lesznek termékennyé. Mit is jelent a hívő közösség számunkra? Kettős vonulatot látok benne. Élő kapcsolat az Istennel, és kapcsolat egymás között. A kettő egymásba fonódik. Élő Istenkapcsolat nélkül csupán egy baráti társasággá leszünk. Ugyanakkor, ha egyedül maradok Istenkapcsolatommal, magányossá és önzővé válok.
Azt gondolom, a bánatima, amit a Szentmisében gyakran imádkozunk, segít ezen a területen is. Nem csak hibáink, gyengeségeink oldaláról nézve. A négy területet szemlélhetjük arról az oldalról is, hogy mit teszek, és ez hogyan erősíti a kapcsolataimat. Gondolok-e a másik, a mellettem élő emberre? Imáimban is, de a mindennapokban is. Hogyan beszélek, hogyan szólok a másikhoz? Mit teszek érte? Mulasztásaim pozitív oldala az lehet, hogy milyen lehetőségeket adok neki?
Ma, amikor a hivatásokért imádkozunk, gondoljuk át, milyen kapcsolatunk van a papokkal! Hogyan beszélek, milyen képet festek róluk? Van-e olyan fiatal, akit konkrétan Istennek szeretnék ajánlani? Imádságunknak ereje van, ha azt igazán komolyan tesszük. Kérjük hát az aratás Urát, hogy plébániánk közösségéből is hívjon szolgálatára fiatalokat!
2013
A hivatások a hitre épülő remény jelei
Húsvét 4. vasárnapja a Jó Pásztor vasárnapja Elnevezését az evangélium képéről kapta. Ezen a napon jó pásztorokért, jó papokért imádkozunk.
„Isten szolgája VI. Pál a zsinat alatt vezette be ezt a világnapot egybehangzó fohászként Istenhez, az Atyához, hogy továbbra is küldjön munkásokat Egyháza számára (vö. Mt 9,38). „A probléma, hogy van-e elegendő pap, közelről érint minden hívőt – hangsúlyozta akkor a pápa – nemcsak azért, mert a keresztény társadalom jövőjének vallási mivolta függ tőle, hanem azért is, mert ez a probléma pontos és megkerülhetetlen mutatója a hit és a szeretet elevenségének az egyes plébániai és egyházmegyei közösségekben, és tanúbizonysága a keresztény családok erkölcsi egészségének. Ahol számos papi és szerzetesi hivatás fakad, ott nagylelkűen élnek az evangélium szerint”
A papi és szerzetesi hivatások a Krisztussal való személyes találkozásból születnek, a vele való őszinte és mély párbeszédből azért, hogy belépjünk az ő akaratába. Szükséges tehát, hogy növekedjünk a hit tapasztalatában, amelyet úgy fogunk fel, mint a Jézussal való mély kapcsolatot, mint bennünk megszólaló hangjának meghallgatását. Ez az út, amely képessé tesz minket befogadni Isten hívását, megvalósulhat olyan keresztény közösségekben, ahol intenzíven élik a hitet, ahol nagylelkűen tanúságot tesznek az evangéliumhoz való ragaszkodásukról, ahol a missziós szenvedély a teljes önátadásra ösztönöz Isten országáért; ahol mindezt a szentségekhez járulás táplálja, különösen az Eucharisztia és az intenzív imaélet. Ez utóbbinak „egyrészt teljesen személyesnek kell lennie, benne nekem kell találkoznom Istennel, az élő Istennel. Másrészt azonban mindig vezetést és világosságot kell kapnia az Egyház és a szentek nagy imádságaiból, a liturgikus imából, amelyben az Úr folyamatosan tanít bennünket jól imádkozni.” (XVI. Benedek pápa üzenetéből)
Nagy örömünk volt a múlt vasárnapon újmisét ünnepelni. Megtapasztalhattuk a reményt, hogy ma is vannak fiatalok, akik életüket Krisztus szolgálatára szentelik. De tegyük fel a kérdést: a mi közösségünkből milyen hivatások fakadnak? Tudunk-e erőt adni a keresztény családoknak a gyermekek vállalásában és nevelésében? Tudjuk-e úgy élni keresztény életünket, hogy abból új élet fakadjon, hogy sokan lássák, örömteli dolog ide tartozni? Tudunk-e olyan keresztény közösséggé válni, amelyből az látszik, érdemes Krisztus és a keresztény közösség szolgálatára rászánni egy egész életet? A mi hitünkből, imádságunkból, keresztény életünkből erősödnek meg a keresztény családok, születnek meg a hivatások.
2010
Hivatásunk húsvét fényében
Húsvét időszakának második felében, a 4-5-6. vasárnapon, húsvét öröméből fakadó keresztény feladatunkat, hivatásunkat szemléljük. A jó pásztor vasárnapja az egyházi hivatásokra hívja fel a figyelmünket, május első vasárnapja anyák napja, a család, mint hivatás állhat előttünk, húsvét 6. vasárnapja pedig a tömegkommunikáció világnapja, amely keresztény tanúságtételünk különféle módjaira figyelmeztethet.
Jézus a jó Pásztor. Vezeti, irányítja övéit. Erre a feladatra minden nemzedékből meghív egyeseket, hogy egészen neki szentelve életüket szolgálják Istent és az Ő népét. A pap így Krisztus képmásaként („alter Christus”) van jelen a közösségben. Ez persze nem elszigetelt jelenlét, hanem benne él a közösségben. Hivatása a közösség megszentelése, Isten szavának hirdetése, Isten kegyelmének „kiosztása”.
Fontos azon tevékenykedni, hogy mindig legyenek papjaink. Ehhez az kell, hogy a családban és a közösségben a fiatalok találkozzanak a papokkal, hogy sok pozitív, örömteli dolgot halljanak róla, hogy a család és a közösség szívesen tegyen a papokért, hogy újra és újra hangozzék a kérés: Küldj, Urunk, munkásokat aratásodba!
A papság évében adjunk hálát papjainkért. Azokért, akiket ismerünk, akik valami szerepet játszottak életünkben. Vegyük számba azokat, akik erről a plébániáról származnak! Imádkozzunk újult erővel papi hivatásokért! Legyen ez az imádság konkrét, olyan értelemben, hogy akit el tudnánk képzelni papként, azért külön is imádkozzunk, persze nem hirdetve és nem rábeszélve. Erősítsük a készséget, ha az én családomból hív meg valakit az Úr, nagylelkűen elengedem a szolgálatra.
Kérjük buzgón és bátor szívvel Urunkat, adjon buzgó keresztény életet, és mutassa meg mindegyikünknek, milyen hivatást, feladatot szán nekem, személy szerint szőlőjében.
2007
Papként a mai világban.
Húsvét 4. vasárnapja a papi hivatások világnapja. Ezen a napon papi hivatásokért imádkozunk, hiszen látjuk, hogy fogy azok száma, akik meghallják és követik a Jó Pásztor hívó szavát.
Hol hallhatja meg a fiatal Isten hívó szavát? A keresztény családban és a keresztény közösségben. Ha a család és a közösség életében látható az önfeláldozó szeretet, ha a felnövekvő fiatal megtapasztalja életében Isten szeretetét, akkor könnyebben fogja tudni életét odaajándékozni a közösségnek.
Ha a magam hivatásának kialakulására tekintek, akkor fontos tényező a fiatal koromban látott papok életének példája. Éppen ezért fontos azt is végiggondolnunk, ki a pap, mit tehetünk papjainkért, hogy jó papok legyenek?
A pap számára is fontos, hogy megtapasztalja a bizalom légkörét. Hogy legyenek körülötte olyan emberek, akikkel komoly dolgokról is tud beszélgetni, akik bizalommal vannak iránta, akikkel megoszthatja érzéseit, örömeit, esetleg nehézségeit is.
A pap az imádság embere. Imádságát legtöbbször csendes magányában végzi. De időnként jó az, ha közösségben is tud imádkozni. A zsolozsma bizonyos alkalmai erre jó lehetőséget teremthetnek. Ugyanakkor esetleg lehetnek olyan alkalmak is, amikor egy-egy család saját közös imádságába is meghívja a papot.
A pap is ember, neki is jó esik, ha időnként asztalukat is megosztják néhányan vele. És fontos, hogy rendben legyen környezete, hogy otthon érezze magát a plébánián, az egyházközségben.
Úgy látom, a mai világban akkor lehet jó pap valaki, ha a bizalom és a szeretet légköre veszi körül. Hálás vagyok azért, hogy itt, Nagytétényben ezt a bizalmat és szeretetet tapasztalhatom. Imádkozzunk együtt jó papokért, papi hivatásokért!
