Szentháromság vasárnapja C év

2022

Isten feltárja előttünk benső életének titkát.
Találkozom egy másik emberrel. Valami megragad benne. Külső megjelenése, egy tette, odaállása a másik mellé, egy gondolata. Szeretném őt jobban megismerni. Ahogy fejlődik a kapcsolat, egyre többet mutatunk meg magunkból. Beengedjük egymást kölcsönösen a bensőkbe.
Isten, aki maga a szeretet, szeretettel fordul az ember felé. Nem veti el a bűnbeesés után. Egyre többet mutat meg magából. Végül, Fia által feltárja előttünk benső életének a titkát. Így érkezünk el a Szentháromság misztériumához.
Az egyházi év első felében, karácsony és húsvét ünnepköre által, Jézus életének eseményeit szemléltük. Benne felfedeztük Isten Fiát. Ez által egyre többet megtudtunk Istenről. Ugyanakkor Isten benső élete misztérium marad számunkra. Mégis, ez nem eltántorít, hanem inkább vonz bennünket Felé. Minél inkább a közelében vagyunk, annál jobban szeretnénk jelenlétében megmaradni.
Az évközi időszakban, vasárnapról vasárnapra hallgatva a szentírás szövegeit, egy-egy témát, gondolatot felfedezhetünk, amely segít, megerősít, közelebb visz Istenhez. Mindez abban is segít, hogy ne csak vasárnaponként keressük a Vele való kapcsolatot. Találjuk meg napról napra azt az időt, amit Istennek tudunk adni!
Hétköznapjainkban is váljunk egyre jobban Isten szeretetének tanúivá!

2019

Isten dicsőségét zengem
Az egyházi évben követtük Jézus életét születésétől feltámadásáig, mennybe meneteléig. Majd pedig megünnepeltük a Szentlélek kiáradását. A mai napon Isten benső életének titkát szeretnénk szemlélni.
Minden imádságunk kezdete és vége Isten megszólítása. Ebben a Szentháromság személyeit említjük meg. Hittel valljuk, amit meg nem érthetünk, rácsodálkozunk Isten szeretetére, felfedezzük, hogy feltárta magát előttünk, bepillantást engedett benső életébe.
Szemlélve a misztériumot, megsejtve valamit abból, ki is az Isten, felhangzik szívünkben, talán gyakran ajkunkon is Isten dicsőítése.
A liturgiában két módja alakult ki Isten dicsőítésének, amit doxológiának nevezünk. A szövegben megnevezzük azt, akinek elismerjük dicsőségét, hirdetjük ezt a dicsőséget, és örökkévalóságára utaló formát is tartalmaz.
Már a korai egyházban kialakult az a gyakorlat, hogy a zsoltárok végéhez a kis doxológiának nevezett formát kapcsolták. Ez a „dicsőség az Atyának …” jól ismert szövege. A szentmisében felhangzó dicsőséget pedig nagy doxológiának nevezzük.
A Szentháromság említése imádságaink mellett megjelenik a keresztelési formulában, a feloldozás szövegében, a különféle áldásokban.
A héten keressük tudatosan, hol tudjuk Isten dicsőségét zengeni! Keressünk alkalmakat, amikor a kis doxológiát elmondhatjuk!

2016

Szemlélni a misztériumot
Szentháromság vasárnapján azt ünnepeljük, hogy az Isten feltárta előttünk benső életének titkát. Megnyitotta az ajtót, hogy rácsodálkozzunk, hogy beléphessünk a misztériumba. Belépni csak a szívünkkel, a hitünkkel tudunk. Értelmünk tétovázik, mert számára nem érthető mindez. Mert a misztérium emberi ésszel fel nem fogható. A feltáruló isteni titkot csodálhatjuk, előtte az egyetlen lehetséges magatartás a leborulás. (Ha le tudunk borulni Isten előtt, akkor nem fogunk kiborulni.)
Ha szemlélem a Szentháromság misztériumát, benne végtelen szeretetet látok. Mindez arra hív, hogy lépjek kapcsolatba Istennel. Ez azt jelenti, hogy beengedem magamhoz, hogy belépek hozzá. Az emmauszi tanítványok akkor ismerték fel Jézust, amikor meghívták magukhoz, asztalukhoz.
Rendszeresen kellene találkozni Istennel, amihez kevés a csak vasárnapi Szentmise. Milyen napi alkalmaim vannak erre a kapcsolatra? Minőségi időt adok Istennek, vagy csupán a maradék időmet? Ahhoz, hogy beléphessek hozzá, el kell csendesednem, időt kell adnom neki, ki kell tárnom szívemet előtte.
Az Istenkapcsolathoz hasonló a másik emberrel való kapcsolatunk. Bár annyival egyszerűbb, hogy szemtől szembe látom akivel találkozom, mégse könnyű megnyílni előtte, beengednem őt életembe. Vannak, akik fontosabbá válnak, ők azok, akiket sikerült megszelídítenem. Sok felszínes, jópofa kapcsolatunk van, ahol fecseg a felszín és hallgat a mély. Van-e egészen mély, bensőséges emberi kapcsolatom? Minden házasságnak ilyennek kellene lennie. Igazán fontos, mély baráti kapcsolat nélkül sivárrá válik az élet, magányossá az ember. „Azért vannak a jó barátok, hogy a rég elvesztett álmot visszaidézzék egy fázós alkonyon.” legyen ilyen jó báratom, legyek ilyen jó barátja valakinek!

2013

Ki az Isten?
Szent Pál apostollal valljuk, hogy Isten léte a természetes ész fényénél felismerhető. Az Isten létére mutató jelet leginkább emberi létünk bizonytalanságából láthatjuk meg. Az ember megtapasztalja térbeli és időbeli korlátait, képességeinek, ismereteinek részlegességét. De emberlétünk legnagyobb bizonytalanságát az élet végessége adja. „csak az a vég, csak azt tudnám feledni” – kiállt fel Ádám az Ember Tragédiájában.
Mindezekből követezik, hogy kell a fogódzó, egy olyan biztos pont, amibe kapaszkodhatunk, ami értelmessé teszi bizonytalan és sokszor küzdelmes életünket. Ez a biztos pont a mi keresztény életünkben Isten léte és szeretete.
Mit mondhatunk Istenről? A kinyilatkoztatás fényében valljuk, hogy Ő a Szeretet. Ugyancsak Jézus tanítása alapján vált világossá már a korai kereszténység számára, hogy az egy Isten Szentháromság, Atya, Fiú Szentlélek. Misztérium marad számunkra a hogyanja, de a Szentírás alapján hisszük a Szentháromságos egy Istent.
Ugyanakkor az is fontos kérdés, hogy meg tudom-e mutatni, ki számomra Isten? Látható-e rajtam a vele való kapcsolatom. Nem hivalkodó magamutogatással, mégis úgy, hogy a velem találkozóban felébredjen a vágy, hogy Isten felé induljon. Vonzóvá tudom-e tenni a keresztény életet? A Mahatma Gandiról szóló filmben kérdezik őt, hogy annyi jót tesz, miért nem lesz keresztény? A válasza: miattatok, mert ti, keresztények nem úgy életek, hogy vonzóvá tegyétek a keresztény életformát.
Kérjük Isten kegyelmét, a Szentlélek erejét, formálja életünket, segítsen, hogy vonzóvá tehessük életünkkel a hit útját!

2010

Kinyilatkoztattad benső életed csodálatos titkát.
Ki az Isten? Hogyan ismerhetem meg? Mit mondhatok róla?
Jézusra figyelünk, Jézus életét akarjuk, próbáljuk követni. Az evangéliumok fénye által az Ő alakja rajzolódik ki legjobban számunkra.
Jézus beszél az Atyáról, akitől jött, és akihez visszatér. És megígéri, hogy az Atya elküldi a Vigasztalót, a Szentlelket.
Húsvét időszakát megkoronáztuk Pünkösd ünnepével, és kerestük életünkben a Szentlélek munkálkodásának nyomait. A mai vasárnapon a szentháromságos egy Istenre figyelünk. Isten kinyilatkoztatja magát nekünk. Felvillant valamit benső életéből.
Önmagamból annak mutatok meg valamit, aki felé bizalommal vagyok, akit szeretek, akiben valamiképpen megbízhatok.
Isten ezzel a bizalommal fordul felénk. Feltárja magát nekünk. Megmutatja magát, ezzel kifejezi az ember iránti bizalmát, szeretetét.
Erre a szeretetre csak a leborulás gesztusával válaszolhatok. Leborulva imádom a Szentháromságos egy Istent. Ez az imádás csak neki jár ki.
Az imádás gesztusa mellett a hálaadás ébredhet fel bennünk ezen az ünnepen. Hálát adok Isten szeretetéért, bizalmáért. Hálát adok kegyelmi erejéért. Minden Szentmisénk hálaadás, legyen a mai különösen is az. A héten pedig keressük meg azokat a konkrét dolgokat, eseményeket, amelyeket megköszönhetünk Istennek!