2021
Jelen van közöttünk az Oltáriszentségben
Jézus az utolsó vacsorán alapította az Oltáriszentséget, hogy velünk maradjon, tápláljon, erősítsen. A mai ünnep igénye a XII. század tájékán valósult meg, hiszen a húsvét ünneplésében annyi minden jelen van. Ebből fakadt, hogy legyen külön ünnepe az Eucharisztiának.
Jézus valóságosan benne van e szentségben. Vajon én jelen vagyok a számára?
A szentmise liturgiájában, az utolsó vacsora szavainak elmondásával lesz jelen Jézus a kenyér és a bor színe alatt. Ezért a szentmise az elsődleges helye az Úrral való találkozásnak. Miért is jövők? Ha csak azért, hogy kapjak valamit, akkor még magam vagyok az imádás középpontjában. Arra kell rátalálnunk, hogyan fogadhatjuk be őt, adhatjuk át önmagunkat neki – fogalmazza meg Peregrin atya az Adoremusban.
A szentmise csúcs és forrás. Az Oltáriszentség táplálék. Mindkettő alapja keresztény életünknek. Ennek hatással kell lennie a hétköznapjainkra. Jézus jelen van életünkben, mindennapjainkban. Szeretne rajtunk keresztül minél többekhez eljutni.
Találkozzunk Vele valódi találkozással vasárnapról vasárnapra a szentmisén! Keressük a hétköznapokban is az alkalmat a vele való együttlétre!
2018
Ez az én testem …
A mai napon a kenyér és bor színe alatt köztünk lévő Krisztust ünnepeljük. Megvalljuk hitünket, hogy Ő valóságosan jelen van a szent színek alatt. Ez a hit összekapcsol bennünket ortodox testvéreinkkel, ugyanakkor elválaszt minket a protestáns közösségektől.
Jézus jelen van az Oltáriszentségben. Én pedig egyre fontosabbnak érzem, hogy jelen legyek az Ő közelében. Keresem az alkalmakat, hogy egy kicsit odaülhessek a tabernákulum elé.
Ugyanakkor megrendítő számomra, hogy a kezemben, szavaimra változik a kenyér és a bor szentséggé. Ebből fakad, hogy igyekszem naponta bemutatni a szentmisét.
Mit jelent számodra az Oltáriszentség, a szentmise?
A mai ünnep alkalmat ad hitünk megerősítésére. Ébreszti bennünk a vágyat, hogy találkozzunk vele. Nem csak az imádságban, amelyet bárhol végezve találkozhatunk Urunkkal. Szükségünk van a „személyes” találkozásra. Erre kínál alkalmat a szentmise. Ehhez arra van szükség, hogy időben érkezzünk! Szükség van pár percre ahhoz, hogy rá tudjunk hangolódni. Hogy a lelkünk utolérjen bennünket. De kereshetjük a lehetőséget arra is, hogy odatérdeljünk az Oltáriszentség elé. A mi templomunkban ezt most csak a szentmise kapcsán tehetjük meg. Ha volna rá igény, megkereshetnénk a lehetőséget arra, hogy ne csak közvetlenül a liturgiához kapcsolódva legyen nyitva templomunk. De a városban járva, nagyobb helyeken, forgalmasabb részeken sok lehetőség kínálkozik arra, hogy pár percre beköszönjünk Urunkhoz. Éljünk ezekkel a lehetőségekkel!
2015
Az én testem valóban étel …
Jézusnak az utolsó vacsorán a kenyér és a bor fölött elmondott szavai, – az apostoloknak átadott parancsa nyomán, „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” – lassan kétezer év óta újra és újra felhangzanak Krisztus felszentelt szolgái, a papok ajkán. János evangéliumá0ban megőrzött kafarnaumi beszédben Jézus már előre jelzi ezt a misztériumot, amikor azt mondja, az én testem valóban étel, az én vérem valóban ital. Hisszük, hogy Jézus a Szentmisében a pap által kimondott szavak által valóban jelen van a kenyér és a bor színe alatt.
Úrnapján ezt a misztériumot ünnepeljük. Nem csupán a Szentmise megünneplésével, hanem a körmenet által is, amellyel a világban is megmutatjuk hitünket.
Jézus jelen van közöttünk, a mi kezünkre bízta önmagát. Táplálni, erősíteni akar bennünket.
Hogyan állok elé, hogyan akarok találkozni vele, hogyan fogadom őt lelkembe?
Veszély lehet keresztény mindennapjainkban, hogy megszokásból lépünk oda a szentáldozáshoz. Természetessé válik, hogy áldozunk, ami persze jó dolog, de vajon a kellő készület nem marad-e el? Olyan ez, mint amikor jó barát érkezik látogatóba, és már nem figyelek annyira a lakás rendjére. Ha a megszokás pora belepi áldozásainkat, akkor már nem figyelek fel arra az erőre, amelyet kapok, és lassan a magam erejének tulajdonítom, amit meg tudok tenni. Végül pedig elvész a kapcsolat az erőforrással, mint amikor a vízkő belepi a csövet, és elzárja a víz útját.
A mai ünnep arra hív bennünket, hogy tudatosítsuk, Jézus Krisztus napról napra vendégségbe akar jönni hozzám, lakást akar venni nálam. Tőle kapom az erőt a mindennapok tevékenységeihez. Ma álljunk meg egy rövid időre, fedezzük fel lelkünk vendégét, szóljunk hozzá, köszönjük meg minden adományát!
2012
Erőforrás a hétköznapokban
Az elmúlt vasárnap, Szentháromság ünnepén, az evangélium Jézus missziós parancsát tárta elénk. A Szentlélek erejében indulunk a hétköznapokba, hogy elvigyük az örömhírt a világba. Hogy ezt napról napra tenni tudjuk, erőforrásra van szükségünk. Jézus mindennapi táplálékul önmagát, testét és vérét adta nekünk. Ma az Oltáriszentségben köztünk lévő Jézust ünnepeljük.
Mit jelent számunkra az Eucharistia, az Oltáriszentség?
Maga a szó hálaadást jelent. Hálát adunk mindenért, amit kaptunk Istentől. Ugyanakkor az Eucharistia a keresztény élet csúcsa és forrása. Minden Szentmise, hiszen az elnevezés azonos, hálaadás az elmúlt hétért, és egyben erőgyűjtés a következő hétre. Éppen ezért nemcsak az a fontos, ami a Szentmisében történik velünk, hanem az is, ami a két Szentmise között.
A Jézussal való találkozásra fel kell készülni. Erre szolgál a Szentmise bevezető része a bűnbánattal. (Ezért fontos, hogy ne késsünk el a miséről.) Szükség esetén, lehetőleg gyakran, a bűnbocsánat szentségében tisztítsuk meg szívünket. Sajnos vannak olyan élethelyzetek, amelyekben nem lehetséges a szentáldozáshoz járulni. (pl.: második házasságban élők, élettársi kapcsolatban élők) Számukra a lelki áldozás a találkozás lehetősége. Ébresszék fel a vágyat, kérjék Jézus kegyelmét, erejét!
Váljék egyre jobban életünk részévé az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztussal való találkozás. Ha tehetjük, jöjjünk el hétköznap is a Szentmisére, járuljunk szentáldozáshoz! Betegeink számára pedig tegyük lehetővé, hogy találkozzanak Krisztussal, aki a szenvedő embert is meg akarja erősíteni, és a szentségek által értelmet ad szenvedésüknek!
2009
Így szeret az Isten
Úrnapja Jézus köztünk maradó szeretetének legfoghatóbb és legközvetlenebbül elérhető jele, az Eucharisztia ünnepe. Krisztus együtt akar maradni egyházával, ezért az Oltáriszentség nem csupán a keresztáldozatra való emlékezés, hanem Jézus megváltó szeretetének jele is. A szentmise fontossága is ebben áll: találkozom Jézussal, aki szól hozzám, táplál és megerősít szent testével.
Az Oltáriszentség a szövetség jele. „Újra meg újra szövetséget is
ajánlottál az embereknek, és tanítottad őket a próféták által, hogy várják az üdvösséget.” imádkozzuk a IV. kánonban. Szövetségre hív ma is Isten, hogy vele együtt járjuk életünk útját, hogy tegyünk tanúságot szeretetéről. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.
Az Oltáriszentség tápláló, szent kenyér. Mert az úton elfárad, eltikkad az ember. Jézus saját testével és vérével táplál minket. Arra hív, hogy gyakran éljünk testének tápláló erejével, és hogy méltón vehessük magunkhoz lelkünk táplálékát, segít a megtisztulásban a bűnbánat szentségében.
Az Oltáriszentség hitünk szent titka. Titok, mert nem értjük, hogyan lehet a kenyérben és a borban jelen Jézus. De hisszük, hogy jelen van, valóságosan. A mai, racionálisan gondolkodó ember számára nehéz elfogadni az ilyen titkokat, Mi mégis, Jézus szavára hisszük, hogy jelen van közöttünk.
