Boronkai Zsuzsanna: Kiválasztottak
Emberből vannak ők is, mint te meg én,
mégis különlegesek,
Mert szívükbe írta foglalóul magát Ő,
Aki a legtökéletesebb.
Kezük között válik testté a kenyér,
vérré a bor, istengyermekké a pogány.
Ők adják a szent útravalót
éltünk alkonyán.
Június van
Te Deumot zeng öreg és fiatal.
Ma mondj egy fohászt értük,
kiket a miseruha takar!
A nyár az esküvők évszaka. Szent II. János Pál pápa szerint a házasság egy férfi és egy nő szövetsége arra, hogy egy életen át megőrizzék egymás arcán a mosolyt.
Milyen jó lenne, ha sok mosolygós házaspár mozogna közöttünk, példát adva, utat mutatva a következő nemzedéknek!
Nekünk, hívőknek a nyár azonban nem csak az esküvőkről, hanem a papszentelésekről is beszél.
Mit várunk papjainktól? Sajnos sokszor, amit a világ kíván. Mindent. A tökéletességet, a szépséget, a jóságot, amit beléjük oltott a Teremtő. Persze ennek a kihívásnak nagyon nehéz, talán lehetetlen megfelelni.
Milyenek legyenek? Mint Keresztelő szent János, útkészítők? Az emberi szíveket tegyék alkalmassá arra, hogy befogadják a jézusi szót.
Vagy mint a zsoltáros? Irgalmas Istenünk jóságát közvetítsék felénk nap, mint nap?
Mint a vértanúk? Áldozzák életüket jó pásztor módjára a rájuk bízott nyájért, templomért, közösségért? Tüzes lelkűek, mint szent Pál, titoktartók, mint Nepomuki szent János? Játékosak, vidámak, mint Néri szent Fülöp?
Mennyi – mennyi elénk/eléjük élt jó példa. Olyan nehéz lehet nekik választani. Nekünk, híveknek az a fontos, hogy legyenek. Nem baj, ha csetlő-botlók, ha nem szentek, nem tökéletesek. Számunkra az a fontos, hogy mellettünk álljanak, s megtörjék a kenyeret.
