Szent-Gály Kata Kegyelem
Domonkos – A kegyelem
Te soha többé nem lehetsz nyugodt
S nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,
Mert beléd hullott az Isten vetése
És azt kitépni nem lehet,
– vagy nem mered,
mert érzed, éned jobbik része.
Azt megteheted, hogy soha nem kapálod,
Hogy letaposod a kihajló ágat,
Hogy nem öntözöd,
Hogy szinte gyűlölöd,
– de harmat is van,
és néha, akaratlan meglep.
És valahogy elindul benned
Egy gondolat, egy szó, egy jóbarát, egy semmi – –
S amit már kezdtél elfeledni
Vagy letagadni: duzzad, újra él.
A gyökér
A mag,
Beléd szövődik és szállá fakad
És vakmerő kalandra bátorít:
Kilépni önmagadról,
Az átlagosból,
Komolyan venni azt, amit hiszel.
Tulajdonképpen miért nem kezded el?
Éldegélünk itt a Földön, fölépítjük, berendezzük napjainkat, úgy, ahogy nekünk tetszik. Beleszokunk, belekényelmesedünk mindennapi tevékenységeinkbe.
És akkor, szinte villámként belénk hasít ennek a versnek az utolsó sora. A kérdés, amely mindennek a felforgatására hív.
„Tulajdonképpen miért nem kezded el?” Mit kellene elkezdenünk? Ott van az is szépen leírva:
„Komolyan venni azt, amit hiszel.” Hogy ne csak üres szószaporítás legyen minden imánk. Ne csak megszokottá vált cselekedeteink egyike legyen a vasárnapi, esetleg hétköznapi misére járás.
Persze ez nagyon nehéz , valóban embert próbáló feladat. De csak így tudunk valóban, a szó nemes értelmében emberré, napról napra jobbá válni.
XVI: Benedek pápa erről így ír: „A jóság merészségét belülről újra meg kell tanulnunk; erre csak akkor leszünk képesek, ha mi magunk is „jókká” leszünk belülről, bensőnkben „felebarátok” vagyunk – és akkor lesz szemünk arra, hogy meglássuk, környezetünkben vagy életünk nagyobb hatósugarában a szolgálatnak melyik módjára lesz szükség, melyik lesz számunkra lehetséges és ezért egyben feladat is.”
Ahhoz, hogy ezt meglássuk, persze megkapunk Mennyei Atyánktól, mindent. Csak rajtunk múlik, hogy a ránk áradó kegyelmet észrevesszük-e, engedjük-e, hogy működjön bennünk.
Mai napunk feladata nem lehet más, minthogy merünk jók lenni. Elkezdjük azt, amit már talán néhány napja el kellett volna kezdenünk.
(Boronkai Zsuzsanna)
