Kategóriák
C évben Heti hírlevél elmélkedései

Évközi 7. vasárnap C év

2022

A szeretet útján
Szent Pál apostol a szeretet himnuszt azzal vezeti be, hogy egy mindennél magasztosabb utat mutat számunkra. A szeretet úton levés, kapcsolat, döntés a másik ember mellett. A mai evangélium ennek az útnak a csúcspontjára vezet bennünket.
Könnyű kedvesnek lenni, amikor az embert nem bántja senki, könnyű szeretni azokat, akikkel nem találkozunk sokat. A szeretet útján sokakkal együtt haladunk. Családban, munkahelyen, lakókörnyezetben. Őket már nem feltétlenül könnyű szeretni. Mert éppen ezekben a kapcsolatokban nagyobb a megbántás esélye. Már itt is tudatosságra, odafigyelésre van szükségünk. Gyakorolnunk kell a megbocsátást, az irgalmasságot. Ha ezekben a helyzetekben megerősödünk, tudunk fellépni a legmagasabb lépcsőfokra, az ellenség szeretet magaslatára.
Természetesen nem a magunk erejéből kell ide elérkeznünk. Isten kegyelme, a Szentlélek ereje napról napra erősít bennünket. Ha e mellé még azt is odateszem, hogy a szeretet nemcsak egy érzelem, hanem döntés a másik mellett, az értelem tevékenysége is, akkor könnyebbé válik az ellenem lévőt, az engem megbántót szeretni.
Talán, ami a legfontosabb, ahonnan minden megbocsátás, kiengesztelődés elindul, hogy én teszem meg az első lépést. Ahogy az Atya lépett felénk, amikor szólt népéhez, amikor prófétákat küldött, amikor Fiában maga jött el közénk. Ha Jézus nyomában járunk, nekünk is el kell indulnunk a másik ember felé. Egy kicsi lépéssel. Egy lenyelt automatikus válasszal, egy apró gesztussal.

Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet. (Túrmezei Erzsébet)

2019

Mindennapi kapcsolataink
Benne élünk a világban. Tesszük a dolgunkat a hétköznapokban. Talán még a fülünkben cseng, hogy hinni a templomban kell, Az idősebbek még emlékeznek a visszaszorított egyházra. Nehogy megtudják a munkahelyemen, hogy templomba járok, mert még baj lesz belőle.
Ma egy másik veszély fenyeget, a kényelmesség. Az a fontos, hogy nekem jó legyen. A másikkal mi van, az nem igen érdekel.
Kapcsolatok nélkül nem tudunk élni. Azok társaságát keressük gyakran, akik hasonlóan gondolkodnak. Ez egy természetes védőburkot ad.
Ebben a szemléletben, életmódban könnyen elvész keresztény hitem.
Jézus szava a mai evangéliumban fel kell rázzon bennünket. Nem elég csak a templomban kereszténynek lennem. Kevés az, ha csak vasárnap élek keresztény módon.
Miben lehetek más a környezetemnél? Elsősorban az irgalmassággal, szeretetem kifejezésével, a másik ember felé fordulásommal, megbízhatóságommal.
Nem egyedül kell mindent tennünk. Velünk a Lélek, Isten ereje, és támogat a közösség, amelyben élünk.

2007

Legyetek irgalmasok, amint Mennyei Atyátok is irgalmas!
Individualista, önzésre hajló világban élünk. Milyen nehéz ebben a világban a másik emberre figyelni! Még azokra is, akikkel jó a kapcsolatunk, akikkel szeretet-kapcsolatban vagyunk. Sokszor talán próbálkozunk azzal, hogy ismeretlenekre valamennyire figyeljünk; ha át kell adni az ülőhelyet a buszon, ha az udvariasság tetteit hajtjuk végre. A legnehezebb azokra figyelni, akik ellenszenvesek, akikkel nem jó a viszonyunk, akik megbántottak.
Jézus ma arra hív minket, hogy mindenkire figyeljünk, mindenki felé a szeretet tetteivel közeledjünk. Ahogy Dávid nem öli meg Sault, bár megtehetné, hanem irgalmasságával a kapcsolatuk rendezése felé tesz lépést. Ahogy számtalanszor tudunk mi is megbocsátani a másiknak, újra kezdeni kapcsolatunkat, felülemelkedni a vitás kérdéseken, megbeszélni, elrendezni közös dolgainkat. Azzal válhatunk jellé a világban, hogy szeretettel vagyunk egymás iránt.
Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit összegyűjtötte a keresztény hagyomány. Igyekezzünk életünkben megvalósítani ezeket!
Nagyböjt időszaka kezdődik a héten. Nagyböjtünk mottója lehetne: felelősséggel a másik emberért, felelősséggel a világért. Itt az alkalmas szent idő, hogy tudatos életet éljünk, hogy a kísértéseknek ellenálljunk, hogy megtapasztaljuk Jézus jelenlétét életünkben, hogy a megtérés útját felfedezzük, és haza tudjunk indulni az atyai házba, hogy az embert felemeljük, miközben hibájától szeretnénk megszabadítani. Nagyböjt szent idejével Isten reményt és jövőt akar adni. A nagyböjti időszak tudatosan vállalt cselekedetei, önmegtagadásai jellé válhatnak környezetünkben, amelyekre felfigyelhetnek a körülöttünk élő emberek. Jelként megélt életünk megnyithatja az emberek szívét, hogy befogadják az irgalmas Isten üzenetét: Reményt és jövőt adok nektek!

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük