Evangélium:
Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: “Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: “Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” A farizeusok azonban erősködtek: “Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: “Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.” Erre a tanítványok megjegyezték: “Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: “Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”
Mt 19,3-12
Elmélkedés:
Tegnap az evangélium a megbocsátást, az irgalmasságot állította elénk. Ma szinte egész más témát hallhatunk. A házasságról, annak sikeréről vagy kudarcáról szól az evangélium.
Fedezzük fel a kapcsolatot a kettő között. Számos kapcsolat azért szenved hajótörést, mert mindkét fél a másiktól várja az első lépést. Pedig, ha én lépek először, függetlenül attól, ki a megbántott és ki a megbántó, akkor kapcsolataink javíthatóak.
A mai világ alig tud mit kezdeni két ember sírig tartó hűségével, de még kevésbé azzal, amikor valaki önként lemond a házasságról. Mutassuk fel bátor szívvel a házasság és a papság szépségét, értékét, és ezzel váljunk jellé a környezetünkben!
—-
Két ember kapcsolatában óhatatlanul vannak feszültségek, nehézségek. Különböző emberek vagyunk, különböző módon nőttünk fel, vettünk át dolgokat. Van, amit másként látunk, teszünk. Milyen sokszor előfordul egy induló házasságban, hogy éppen az, ami vonzó volt a másikban elkezd zavarni.
A minket körülvevő világ, gondolkodásmód azt sugallja, vállalj minél kevesebb konfliktust. Ha baj van, lépj ki a kapcsolatból. A felnövekvő gyermek nem látja, hogy a nehézségeket meg lehet oldani, meg lehet beszélni. Nem tapasztalja meg a megbocsátás lehetőségét, módjait. Még nehezebben tud hosszú távú kapcsolatokat kiépíteni. És ez nem csak a házasságban jelentkezik, hanem sok más helyzetben is.
Megfogalmazni, mi a bajom. (váló levelet írni). Már a konkrétumok leírásakor alakul bennem, hogy ez talán nem is olyan nagy probléma. Ha meg meghallgatom a másikat, mert ő is megfogalmazta, kialakulhat a közös megoldás.
Jézus ma arra hív, hogy kegyelme erejével építsük kapcsolatainkat!
—-
Válólevelet írni nem is volt olyan egyszerű. Tapasztalhatjuk, ha valamit le kell írni, sokkal összeszedettebben fogalmazom meg. A szó elszáll, az írás megmarad. Ha ma is, amikor egy kapcsolatnak véget szeretnénk vetni, leülnénk megfogalmazni az okokat, lehet kiderülne, hogy azok nem is olyan megalapozottak.
Jézus Isten eredeti szándékát hangsúlyozza. A férfi elhagyja apját, anyját, feleségéhez ragaszkodik. Ma lehet, mindkét dologgal gondok vannak. Nehezen hagyja ott a fiatal a családi fészket, hogy új fészket alkosson. Nehéz egy kapcsolatot folyamatosan gondozni, hogy azt ne feszítse szét a rohanó világ számtalan szétfeszítő ereje. Isten kegyelmével mégis sikerülhet.
—-
Mai környezetünk erőteljesen sugallja az apostolok felvetését. Nem érdemes megházasodni. Nem érdemes elkötelezett életet vállalni. E mögött az a jelenség is meghúzódik, hogy a kötöttség vállalása nélkül úgy élhetünk, mintha. Egyre többen összebútoroznak, anélkül, hogy kimondanák a közösség előtt egymás iránti szeretetüket. Hiszen a házasságkötésben ez is benne van. Egyre többször látjuk, hogy különféle egyházi feladatokat, amiket eddig a papok láttak el, engedéllyel világiak is elláthatnak. Mindez azt erősíti, hogy nem kell az éltre szóló elkötelezettséget vállalni. Hogy állok az elkötelezett élettel? A magam helyén, helyzetében kimondtam-e más Isten előtt, hogy én ezen az úton akarok járni egy életen keresztül? Mennyire tudok kitartani egy közösségben a nehézségek ellenére is?
A mai evangéliumi szakasz nem csak a házasságot állítja elénk. Valamiképpen egész keresztény életünkről szól!
—
Mózes a keményszívűségük miatt engedményt tesz a házasság kapcsán. Persze a feltétel, hogy írásban fogalmazza meg, azért már egy védő eszköz. Leírni, pontosan megfogalmazni, mi a bajom a másikkal, sokat alakíthat az első benyomáson, a spontán reakción.
Ma miben vagyok keményszívű? Vagyis próbálom-e megérteni a másik álláspontját, reakcióját, gondolatát?
Ma miben teszek engedményeket? Már nem fontos egészen az az érték, amit eddig elfogadtam. Talán mert kényelmetlen, mert meg kell érte harcolnom?
Mennyire merek elköteleződni? Egy kapcsolatban, egy munka mellett, egy közösségben?
Kérjük ma Isten kegyelmét, hogy meglássuk, milyen úton akar vezetni, és bizalommal haladjunk az Ő útján!
